Ezt úgy mondjuk, megfontolt! nem ám hebehurgyán csak bebaxxuk az útvonalat, oszt' jónapot Ha még néha érintkezett is volna normálisan az ajzatban, egész jónak minősítettem volna
Kezd kiforrni a navigációs technika meglepő módon egyszer sem tévedtünk el lényegében egyenesen odataláltunk ahová indultunk. Jó oké volt párszor, hogy: várjáá még nem indulunk mindjárt betölti. Már csak 89%, 90%...
Hosszas tervezés, gondos előkészítés után eljött végre a nap, indulás! A találkozót az ország közepére terveztük, így az Dunaföldvárra esett.
Meg is érkeztünk időben, a helyi lakosok örömükben ásványvízzel, fagylalttal, süteménnyel kedveskedtek nekünk. Kis pihenő után elindultunk az első szállás felé, várt még 120 km-nyi mecseki motorozás. Élen egy tapasztalt túra vezetővel, aki egy professzionális navigációkat gyártó cég egyik termékét használta munkájához. A sor végét egy sportmotoros zárta, fülében a mobil headsetjével, készen az azonnali vészhelyzeti kommunikációra.
Rendben megérkeztünk, berendezkedtünk. Egyesektől érkeztek aggódó hangok a vendégágy légtömörségét illetően, de ezt betudtuk a fáradtságnak.
Vacsora, kötetlen beszélgetéssel, sörözéssel, majd alvás.
Reggel elindultunk, szép időben, erre a napra melegrekordra számítottunk az előrejelzés alapján, ami be is jött.
Eseménytelen úton a határig, majd reggelizés, már horvátoknál. Megismerkedtünk a helyi ízekkel, amennyiben annak számít a horvát parkolóban elfogyasztott sparos szendvics.
Utazás tovább.
Autópályát kerültük, ám a horvát országút trükkös: a falvak egymásba érnek (szó szerint, egy oszlopon van a helység vége-következő eleje tábla) elvileg 50 a sebesség max. Szerencsére ezt az ajánlást senki sem veszi komolyan, laza 80-90 a megengedett.
Zágrábi elkerülő ingyenes pálya, kb. 30 km, utána út.
Lucko-Karlovác az egy totális orális aktus, tötymörgés, forgalom, de 40 km után egy igazi motoros paradicsom következett: szerpentin, hegy, jó aszfalt, meleg gumi, jó kanyarok (nem olyan Glockner-féle egyesben visszafordítós-baxkódós, hanem nyújtott ívek) 50 felett minden kanyart lehetett venni, és ez azért volt jó, mert ezt az életkort már az összes csapattag elérte.
A part közelébe érve a hegyről ejakuláció-közeli látványúton mentünk Opatijáig.
Szállás az óvárosban, szűk utcákban lévő apartman, jól felszerelve, kedves, több nyelven beszélő vendéglátókkal.
Motoros szempontból innentől nem sok minden történt, a haza útig. Élveztük a környéket, a 100 m-re lévő strandot, a szép várost.
Hazaút reggelén elég hűvös volt, 14 fok, borongós. Na, ezt röviddel az indulás után alulmúlta, szakadó esőben és 12 fokban jöttünk Zágrábig. A csomagokban odafelé utazó ruhadarabok mind felvételre kerültek, az esőruhákkal együtt.
A csapat egyik Yamahás tagja nem tudott egyértelmű döntésre jutni a ruházatot illetően, ezért az első órában 3x öltözött. bajor motoros társunk ezt nyugodtan szemlélte, majd később őmiatta álltunk meg öltözni
A motorok jól működtek, fagyasztásuk is jó volt, elmondható, hogy a tesztút alatt az egyik japán gyártmányú motor fogyasztása volt a legnagyobb.
Jellemzően meghibásodás sem történt, szerelni összesen két alkalommal kellett, akkor is csak a majdnem veterán korú Yamaha típuson kellett kisebb beavatkozás, a szokott doboztartó konzolon.
A magyarországi hazavezető szakasz eseménytelenül zajlott, leszámítva a Pécs-Paks közt lévő 4 db mobil sebességmérést (amire időben felfigyeltünk)
Nem az enyém. (50-es szúnyog)
Azé (a lányának vette) akitől kölcsönkértem az utánfutót. (a kőműves, aki nálam szokott dolgozni)
Bemutató motor volt, sokat állt és bele van rohadva a benzin, fulladozik össze-vissza és alapjárata sincs rendes. "te meg úgyis értesz hozzá...megnéznéd?" (volt szervizben fojtást kivetetni, ott azt mondták hogy ez így jól megy)
Elég hülyén jött volna ki, ha azt mondom hogy nem érek rá.
Hosszas tervezés, gondos előkészítés után eljött végre a nap, indulás! A találkozót az ország közepére terveztük, így az Dunaföldvárra esett.
Meg is érkeztünk időben, a helyi lakosok örömükben ásványvízzel, fagylalttal, süteménnyel kedveskedtek nekünk. Kis pihenő után elindultunk az első szállás felé, várt még 120 km-nyi mecseki motorozás. Élen egy tapasztalt túra vezetővel, aki egy professzionális navigációkat gyártó cég egyik termékét használta munkájához. A sor végét egy sportmotoros zárta, fülében a mobil headsetjével, készen az azonnali vészhelyzeti kommunikációra.
Rendben megérkeztünk, berendezkedtünk. Egyesektől érkeztek aggódó hangok a vendégágy légtömörségét illetően, de ezt betudtuk a fáradtságnak.
Vacsora, kötetlen beszélgetéssel, sörözéssel, majd alvás.
Reggel elindultunk, szép időben, erre a napra melegrekordra számítottunk az előrejelzés alapján, ami be is jött.
Eseménytelen úton a határig, majd reggelizés, már horvátoknál. Megismerkedtünk a helyi ízekkel, amennyiben annak számít a horvát parkolóban elfogyasztott sparos szendvics.
Utazás tovább.
Autópályát kerültük, ám a horvát országút trükkös: a falvak egymásba érnek (szó szerint, egy oszlopon van a helység vége-következő eleje tábla) elvileg 50 a sebesség max. Szerencsére ezt az ajánlást senki sem veszi komolyan, laza 80-90 a megengedett.
Zágrábi elkerülő ingyenes pálya, kb. 30 km, utána út.
Lucko-Karlovác az egy totális orális aktus, tötymörgés, forgalom, de 40 km után egy igazi motoros paradicsom következett: szerpentin, hegy, jó aszfalt, meleg gumi, jó kanyarok (nem olyan Glockner-féle egyesben visszafordítós-baxkódós, hanem nyújtott ívek) 50 felett minden kanyart lehetett venni, és ez azért volt jó, mert ezt az életkort már az összes csapattag elérte.
A part közelébe érve a hegyről ejakuláció-közeli látványúton mentünk Opatijáig.
Szállás az óvárosban, szűk utcákban lévő apartman, jól felszerelve, kedves, több nyelven beszélő vendéglátókkal.
Motoros szempontból innentől nem sok minden történt, a haza útig. Élveztük a környéket, a 100 m-re lévő strandot, a szép várost.
Hazaút reggelén elég hűvös volt, 14 fok, borongós. Na, ezt röviddel az indulás után alulmúlta, szakadó esőben és 12 fokban jöttünk Zágrábig. A csomagokban odafelé utazó ruhadarabok mind felvételre kerültek, az esőruhákkal együtt.
A csapat egyik Yamahás tagja nem tudott egyértelmű döntésre jutni a ruházatot illetően, ezért az első órában 3x öltözött. bajor motoros társunk ezt nyugodtan szemlélte, majd később őmiatta álltunk meg öltözni
A motorok jól működtek, fagyasztásuk is jó volt, elmondható, hogy a tesztút alatt az egyik japán gyártmányú motor fogyasztása volt a legnagyobb.
Jellemzően meghibásodás sem történt, szerelni összesen két alkalommal kellett, akkor is csak a majdnem veterán korú Yamaha típuson kellett kisebb beavatkozás, a szokott doboztartó konzolon.
A magyarországi hazavezető szakasz eseménytelenül zajlott, leszámítva a Pécs-Paks közt lévő 4 db mobil sebességmérést (amire időben felfigyeltünk)
Jövőre, ugyanitt! :DDD
Azé (a lányának vette) akitől kölcsönkértem az utánfutót. (a kőműves, aki nálam szokott dolgozni)
Bemutató motor volt, sokat állt és bele van rohadva a benzin, fulladozik össze-vissza és alapjárata sincs rendes. "te meg úgyis értesz hozzá...megnéznéd?"
Elég hülyén jött volna ki, ha azt mondom hogy nem érek rá.
Hívtalak Szarvashoz közeledve, de akkor ezek szerint még húztátok a gázt.