Miért pont Elefantentreffen? Az egész még 1956-ban kezdődött, amikor a találóan Zöld Elefántnak csúfolt Zündapp KS601-ek tulajdonosai, élükön a szervező Ernst Leverkus-szal elhatározták, hogy márkatalálkozót tartanak a típus szerelmeseinek. Az esemény időpontja és helyszíne azóta többször változott, a hagyomány azonban nem szakadt meg, így idén már hatvanadik alkalommal randevúztak a fagyálló motorosok a Thurmansbangban rendezett találkozón.
Katonás fegyelem
A szervezők elmondása szerint nem ritkán 10-20 ezer ember is összejött a korábbi években, ezért 2015-ben szigorú szabályokat vezettek be, hogy az esemény újra hű legyen az eredeti célkitűzésekhez. Ezek értelmében aki kisbusszal vagy autóval jön, esetleg ATV-vel érkezik, megszállhat a környéken, a kocsiját pedig leteheti a nagyjából két kilométerre eső Sollében, de a találkozó területére csak szóló- és oldalkocsis gépek valamint trike-ok hajthatnak be. Persze nem egyszerű feladat egy téli túlélővíkend minden kellékét elhelyezni az ülésen, így az érkezők rendre a fejük búbjáig megpakolják a vasat, hogy több réteg hálózsákkal, takaróval, sőt nem ritkán kisebb kályhákkal tegyék komfortosabbá a hétvégét.
A rendszerint január utolsó, illetve február első hétvégéjére eső Elefantentreffen - a katonás szabályok bevezetése után - általában 3-5 ezer ember csábít, s a megjelentek között tényleg felfedezhetjük az összes motoroskaszt tagjait. Az oldalkocsis fogatok természetesen mindig itt vannak, és a kőkemény endurósokra sem lehet panasz, ugyanakkor a bátrabbak sportgéppel is nekivágtak a távnak, nem beszélve a robogósokról, akik akár több száz kilométerről is elzarándokolnak az eseményre.
Holle anyó sztrájkol...
Egy évvel ezelőtt csípős hideg és lesiklóversenyekre alkalmas hótömeg fogadta az egybegyűlteket, ennek ellenére több mint háromezer (!) motoros és 1360 érdeklődő jelent meg a városkában. Idén nem kellett ilyen cudar körülményekkel számolni a vendégeknek, jórészt napos, enyhe idővel köszöntött be a február Németország nyugati felén, ahol most is több ezren igyekeztek a hangos kipufogókkal elűzni a telet.
Az idei bulin sem unatkoztak a résztvevők...
A szervező BVDM (Német Motorosok Szövetsége) ezúttal is kitett magáért, már hónapokkal az esemény előtt látogatásra csábította a bájkereket a 11 nyelven - így magyarul is - elérhető hivatalos honlapon. Feltüntették, hogy a magyar határtól csupán 390 kilométerre fekvő Boszorkánykatlant hogy tudják legkönnyebben megközelíteni a vendégek, illetve az is felkerült, hogy 2016-ban is kisebb sörsátorral, zenekarokkal, no meg az elhunyt társak tiszteletére tartott fáklyás felvonulással várják az érdeklődőket. Talán furcsa szabály, éppen ezért előre figyelmeztettek mindenkit, hogy a bajor környezetvédelmi rendeletek értelmében az egyszer használatos eszközök használata tilos, tehát mindenki készüljön kanálgéppel, hacsak nem akar éhen maradni... Kedves figyelmességként még hozzátették, hogy a Münchent Deggendorffal összekötő úton kialakítanak egy kávéstandot, ahol az érkezőket egy pohár meleg itallal várják, hogy azok felfrissülhessenek utazás közben.
Talán a remek időjárás is hozzájárult, hogy idén kimondottan sokan tették tiszteletüket, összesen 5670 látogató érkezett idén a világ minden tájáról, ebből 4430 volt motoros és további 1240 érdeklődő. A legmesszebbről jött motoros kitüntető címe az orosz Olek Maximov nevéhez kötődik, aki Vlagyivosztokból (!) 17 053 kilométeren át utazott a Németországig. A legidősebb résztvevő a 70 éves Karl Markgraf, a legidősebb hölgy pedig Irmgard Zellinger (58) volt. Kiemelték a buli legfiatalabb vendégét is, Christian Badziont, aki csak nemrég töltötte be a 16. életévét.
A szigorú előírások ellenére tehát az Elefantentreffen népszerűbb, mint valaha, hisz' idén is Európa minden részéből özönlöttek a motorosok, s a tömeget látva nem kérdés, hogy 2017 januárjában is kétkerekűektől lesz hangos a híres-hírhedt Boszorkánykatlan.