Apám 2018. április 15. 8

Veterán Vasárnap

Megola

A Megola három német mérnök Hans Meixner, Fritz Cockerell ( Igazi neve Friedrich Gockerell volt, de publikált szabadalmi dokumentumaiban Fritz Cockerellnek nevezték. ) és Otto Landgraf egyesülésével jött létre. A márkanév a családnevek első két betűjéből tevődött össze. A céget 1921-ben alapították Müchen-ben, hogy egy furcsa motorkerékpárt gyártsanak Cockerell tervei alapján. Először egy háromhengeres csillagmotorról lett volna szó a hátsó kerékbe építve, de az ötlet tovább fejlődött.
A Megola motorkerékpárt 1920-ban Fritz Cockerell tervezte. A meghajtásáról egy öthengeres csillagmotor gondoskodott, amit az első kerékbe építettek be. Ennek az elrendezésnek vannak előnyei és hátrányai is.
A pozitív oldala, hogy mechanikai ellenállása nagyon kevés erőt emészt fel és a motor egyszerűsége miatt nagyon megbízható. Ez az elrendezés előnyős a motor hűtésének a szempontjából is, amivel ekkoriban sok gyártó küzdött Szerelése is egyszerű, mivel a hengerek anélkül szétszerelhetők, hogy a küllőket ki kellene szedni. Defekt esetén sem kellett a kereket kivenni, mivel a belsőtömlő nem írt le egy kört és rendelkezett két véggel.
A negatív oldala, hogy nem rendelkezik kuplunggal, váltóegységgel és üres állás, mint olyan sincs rajta. Így járó motorral egy helyben állni nem lehetett, csak ha leállították. Ez abban az időben, amikor a közlekedési lámpa ritkaságnak számított, nem volt olyan nagy probléma. Elől nem volt hely semmilyen fékrendszer számára, ezért a motor csak hátul rendelkezett fékkel.
Cockerell azon képessége, hogy tudott és mert kimozdulni a szabályok adta keretből lenyűgöző. A Megola több változatban is létezett, volt Túra és Sport változat. Az előbbi elől-hátul rendelkezett felfüggesztéssel (A Sport változat csak elől) ez a 1920-as évek elején még ritkaságnak számított a motorokon. Az alapfelszerelés része volt az ampermérő, üzemanyagszint-mérő és a sebességmérő. Az üléspozíció a túra változaton meglehetősen egyedi volt. Ülése karosszékszerű élményt kínált a motoros számár, aki hosszú kormánnyal irányíthatta motort és hátulra még egy kis csomagtartót is sikerült elhelyezni a tervezőnek.
A Megola váza dobozos acélkonstrukció, amit szegecsekkel és hegesztéssel kapcsoltak egymáshoz. A váz szolgál az üzemanyag tárolására is, a villa mindkét oldalán van egy kisegítő ejtőtartály, ahonnan a hegerek ténylegesen kapják az üzemanyagot. Ezekbe a tartályokba a motorosnak kellet pumpálni a benzint. Ez a fajta héjszerkezet rendkívül szokatlan volt a korszakban, igazából még mindig az. Talán a legnagyobb hátránya, hogy kritikus helyeken hajlamos a rozsdásodásra, talán ez lehet az oka, hogy mára az 1921 és 1925 között legyártott 2000 példányból mindössze 10 maradt fent.
A Megola motorja 640cm3, hengerenként 128cm3, furat löketaránya 52mm x 60mm. A motor a korai repülőgépek hajtóműveit idézte, az indítása is. Az első kerék tengely egyben a főtengely is. Bár csak 14 lóerős volt, de ez mind az első tengelyen helyezkedett el és így 85km/h csúcssebességet ért el. A későbbi tovább finomított sportosabb változatok már akár a 140km/h sebességre is képesek voltak.
A gyári Megola versenycsapat 1924-ben megnyerte a Német Bajnokságot és számos egyéb versenyen is sikeresek voltak az aktív éveikben.
A német gazdaság problémai miatt a cég 1925-ben szűnt meg. Később hagyományosabb motorok készültek Cockerell név alatt, de nem értek el jelentős sikereket a többi német gyártó mellett.