A mérnökzseni 1922. október 7-én látta meg a napvilágot. Mindig is vonzotta a műszaki pálya, s a második világháborúban - az akkor éppen csak felcseperedő tanonc - a repülőgépek karbantartásával foglalkozó üzemben helyezkedett el. Kiismerte a pörgős erőforrások minden csínját-bínját, majd ezt a tapasztalatot kamatoztatva 1954-ben megnyitotta saját motorkerékpárszerelő-műhelyét.
Felesége és gyermeke segítségével szépen, lassan felvirágoztatta a vállalkozást, és sikerei nyomán egyre szélesebb körben szerzett hírnevet. Az elismerést meglovagolva gondolt egy merészet, és a négyütemű, sornégyes motorok megjelenésének hajnalán, 1971-ben Amerikába, azon belül is Los Angelesbe költöztette vállalkozását. Jobb időpontot aligha választhatott volna a kitörésre, elvégre ez időtájt láttak napvilágot a mai sportmotorok, superbike-ok valódi ősei, élen a Honda CB750 szériával, valamint a nyomában loholó Kawasaki Z1-gyel.
Irány a versenypálya!
Yoshimura a Z1-et vette kezelésbe, hogy nagyobb teljesítményt csiholjon ki az egyébként sem éppen erőtlen sportgépből. Két szezonon át dolgozott a japán masinával, majd a Suzuki GSX megjelenése után átnyergelt a konkurens japán márkához. A tengerentúli bajnokságban győzelemhez segítette a Suzukit, ezután pedig visszatért egykori sikerei helyszínére. Wes Cooleyt és Mike Baldwint szemelte ki, hogy az endurance-ban is letegye névjegyét, s erőfeszítései nem is voltak hiábavalók, hiszen sikerült megszereznie az első suzukai nyolcórás verseny trófeáját is.
Maga a győzelem
- Még ma is tisztán emlékszem az első suzukai nyolcórás versenyre. Hideo - vagy ahogy akkoriban szólították, „Pops" Yoshimura - ott állt a pálya szélén, levakarhatatlan mosollyal az arcán. Olyan magabiztosságot sugárzott, hogy szavak nélkül is kiderült, számára egyszerűen nincs lehetetlen, ő tipikusan az az ember, nem ismeri a szót: veszíteni. Akárhányszor kilátogatok a versenyre, mindig ez a felejthetetlen, folyton pozitív energiát sugárzó ember jut eszembe, jóllehet, ő ma már csak az emlékeimben él. Akárhogy is, szelleme mindig ott lesz a pályákon, amikor a Team Yoshimura gépei kigurulnak az aszfaltra - mesélte Yoko Togashi, aki - többek között - a Daijiro Kato emlékére készült könyvet is írta.
Tavaly volt éppen hatvan éve, hogy Yoshimura megnyitotta apró műhelyét. Ennek emlékére a Kevin Schwantz-ot is leigazoló csapat egy speciális, „Pops Yoshimura" versenymotorral állt rajthoz a 2014-es Suzukai nyolcóráson, ahol azonos körszámmal a második helyen futottak be a Mushashi RT Harc-Pro csapata mögött.
- Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetünk Suzukában ezen a rendkívüli versenyen! Igazán nagy neveket tudhatunk a csapatban, mint Kevin Schwantz és Satoshi Tsujimoto, akik korábban többször bizonyították már, hogy rövid- és hosszútávon is elképesztő tempóra képesek - nyilatkozta Yoshimura fia, Fujio a 2014-es verseny előtt.
Ma már szinte a sportkipufogók és a teljesítménynövelő kitek szinonimájaként emlegetjük a Yoshimura nevet, talán nincs is olyan motoros a bolygón, aki ne hallott volna róla. Apró fémtáblák és a dobokból áradó, lélegzetelállító hangok teszik halhatatlanná a mestert, aki éppen ma húsz éve, 1995. március 29-én távozott el közülünk az örök versenypályákra.
Rajongói és versenyzői ápolják emlékét, ennek eredményeként - halála után öt évvel - bekerült az AMA Superbike-széria Hírességek Csarnokába is. Fia, Fujio révén pedig biztosak lehetünk benne, hogy a következő generációnak is pont olyan fontos lesz a Yoshimura név, mint a hetvenes évek vagy éppen az ezredforduló motorosainak, akik minden egyes gázadáskor hálával gondolhatnak az egyszerű szerelőből lett ikonra.