Jack Miller 1995. január 18-án született az ausztrál Townsville-ben. Már fiatalon szenvedélyeinek, a motorozásnak és a vízisíelésnek élt, és igen szerencsés helyzetben volt, hiszen családja minden lépését támogatta. Már nyolc évesen versenyeket nyert, igaz, ekkor még egy másik szakágban, salakmotorozásban remekelt - nyolc évesen hazája bajnoka lett 65 köbcentis géposztályban.

jack-miller-eletrajz-motogp-10272
Doohan, Bayliss, Corser és Stoner után egy újabb ausztrál fenegyerek, aki felforgathatja a gyorsasági motorversenyzés világát

Végül 2009-ben a gyorsasági motorsportra váltott, itteni pályafutása azonban nem kezdődött túl jól, első versenyének mámorát ugyanis beárnyékolta versenyzőtársának tragikus halála. A tinédzser nem adta fel, tovább küzdött az eredményekért, amelyek nem is maradtak el: még ugyanabban az évben megnyerte a gyorsasági motorosoknak kiírt ausztrál utcai viadalt, a helyi Superbike bajnokságban pedig a hetedik helyen végzett, sőt ő lett a sorozat valaha volt legfiatalabb versenyzője, aki futam után dobogóra állhatott.

Ausztrália után a világ meghódítása következett

2010-ben aztán nagy lépést tett, Európába költözött édesanyjával, ahol német és spanyol megmérettetéseken tette próbára magát, s egy évvel később meg is nyerte az IDM 125 köbcentis kategóriáját. A valenciai aszfaltcsíkon honfitársai közül máig ő tartja a valaha futott leggyorsabb kör rekordját 125 köbcentiméteres motorral. Az eredmények a Caretta Technology Forward Racing figyelmét is felkeltették, így 2012-ben már az ő színeikben, egy Honda nyergében nyomhatta végig első világbajnoki évét a Moto3 kategóriában. Más kérdés, hogy az első szezon nem sikerült túl jól, csupán a 23. helyen végzett…

jack-miller-eletrajz-motogp-10243
A szemtelenül fiatal tehetség a hagyományos értelemben vett küzdelemnek tekinti a motorversenyzést, ahol semmi értelme álarcot viselni, mert végül úgyis kiderül, hogy mindenkinek csak a nyerés a fontos

A ’13-as évadot már a Racing Team Germany istállójában kezdte meg, s ez az év jóval sikeresebbnek bizonyult - az összetett hetedik pozícióban zárt. 2014-ben aztán egy újabb nagy ugrással a Red Bull KTM Ajo csapatához igazolt. Jack kitett magáért, megjavította saját körrekordját, hat futamot nyert, tízszer végzett a pódiumon, mindezt úgy, hogy motorja nem igazán volt versenyképes a gyári pilóták gépeivel szemben. Az aragóni futam után már ő üldözte Alex Marquezt a pontversenyben, ám végül egy hajszálnyival lemaradt az összetett elsőségről. Érthető, hogy mikor megnyerte a Moto3 szezonzáró futamát, miért mondott csak annyit a mikrofonba: b@ssz@ meg! Ő egyébként is az a típus, aki nem köntörfalaz, őszintén kimondja, amit gondol, akár kiabálva, káromkodva is, de közben úgy motorozik, hogy apait-anyait belead. Habitusa elmondása szerint származásából ered – apja talajfúró cégének is dolgozik, erdőben, sárban, veszélyes állatokkal övezve dolgoznak, így nem csoda, hogy megedződött.

Már most a legnagyobb csillagokhoz hasonlítják

A nagy áttörés a következő évben jött, történt ugyanis, hogy a Moto2-t átugorva 2015-ben rögtön a GP-ben folytathatta a versenyzést, s Cal Crutchlow csapattársaként a CWM LCR Honda színeiben, egy RC213V-RS-n húzhatta a gázt. Természetesen rengeteg kritika érte emiatt, főleg, hogy Alex Marquez a szabályokat betartva a Moto2-esek mezőnyébe igazolt. Volt is egymásra mutogatás, de Miller bebizonyította rátermettségét, már első királykategóriás évében egészen jól teljesített.

jack-miller-eletrajz-motogp-10242

Az ausztrál lobbanékony habitusa a versenyzői stílusában is kiütközik, sokszor őrült módjára húzza a gázt. 2015-ben 18-szor bukott. De hát kockázat nélkül nincs győzelem
Az idei évre a belga Estrella Galicia 0,0 Marc VDS Teamhez igazolt, mely a 2015-ös Moto2 bajnoki cím elnyerése után idén mutatkozott be a MotoGP-ben. A katari futamon 14. helyen végzett, Catalunyában pedig a tizedikként futott be, majd jött a nagy bumm, amire valószínűleg senki nem számított – a kaotikus, szakadó esőben lezajlott asseni futamon őt intette le elsőként a zászló, s így a 19. rajtkockából indulva megszerezte első királykategóriás győzelmét. Ez önmagában is jól hangzik, pláne ha hozzátesszük, hogy utoljára tíz éve (!) nyert privát csapattal induló versenyző MotoGP-futamot. Akkor Toni Elias volt, aki a 2006-os portugál nagydíjat húzta be, éppen a GP-korszak 250. futamán… Ráadásul ő az első ausztrál pilóta, aki Casey Stoner 2012-es győzelme óta a dobogó legfelső fokára tudott állni a királykategóriában. Érdekesség, hogy a pilóta főmérnöke pont az a Cristian Gabbarini, aki annak idején Stonert is segítette. A sors fintora egyébként, hogy annak a csapatnak szerzett ezzel győzelmet, akitől Alex Marquez révén kikapott a ’14-es Moto3-as világbajnokságon.
jack-miller-eletrajz-motogp-10244
Nem igazán szokott előfordulni, hogy valaki egyből két kategóriát ugorjon a bajnokságban, ilyen nagy bizalmat eddig szinte senkinek nem szavaztak – Miller bebizonyította, hogy rászolgált

Jack Miller nyers stílusát jól mutatja, hogy mikor megkérdezték tőle, vajon terepmotoros előéletének köszönheti-e ezt a nagyszerű magabiztosságot esőben, egy szimpla nem tudom volt a válasza, majd hozzátette, egy ideje amúgy sem krosszozik, mert legutóbb eltörte a lábát. Az esti győzelmi mulatságon aztán előbújt belőle a kisördög, egyes források szerint a buli leginkább egy nyolcvanas évekbeli rock ’n’ roll „ereszdelahajamhoz” hasonlított, ahol Miller egyedül elpusztított egy üveg tequilát. Persze nem itta ki csapatát a vagyonból, a tulajdonos ugyanis egy dúsgazdag, belga sörgyáros. Ennek fényében csak Fittipaldi szavait idézhetjük: „Ahhoz hogy valaki versenyző legyen, őrültnek kell lennie, s könnyen lehet, hogy mi valamennyien azok vagyunk…”