Kölyökkorunkban még ámulva lestük a „szuperprodukciók” motoros hőseit, s kétség nem fér hozzá, hogy ennek jó oldala is van, hiszen ki tudja, lehet, hogy ez adta az inspirációt, hogy később nyeregbe pattanjunk. Azonban felnőtt fejjel már az arcunkat a tenyerünkbe temetve lessük, hogy atyaég, miért is rajongtunk egy-két évtizeddel ezelőtt.
Vásott motorosok
Kezdjük hát a létező legrosszabb párosítással, a motorral járó gonosztevő esetével. A kilencvenes évek idegen nyelvű vagy rosszabb esetben egykedvűen „alámondós” filmjeiben bőven akadt erre példa, a legemlékezetesebb talán mégis az 1992-es „Motor Psycho – Billy Badd” volt:
Lehetsz te jó fiú: ha egy laikus ezt végignézi, utána a lámpánál sem fogja előre engedni a motorost, nehogy rituális Zsanettozás áldozata legyen…
Az alkotásban szereplő vas természetesen legalább tizenhét fokozatú váltóval felszerelt – legalább is a szinkron szerint -, és nem jelent problémát, ha a bal lába meg sem mozdul az embernek, a gép akkor is feljebb kapcsol, akár hármat-négyet is…
Apropó, Vas. Egy évtizeddel ezelőtt kíváncsian vártuk, vajon tényleg előrukkolnak-e egy vérbő sportmotoros filmmel, hogy helyre tegyék a bájkereket a tengerentúli alkotásokban. Azóta tudjuk, hogy a Vas (The Torque) egy vicces paródia lett, olyan jelenetekkel, melyek inkább sírásra, mintsem nevetésre késztetik a magunkfajtát:
Bármennyire is szánalmas maga a mozi, azt ne vegyük el tőle, hogy legalább néha eltalálták az adott motorhoz tartozó szinkronhangot, mely lássuk be, nem mindig erőssége az utómunkát végző csapatnak.
Hogy mennyire suta eredményt is hoz a motoros szakértő hiánya, az Mel Gibson Palimadár-jában (Bird on wire, 1990) csúcsosodik ki igazán. Adott a menekülő, mi mással, mint motorral, no meg az üldözők, ez esetben szintén két keréken. A szegény Honda előbb egy-, majd kéthengeres hangon pöfög, ráadásul egy jelenettel később már jól hallhatóan kétütemű lesz, de az legalább „hiteles” pillanat, hogy a karburátort babrálva az első telók nagyot szikráznak (!), amitől nyomban elköthető lesz a motor… Az már tényleg csak részletkérdés, hogy Gibson előbb bal, majd később jobb lábbal rúgja be az XL-t.
India letagadhatatlanul külön kaszt a filmezésben, ám a dühöngő lóerőkből ők sem akartak kimaradni, ezért 2004-ben megbízták Sanjay Gadhvi–t, hogy rakjon össze egy thrillert, amolyan Luc Besson Indiában alapon. Hosszan ragozhatnám a temérdek hibát, de kár lenne a szószaporításért – ez valóban önmagáért beszél:
Egy percnél kezdenek felpörögni az események. Érdemes kiböjtölni, a látvány mindent visz…
Ugyanígy értetlenül állunk a dokumentumfilmnek füllentett negyvenpercesek előtt. Ezekben rendszerint rivális motorosbandák küzdenek egymással – látszólag – életre halálra, fittyet hányva a képükbe tolt kamerára, mely természetesen mindig a lehető legjobb helyről veszi a „spontán” kialakult csetepatét.
Pokoli motorosok: hangzatos kijelentések és mindig a megfelelő pillanatban történő akciók - így lesz eladható szappanopera a motorosklub valódi életéből...
Határmezsgyén
Akad egy-két olyan mozi, melyet szokás leszólni, ám ezeket hadd vegyem védelmembe, hiszen több közülük valódi ikon lett az évek alatt. Többek között ilyen a Cool as Ice, mely a kétfejes VHS-ek korában Ice Baby néven is terjedt az országban. Tény, hogy übergagyi a sztori és az akciójelenetek is alulról súrolják az elviselhetőt, de legalább pengén szól a sornégyes, és egyáltalán: 1991-ben volt egy film, amiben másfél órán keresztül nézhettük a kerekező „plexilámpás-gixxert”. Jó volt ez, akkori mércével meg pláne:
Ugyan néha átváltozik a GSX-R, és egyik pillanatról a másikra krosszkormány kerül bele – majd vissza -, de tény, hogy a kor egyetlen fogyasztható sportmotoros alkotása volt
Ide sorolom még a Faterok a motoron-t is, ami valljuk be, igencsak sutára sikeredett. Pont olyan sutára, mint az életben tényleg megtörténő hasonló sztorik a wannabe-bájkerekkel, akik ledobják az öltönyt meg a melegítőt, és két napra kőrockerek lesznek. Talán éppen ezért is tehető a még elviselhető kategóriába a 2007-es Wild Hogs, Travoltával és Tim Allennel, no meg a végjátékban feltűnő Peter Fondával, aki ezzel fillérre is váltotta az Easy Riders-es tündöklését...
Újabb fekete pont a magyar szinkronnak: a mellény hátán látott „Color”-t színeknek fordítani ultragáz…
Filmszínházunk büszkén bemutatja…
Ne álljunk fel rossz szájízzel a gép elől, ezért jöjjenek hamar az ellenpéldák, csak felsorolás szerűen, a motorozás valódi történetéről. Ide számolom mindenképpen az 1971-es On any Sunday-t és a Faster-t, a játékfilmek közül pedig a Leggyorsabb Indiant, valamint a One week-et, ami már csak azért is egyedülálló, mert talán az egyetlen olyan roadmovie, mely Kanada legszebb tájaira kalauzol bennünket.
Nem csak az 1973-as Norton Commando, de a magával ragadó történet miatt is megér egy estét a One week…
A dokumentumfilmek közül - hogy hazai példákat is említsek - messze kiemelkedik a Bájkerek, és szintén érdemes rászánni néhány percet a Pannonia 3 keréken sorozatra, mely Magyarország legszebb tájait mutatja be a motorosok szemszögéből. A hosszú téli estéken inkább ezekből válogassatok, a többi, kevésbé jól sikerült darab pedig legyen elrettentő példa a jövő rendezőinek, melyek segítségével megmenthetik magukat a lebőgéstől, minket pedig a további elvesztegetett másfél óráktól...