Yamaha WR250F 9,4 / 10

Yamaha / Yamaha WR250F
Gondoltam írok egy tesztet a „kis” WR-ről, mert még nem írt senki. Persze érthető, hiszen nincs sok ebből a motorból az országban, pedig külföldön rendkívül népszerű. Nos az én választásom azért esett a „kis” WR-re, mert elhatároztam, hogy a lehetőségeimhez képest a legkönnyebb, legstrapabíróbb, legjobban kezelhető, és relatíve olcsó endúrót veszem meg(sok pénzt nem voltam hajlandó kiadni érte), mert 172 cm magas és 61 kiló vagyok. Előtte volt 2 E-s DRZ-m, illteve egy RMZ 450-em, de a drz-k nehezek voltak, az RMZ meg szerviz igényes, illetve rohadtul nem való erdőzni! Nagyon hosszú tipródás után kezdett kirajzolódni, hogy nekem bizony valami 250-es endúrót kell vennem. Na most ami igazán szóba jöhetett az a KTM EXC 250 F, a HONDA CRF 250X, illetve a YAMAHA WR 250F. A KTM egyből kilőve, mert állandóan baj van velük, illetve hogy menjen, rá kell tenni egy 350-es henger szettet, ami még plussz lóvé, stb, stb. Maradt a WR meg a CRFX. Olvasgattam mindenféle tesztet, beszéltem tulajdonsokkal, kereskedőkkel, szervizesekkel, és bizony kiderült, hogy a CRFX is, akár a cross testvére a CRF 250R, megeszi a szívószelepeket. Szóval maradt a WR. Most már csak egy olcsó és jó motorra vártam. Kb. 1 év keresgélés után rá is bukkantam a jelenlegi motoromra, amit úgy vettem meg, hogy egyik este megláttam a hirdetést, másnap reggel meg a pénzt lobogtatva szaladtam a kereskedésbe. Ki sem próbáltam, ahogy kitoltam a kereskedésből, ment fel az utánfutóra, ugyanis előtte egy fél éve én már csorgattam erre a motorra a nyálam, csak akkor még nem volt eladó. Ismertem a tulajt is, meg a motor előéletét is, nagyon gondos gazdája volt, második motorként volt ez nála. Na ahogy hazaértem mindjárt elmentem egy próbakörre, ugyanis majdnem tele tankkal vettem! :) Kb. az első 10 percben rájöttem, hogy ezt nekem gyártották a japánok. Annyira tetszett, hogy vagy negyed óráig csak vigyorogtam, mikor hazaértem. Az összes motorom közül, eddig ez csalta a legtöbb mosolyt az az arcomra. Aztán jöttek a hétvégék, és egyre inkább beigazolódni látszik, amiért vettem. Ez pedig a súly. Kb. fele akkora féktávokat veszek, mint a DRZ-vel vettem, bármilyen pozícióból fel tudom állítani, ami a DRZ-re nem volt mindig igaz, volt, hogy úgy kellett le emeltetnem magamról. Bármikor helyből megfordítom, baromi könnyen manőverezhető motor. Leginkább a trükkös csiki-csuki részeken lehet előnyt kovácsolni a könnyű súlyából és kezelhetőségéből. Nem vagyok nagy darab, de oda teszem ahová akarom, szinte minimális energiával, nagyon könnyen folyatom a fák között is. A futómű olyan tipikusan Yamahás-puha, ennek ellenére sosem sikerült felkoppintani. Még akkor sem jön zavarba, ha féktávon belesek egy keréknyomba, vagy nagyon rumplis, kifékezett a nyom. Én személy szerint jobban szeretem a puhább futóművet, szerintem endúrózni az a jobb. A csillapítás elől 22 fokozatban állítható húzó és nyomófokozatban, hobby szinten több, mint elég. A villaszög olyan közepes, egyenesekben baromi jó, a hirtelen fordulókban meg pont elég. A fékek rohadt jól fognak, többször majdnem fejre álltam, amikor hirtelen rámarkoltam az első fékre, ahol tud fogni az első gumi azonnal emeli a hátulját. A motorkarakterisztika a kis köbcentiből adódóan alul kissé nyomatékszegény. Hozzá kell szokni, hogy hagyni kell elforogni, mert különben nem megy. Nekem eleinte fura volt a DRZ után, de mostanában kezdem teljesen megszokni. Középtartománytól egészen a leszabályzásig tök jól használható, de fent érzi igazán otthon magát. A névleges 39 lóerő érzésre meg is van benne, és az a röhej, hogy eddig nem hogy kevés lett volna, hanem az esetek túlnyomó részében majdhogynem sok is. Az én 60 pár kilómat úgy viszi, mint floki a lábtörlőt. Bár hozzáteszem, hogy ilyen 100 kiló körüli pilótáknak virsli lesz. Ők inkább próbálkozzanak a 450-essel. A kis köbcenti előnye továbbá, hogy a motor a nap végén is a barátod. Ez alatt azt értem, h amikor már egész délután szopsz a sárban, olyan fáradt vagy, hogy a lábadon alig tudsz megállni, nagyon toleránsan tud viselkedni a „kis” WR. Ekkor már kicsit fáradsz agyban is,aztán a 450-es meg az 525-ös és társai ilyenkor nagyon tudnak büntetni... Illetve mivel nem olyan erős, nem nyújtja úgy a láncot, nem koptatja annyira a lánckereket, a gumi is tovább bírja, valamint a tipikus WR „betegségek”, mint például a váltóproblémák, amik különösen a 426-osra voltak jellemzőek, a 250-esben abszolút nincs rá példa. Aztán ami még 400-as és 426-os probléma, az a gyertya „evés”, erre ugyancsak nem jellemző. A kedvencem pedig a fogyasztása. Egy hétvégi motorozást 1500 Ft.-ból megjárok, a 420 Ft.-os benzinből! Emlékszem, anno a DRZ-mbe tankoltam mindig ennyiért, csak akkor 300 volt a benzin. Kb. a 2/3-át eszi a DRZ-hez képest. A kollégák KTM-eiről nem is beszélve! Ja, apropó. Amikor én lehömbölgetem egy feljáróról, akkor a motort felállítom, és gombnyomásra indul! Nem kapkodja fel az olajat, és okádja füstöt 2-3 percen keresztül, és nem köpködi be a gyertyát, vagy nem kell rugdosni, mert az akksit már lemerítette az önindítózás, mint a kollégák KTM-einél. Olajcserétől olajcseréig fél cent olajat sem eszik meg! Tök mindegy milyen állapotban, pöcc-röff! Összességében nagyon meg vagyok elégedve a WR-rel, viszont elsősorban olyan pilótáknak ajánlom, akik hasonló testi adottságokkal rendelkeznek, mint én.

Erre használta
Minden hétvégén időjárástól függetlenül, endúrózom vele.

Javítanivalók
olajcsere, más semmi

Itt szervizelte
saját magam

A beküldő 7 éve motorozott, amikor kritikáját írta.

Beküldte: Móka

Beküldve: 2012. január 10.