Immáron az újjávarázsolt, de továbbra is tradicionálisnak nevezhető piliscsévi helyszínen zajlott a verseny.
Az ősz beköszöntével az időjárás új arcát mutatta a közönségnek, a kora nyári október után sokakat megviccelt a hideg, ködös reggel - mesélte a versenyről Brenner Ádám.
A kora reggeli óráktól zajlott a nevezés, a gépátvétel, majd a megszokott időben kezdetét vette az 50 és 65 köbcentis kategória futama. A piliscsévi pálya adottságai komoly kihívás elé állították a kismotorokat és pilótáikat.
Köd nehezítette a motorosok dolgát a Királyválasztón
Az ő futamuk után ugyanis oszlani látszott a köd, már-már teljesen felszállt, mikor a 85 köbcentiben induló 24 versenyző megkezdte az összecsapást. Az újonnan kialakított pálya lenyűgözte a nézőket, már a nap elején rengeteg érdeklődő jelent meg a Királyválasztón.
Végre minden az időterv szerint alakult, már a rajtzónában sorakoztak fel a harmadosztály pilótái, izgalommal telve várták, hogy elrajtolhassanak. Egy valamivel senki sem számolt, hogy a pálya elhelyezkedéséből fakadóan az elillanónak látszódó köd egyre jobban leszállt és megragadt a pálya körül, ami némi aggodalmat váltott ki.
Ezért félórás eltolást kértek a szervezők, de ez idő elteltével a helyzet nemhogy javult volna, sőt romlott. Így a harmadosztályban indulók duplán kaptak lehetőséget a pálya megismerésére, két felvezető kör teljesítése után jött a döntés, hogy a futamot elindítják, 50 percre redukálva az idejét.
A köd mit sem hátráltatta a fiúkat, a megújult krosszpályával tarkított nyomvonalon élvezettel száguldó Lakatos Máté #629 mindenkit maga mögé utasítva, abszolút elsőséggel zárta a futamot, a leggyorsabb köridőt futó Nikolics Boldizsár #193 és Falu Norbert #193 előtt.
Az év végi Királyválasztó mindig más arcát mutatja, mivel nemcsak bajnokokat avatnak, hanem új megkoronázott királya is lesz a versenynek a nap végére. Szintén változás, hogy az idei Endurocross Országos Bajnokságban, az új szabályok szerint 2 x 1 órás futamok vártak a versenyzőkre, viszont ez nem szakíthatta meg a hagyományt!
Visszatértünk hát a régi kerékvágásba és az egyhuzamban lefutott kétórás küzdelemben dőlt el, hogy kikaphatja meg a leggyorsabbnak járó vándorkoronát! Voltak ám meglepetések és óriási küzdelmek minden kategóriában a rajttól a leintésig.
Az extrém utca idén is sokak számára plusz másodperceket hozott a konyhára vagy éppenséggel hátrányt jelentett másoknak, ami átrendezte a pozíciókat. A nézők nagy elánnal és sajátos bekiabálásokkal kísérték figyelemmel a motoros lovagokat...
Sokunk számára nem ismeretlen, a saját hazájában, nemzetközi versenyeken és a Dakaron is kiemelkedő teljesítményt nyújtó Stefan Svitko #42 nemrégiben elszenvedett sérüléséből felállva idén is tiszteletét tette, hogy revansot vegyen. Tavaly ugyanis technikai probléma miatt kiállni kényszerült, ezzel átadva az esélyeket a többiek számára.
Meglepett minket a HTS-KTM Team tagja, Pergel Bence #12, aki a motocrossban bontogatja szárnyait az abszolút negyedik helyen zárt, gyakran beleszólva az élen haladó három pilóta helyezéseibe is - szép volt, Bence!
Az előtte lévő három pozícióért a már említett Stefan Svitko #42, Szőke Márk #95 és Liszka Roland #78 küzdött fej-fej mellett, egymás között váltva a helyezéseket, amiben az időközbeni tankolás és depóba kiállás is közrejátszott.
A hármas csatából a győzelmet Szőke Márk #95 húzta be, Svitko #42 előtt 1,869 másodperccel, akivel az utolsó méterekig folyt a küzdelem. Liszka Roli #78 mint a másodosztály E1-es kategória bajnoka úgy gondolta, hogy próbára teszi tehetségét az első osztályban. Csalódást nem okozva, kitartó és lendületes motorozásával a dobogón együtt ünnepelhetett a két kiemelkedő versenyzővel.
Mint minden évben, akadtak olyanok most is, akik párban mérték össze tudásukat az egyéni versenyzőkkel szemben. Így jeleskedett a szintén sérülésből felépülő, visszatérő Tádics Dániel #991 és hosszabb időszakot kihagyó Csorba Norbert #991 párosa, amely másodikként végzett párban a Técsy-Nagy #901 duót követően. Utánuk soron következőként a Dinnyés-Klausz #127 páros várhatta a harmadikként a díjátadót.
Tavaly még másodosztályban induló, de idén már a veterán kategóriát képviselő Fülöp László #279 férkőzött az élmezőny közé, az abszolút 10. helyre, mégpedig Dési János #244 és Szabolcska Zoltán #235 kategóriatársait megelőzve.
Silling Balázs #401 mint a másodosztály éllovasa helytálló versenyzéssel az abszolút 13. helyen zárt, megszerezve az E2-es kategória első helyét, ezúttal Faragó Dávid #414 és Wágner Péter #490 versenytársai előtt.
Az E3-as kategóriában az a pilóta volt a leggyorsabb, aki ritkán ül versenyen motorra, de akkor a lehető legjobbat hozza ki magából, ez most sem történt máshogy. Így Kovács Dávid #512 volt az, aki Csepi Tamás # 530 és Miklós Attila #551 előtt felléphetett a dobogó legfelső fokára.
Nagy öröm volt a célba érkező versenyzők számára a nap fénypontjának számító, nem éppen szokványos díjátadó, ahol a motorosok valóban kiválasztottnak érezhették magukat – pont olyan felejthetetlen és színvonalas volt a ceremónia, mint maga a verseny, a 37. Királyválasztó.
Szőke Márk elajándékozta trófeáját
A 37. Királyválasztó Piliscséven került megrendezésre, ahol bár már pontszámai alapján az előző versenyen is mindenki tudta, hogy ő nyer, Szőke Márk mégis rajthoz állt. Nemes gesztussal zárta a versenyző a bajnoki idényt.
– A kétórás verseny rajtját nem sikerült elkapnom, de az élre törtem. Az elején bivalyerősnek éreztem magam – olvasható a MAMS oldalán – , tettem a dolgom, de nem lazítottam egy pillanatra sem, viszont a hatalmas pára miatt el kellett dobnom a szemüvegem (bár nem én voltam az egyetlen, aki így tett). A kemény küzdelem az utolsó pontokért mindenkit próbára tett, így az utolsó fél óra már nagyon durva volt.
Legnagyobb ellenfelem Sfefan Svitko és közöttem 50 másodperc volt, de elcsúsztam a tankoláson, és felzárkózott mögém. Kerekeink szinte egymáshoz értek. A krossz-részeken simán lehagytam, de az erdős részek neki kedveztek, rohadt gyors volt (nem hiába háromszoros Európa Enduro Bajnok), végig hallottam ahogy nyikorog, zúg a motorja, ahogy én elveszem a gázt, és ő akkor ér be a féktávra. Brutális nyomás volt rajtam.
Az utolsó körön menni már olyan érzés volt, mint amikor edzés végén futod a résztávokat: mindened sajog, úgy érzed összeesel, véged, de előtted a cél, hogy már csak egy méter, már csak fél, és ha belepusztulsz is összeszeded magad, mert nem hibázhatsz. Ezt az egy kört hosszabbnak éreztem, mint az egész futamot. Így visszagondolva (és kipihenve) persze be kell valljam, hogy nagyon élveztem a versenyt.
Trófeáim közül aranykoszorúmat Sándor Dominiknak ajándékoztam, aki nagyon a szívemhez nőtt. A lassan 11 éves kissrác éppen elkezdte volna az edzéseket nálam, mielőtt megállapították, hogy asperger szindrómás, ADHD-és, és Tourette-szindrómában szenved. Ezek a szörnyű betegségek lassan szinte mindent elfognak venni tőle, s szerettem volna neki adni valamit, amitől azt érezheti, hogy Ő egy különleges ember számomra. Mert ő az igazi hős! – mesélte Márk a verseny után.