Az oldalkocsis triálozás szabályai nagyjából megegyeznek a hagyományos, kétkerekű gépekre vonatkozó előírásokkal, azonban a balanszként segítő utasnak arra is ügyelni kell, hogy a fogatból kihajolva ne érjen a talajhoz, hiszen itt nem csak a vezető, de ő is tud büntetőpontokat gyűjteni, ha bármely testrésze súrolja a sziklákat, terepakadályokat. A segédpilóta szerepe egyébként nagyjából megegyezik az egyéb oldalkocsis versenyekkel, de ellentétben a gyorsasági szakággal itt nem a kanyarodás közben fellépő erőket kell kiegyenlítenie, inkább a meredek partoldalakon és magas sziklákon kell meggátolnia, hogy felbillenjen a háromkerekű járgány.
Nálunk kevéssé ismert a sportágnak ez a válfaja, de Angliában - a hagyományos triál mellett - az oldalkocsis bajnokság is nagy népszerűségnek örvend. A fogatok számára tízfordulós sorozatot rendeznek, ahol három különböző nehézségi szintű pályán mutathatják be tudásukat a duók.
Már a két világháború között rendeztek ilyen futamokat a szigetországban, akkoriban a Baughan Motors volt a gépek egyik első számú szállítója, a cégvezető maga is aktív versenyzőként szerezte a gyártáshoz szükséges tapasztalatokat. Mivel a cég fő tevékenysége a szóló motorkerékpárok és könnyűépítésű autók készítése volt, havonta csak egy-egy darab masina hagyta el a gyárat, jellemzően 250-es és 500-as OHV motorokkal.
Ma az egyik legolcsóbb technikai sport az oldalkocsis triál, már ami a bekerülést illeti. Egy nem túl öreg fogat beszerzése - márkától és állapottól függően - nagyjából félmillió forintba fáj, ezután már "csak" szállítójárműre, és nem mellesleg egy bevállalós cimborára van szükség, aki megbízik bennünk annyira, hogy gondolkodás nélkül felpattanjon, és nekivágjon velünk az első meredekebb sziklafalnak...