Ugyan az autók száma folyamatosan gyarapodott, ekkortájt sok vidéken élő honfitársunknak még mindig a motorozás jelentette a leggyorsabb - és sok esetben az egyedüli - közlekedési módot. Akkor még nem státuszszimbólum, hanem a közlekedés valóban hatékony, olcsó és gyors módja volt a motorozás, bár napjaink robogóeladásait elnézve újra egyre többen választják - hobbi helyett - munkaeszközként a motort.
Remek motoros fényképek a hetvenes-nyolcvanas évekből
Persze voltak szerencsések, akik megengedhették maguknak a drága és a keleti blokkból származó modelleket sok szempontból lepipáló nyugati típusokat is, ám ezek főként használtként, nem ritkán lepusztult állapotban kerültek az országba, hogy azután egy ügyes kezű mester kerékre állítsa őket, már ha meg tudta oldani az alkatrészek beszerzését a vasfüggöny innenső oldalán. Elég csak Drapál János sztorijára visszaemlékezni, akinek meghegesztették (!) motorja sérült dugattyúját, mert esélytelen volt cserealkatrészt találni hozzá.
Virágzott a használt gépek piaca, az „Ecseri” maga volt a Kánaán az izgalmas járgányra vagy ritka alkatrészre éhes fiatalságnak. Mint az a honlapról összegyűjtött képeken látható, az utcaképhez sokkal inkább hozzátartoztak a kétkerekűek, mint az autók, s nem volt ritka, hogy a két felnőtt közlé felkuporodott az óvódás korú legényke, majd - szabálytalan módon - együtt ment haza a család.
Gyakori látvány volt az utakon a felmálházott kétkerekű, miután autó híján rengetegen motorral indultak kirándulni vagy éppen több napos találkozókra, akár az ország legtávolabbi pontjaira, esetleg az egyik baráti államba. Szánjatok néhány percet a Fortepan képeire, igazán megéri - nagyszerűen visszaadják a kor hangulatát!