#14
Hungi
\"Sötét van... Csak halk csörgés hallatszik, saját levegővételed, és szived dübörgése...szorító kényelmetlen érzés, ahogy kiegyenesedni próbálsz...
nem küzdesz ellene... Előrehajolsz, fellélegzel, mélyet sóhajtasz, fény villan a szemed elött, pillanatra elkápráztat és ujjad érintésére
feldübörög a GÉP... Bal lábad alatt csattan a valtó, az ember és a hatalmas tömeg együtt lendül előre.
Combod közé szorítod a vibrálva reszkető lovadat, nyugtatóan suttogsz neki, ahogy gyorsításra ösztönzöd, máris lecsitul, ott van, ahol igazán
otthon érzi magát, a sebesség mámorában. Apró rezzenésekkel veszi a többi sebességet, és a fáktól szegélyezett kanyargos, fekete aszfaltcsik
egyre gyorsabban gördul tova alattatok az ejszakában... Most kezdtek élni, ahogy az első kanyarhoz érve pillanatra mintha megtorpannátok,
majd rázuhantok az ívre, gondolataid összesimulnak a ménnel, érzed amit ő érez, lüktető varázs, szédítő, émelyítő erő, ami öledet a nyeregbe
préseli... Látod, vagyis sejted, hogy a kanyar enyhül, jobb csuklód önkéntelenül rácsavar a markolatra, táltosod ordítva szökken tovább,
megvadulva győzni vágyva, maga mögé utasítva bárkit és bármit.
Mosolyogva hagyod zabolátlan csikódat tombolni, csak olykor fogod vissza, vigyázva rá. Ez a Ti harcotok. De nem egymás ellen, hanem egymás oldalan...\" Nyugodj békében! béke!
2007. május 29. 18:55