Több hónapos várakozás és szervezés után múlt vasárnap végre nyeregbe pattanhattunk, hogy a korai indulás és egy órás motorozás után még mindig kissé álmosan hajtsunk be a kecskeméti gokartpálya – hivatalos nevén Gokart Stadion – parkolójába.
Nem volt hiábavaló a hajnali kelés, elvégre kora reggel már szorgos kezek építették a pavilonokat és a boxokat az érkező motorosok számára, hogy felkészülten várhassák a regisztráció alapján több száz fősre saccolt tömeget. A közel egy kilométer hosszú pálya ezen a hétvégén egy gumitesztnek adott helyet, ahol a szaksajtó képviselői és az utcai motorosok is elmondhatták a véleményüket a legújabb sport-, illetve túrasport abroncsokról.
Tűz és víz
Néha hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy egy motor blokkja tulajdonképpen olyan erős, ahány ménest éppen az útra tudunk belőle passzírozni. Ezért aztán kulcsfontosságú, hogy milyen gumik feszülnek a gépen és milyen futóművel van dolgunk, s a sokszor túlmisztifikált csúcsteljesítmény csak ezután következik. Hogy mennyire így van ez, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az első próbánk. A két egyforma motorra egyforma méretű, de eltérő anyagkeverékű abroncsokat szereltettünk, s úgy hajtottunk a pályára. Néhány kör alatt óvatosan „bejárattuk” őket, majd egy tizenöt perces élménymotorozás következett, laza, de tempós körökkel. A Michelin Pilot Power 3 kétkomponensű sportgumija feszült az egyik gépen, míg a másikon a szintén kétkomponensű, de országúti igénybevételekre tervezett Bridgestone T30.
Néhány kör alatt is szemmel látható volt a különbség, ugyanis a szűk visszafordítóból kigyorsítva a puhább Michelin rendre jobban tapadt, több méter előnyhöz juttatva a motort, és a negyedórás motorozás végén a kopás is ezt igazolta. A hatékonyabb, keményebb gyorsítások ellenére a Pilot Power 3 volt a kevésbé megviselt, míg a Bridgestone meg-megcsúszó hátsó gumija az idő múlásával egyre gyakrabban jelezte, hogy nincs ínyére a forró és érdes aszfalt, s erről árulkodtak a 190 milli széles úthengerről lelógó gumitörmelékek is...
Az etap végén visszamotoroztunk a depóba, pótoltuk a kánikulában elveszített folyadékot, majd vártuk a következő felvonást. Míg mi pihentünk, az utcai motorosok vették át a stafétát, pályára lépve a frissen felszerelt gumikkal. Aki előzetesen regisztrált, kipróbálhatta több gyártó abroncsait is, majd visszatérve a forgalmazók képviselőivel oszthatta meg véleményét, sőt, ha megtetszett az adott típus, a pályán töltött kilométereket „jóváírva” kedvezményesen meg is vásárolhatta őket.
Idegen tollakkal
Rövid szünetet követően ismét pályára léphettünk, ám ezúttal már a szervezők által biztosított Yamaha YZF-R6-tal. A vas aligha volt tökéletes a mindössze 935 méter hosszú ringre, mivel a kizárólag magas fordulaton feléledő blokk jóformán csak a hátsó egyenesben tudta kitombolni magát, és ott is csak az első fokozatot elforgatva, ezért a tengelykapcsoló és a váltókar munka nélkül maradt ezen a napon... Mire hozzászoktunk a kissé rakoncátlan géphez, szépen lassan az abroncsokról is lekoptattuk a csúszós, felső réteget, és kezdődhetett az éles próba.
A Dunlop Sportsmart II és a Continental Sport Attack 2 váltotta egymást, mely igencsak jó párosnak bizonyult. A két abroncs teljesen eltérő módon viselkedett: a Dunlop kissé szenvedett a szűk, lassú kanyarokban, és csak a hátsó, tempós íven nyújthatta tudása legjavát, a Conti viszont éppen ellenkezőleg, a gyors irányváltások voltak igazán kedvére. Nem is meglepő, hogy ez utóbbival sikerült jobb kört motorozni, bár valószínű, hogy egy nagyobb, tempósabb pályán éppen az ellenkező eredmény született volna.
Kora délután már jócskán kivett belőlünk az aszfalton néha negyven fok közelébe szökő hőmérséklet és az egész délelőtti körözés, ezért a Gokart Hotel éttermében kerestünk „menedéket”, ahol az előzékeny pincér – látva a homlokunkról patakokban folyó izzadtságot – egy másfél literes, jéghideg kancsó szódával fogadott minket... Amíg a finom marhalábszár pörkölt készült, az üvegfalú helyiségből megnézhettük Angyal Zoli, azaz „Szemöldök” profi műsorát, ami sokadszorra is elvarázsolt minket. A fizikát semmibe vevő motoros látványban, hangulatban és motorkezelésben is a világ egyik legügyesebbje, lángoló sisakja, elképesztően lassú és kimunkált egykerekezése, valamint karaktere egyaránt a sportág legjobbjai közé emeli.
Fontos mérföldkőhöz érkezett a rendezvényt jegyző debreceni R17.hu csapata, elvégre ilyen méretű és ilyen profin lebonyolított rendezvénnyel tőlünk nyugatabbra is ritkán találkozik az ember. Egyértelműen hasznos volt a nap számukra, mert a tesztelők sok értékes visszajelzéssel szolgáltak a gumikról, s ezeket örömmel fogadták a gyártók képviselői.
Mi, motorosok is csak nyerhetünk az ilyen rendezvényekkel, hiszen saját tapasztalat alapján voksolhatunk a legjobb abroncsra, egyben tapasztalatot is cserélve a többi túrázóval, illetve sportmotorossal. A szervezők is elégedetten tekintettek körbe a tengernyi motoros között, és elmondásuk szerint a siker már most garantálja, hogy nem utoljára találkoztunk velük és partnereikkel a kecskeméti pályán...