Drapál János mögött Holmár István
Több mint harminc év telt el. Azóta, a nagy népszerűségnek örvendő veterán versenyek egyre gyakoribbak hazánkban, magunk is rendszeresen látogatjuk a futamokat. Az egyik ilyen eseményen váratlanul odalépett hozzám egy férfi. Hadd gratuláljak! – mondta. Meglepett ábrázatomat látva, gyorsan a pólómra mutatott, és hozzátette: Jó ideje figyelem már a villámgyors Pannóniádat! Így lett világos: neki a családnév volt ismerős a felsőmről, hiszen Gábor fiam aktívan versenyzett – akkoriban épp Ölbei Laci motorját hajtotta.
A férfi - Csanádi Róbert – igazi élő motoros lexikon közöttünk. Elég, ha a „Motorsport a vasfüggöny mögött” című könyvét említem, a sportban járatosak rögtön tudják, kiről is van szó. Kedves, közvetlen ember, és a könyve egy dedikált példányával is megajándékozott engem – nagyszerű darab, nem lehetek elég hálás érte. A kiadványban korabeli fotók százait találtam, s a hideg futkosott rajtam, ahogy több évtizednyi múltba repítettek vissza az ismerős fényképek.
15 ezer néző előtt versenyeztek
Ezen felbuzdulva, ismét a számítógép elé ültem, régi, gyarmati versenyek után kutatva. Nem kellett sokat keresgélnem, ugyanis egy blog oldalon az összes Balassagyarmaton készült versenyfotót egybegyűjtötték.
A kommentek között az alábbi hozzászólásra lettem figyelmes: "Szerintem óriási, hogy ilyet összeszedtetek. Érdemes lenne megint motorversenyt rendezni Balassagyarmaton. Szép lehetett." Azonnal felhívtam Tarapcsák Pétert, aki a veterán motorsport központi figurája - s egyben a Blue Scorpions Motorclub elnöke - és megkérdeztem tőle: mi lenne ha...
A rajt akkor...
Azt mondta: OK, csináld meg! Hát persze… életemben nem szerveztem, még csak hasonlót sem, jóformán azt sem tudtam, hol fogjak neki. De nem adtam fel, és augusztus elején már újra Pétert hívtam a jó hírrel: beszéltem a balassagyarmati önkormányzattal, illetve Salgótarjánban, az Állami Közútkezelő Kht-vel, és mindkét hivatal jóváhagyta a kérelmet – rendezhetünk versenyt!
Mivel számtalan futamon részt vettem már, pontosan tudtam, milyen biztonsági előírásokat kell teljesítenem: mentő, pályabíró, versenybíró, hivatalos időmérő berendezés, és még sorolhatnám – a csodás álom anyagi háttere egyre elérhetetlenebbnek tűnt.
...és most
Ekkor munkahelyemen - a MAMI-ban - megkérdeztem Lévay Károly iskolaigazgatót: tudná –e támogatni anyagiakkal, és segítőkész diákokkal ezt a nagy-nagy tervet? Összeültünk - immáron hárman -, és ezzel végleg eldőlt: kerül, amibe kerül, ennek össze kell jönnie!
További, többszörös egyeztetések a rendőrséggel, az áramszolgáltatóval, büféssel, szalmabálát készítő gazdákkal, teherautó sofőrökkel - egyszóval mindenkivel, aki csak érdekelt lehet a dologban. A rengeteg munka ellenére, szeptember elejére minden összeállt, elkészült a versenykiírás, és az időterv is, már „csak” a promóció hiányzott, a hírverés a futam körül.
Reklámra természetesen nem volt pénzünk, ezért mindenkit megkerestem, akivel régebben együtt versenyeztem, és összetákoltunk egy kezdetleges egy weboldalt.
Először lassacskán, majd a nagy nap közeledtével egyre többen jelentkeztek, végül egy héttel a verseny előtt már közel 90 fő adta le a regisztrációját, hogy jönnek, részt vesznek a balassagyarmati versenyen. El sem akartuk hinni, azt gondoltuk, hogy egy részük úgy is távol marad, de nem így történt: a verseny reggelén már 110 izgatott versenyző várta, hogy átvehesse a rajtszámát a versenybíráktól, és megmérkőzhessen egymással városunk utcáin!
Lévay Károly, a machinátor
Életem egyik legcsodálatosabb napja volt: sok motor, számtalan kategóriában, kedves ismerősök, a depóba lassan visszamotorozó, mosolygó, egymás vállát veregető versenyzők, és rengeteg néző. Mindezt úgy, hogy hírverésre, reklámra egy fillért sem költhettünk.
Utólag persze mi is beláttuk, számos csiszolnivaló lett volna még a verseny körülményein, de első rendezésnek egyáltalán nem volt rossz. A jövő évre tervezett, kétnapos rendezvény pedig még több feladatot ró ránk, és ezzel együtt, az anyagi háttere is közel duplája a mostaninak. Ennek ellenére minden esélyünk megvan rá, hogy a következő évben beteljesül az újabb csodás álom, és akár nemzetközi versenyt rendezhetünk.
szöveg: Frecska János
A beszámoló a 2009-ben rendezett versenyről szól.
A MAMI Csapata 2010 szeptember 12-én ismét megrendezi a Bátrak Versenyét.
Bővebb információkat a www.szocformula.hu, illetve a www.mami.hu honlapon kaphattok.