· 2019. augusztus 11. 37

Mit nyersz, ha robogóval jársz?

Havi ötven rugó ajándékba

Két hónap egy robogó nyergében, amiből kiderül, miért butaság - nyáron is - autóval ingázni. Komoly megtakarítás pénzben, a havi két-három szabadnapról nem is beszélve.
Aligha újdonság a motorosoknak, hogy munkába menni vagy onnan hazajönni sokkal nagyobb élmény kétkeréken, mint kocsiban ülve. Annál nagyobb meglepetés ez azoknak, akik autóról váltanak robogóra vagy motorra, mert megelégelték a végtelen torlódásokat, a parkolóhely-keresést, az ingázás és a parkolás elképesztő költségeit nem is említve. Most azokhoz szólunk, akik kacérkodnak a motor- vagy robogóvásárlás gondolatával, de még nem tudják, pontosan mennyit is nyernének vele.

Új motor vásárlása mint spórolás?

Már régóta tudtuk, hogy nagy hasznát vennénk egy nagytestű, valóban kétszemélyes robogónak, amivel városon kívül is bátran lehet motorozni, ha úgy adódik. Anno a korzikai teszten sikeresen beleszerettünk az SH300-ba, így nem is lehetett kérdéses, hogy ezt választjuk. Persze a nagy árkülönbséget látva szóba került még ugyanez 125-ös változatban, de olyan sok meredek emelkedő és hosszú egyenes van a napi 30 kilométeres távon, hogy végül elvettettük a szélcsendben is csak százas tempóra képes és 80 felett már nem túl fürge nyolcadliterest. A szintén olcsóbb, kiskerekű robeszok is kihullottak a rostán, de ez a pesti utak igencsak változatos minőségét látva talán nem is szorul magyarázatra.
{{articleGallery[22677].caption}}
Nos, azóta beigazolódott, hogy jól döntöttünk, mert az SH300i tényleg azt nyújtotta, amire számítottunk. Lassan kétezer kilométert mutat a műszer, vagyis hatvan-hetven napot ingáztunk vele az oda-vissza harminc kilométeres távon, ideje hát egy kis számvetésnek, hogy mit nyertünk. Nyugi, nem eresztjük bő lére a dolgot, nem állítunk fel százoszlopos excel-táblákat és nem magyarázunk bele olyan fontos, de napi szinten csak pár száz forintos különbségeket, mint az autó drágább szervizelése. Helyette egyszerűen megnézzük, mennyi pénzt és időt takarított meg a fürge háromszázas.

Ötvenezerért már megéri lehajolni

Mivel a tömegközlekedés finoman szólva is bonyolult Dél-Buda és a belváros között, a busz-metró-villamos trió csak nagy-nagy türelemmel és sok átszállással megvalósítható. Nem drága, de minden nap két-három órát utazni egyszerűen időpazarlás.
{{articleGallery[22678].caption}}
Az autó sem tökéletes megoldás, ugyanis a reggeli dugók miatt alig gyorsabb a busznál és metrónál - oda 55, vissza nagyjából ötven perc. Ráadásul elképesztően drága: a nyolcliteres átlagfogyasztás és a napi bő kétezer forintos parkolási díj kereken hatvan rugót emészt fel havonta, és akkor a gyakori elindulások miatt jobban kopó abroncsról, kuplungról stb. nem is beszéltünk.
{{articleGallery[22679].caption}}
Ezzel szemben motorral húsz percre csökkent az út, azaz beöltözéssel együtt sem tesz ki többet fél óránál. Nem kell parkolóhelyet keresni, elvégre a járdán és az önkormányzati üzemeltetésű parkolókban is ingyen letehetem, amivel máris visszanyeri az ember az átöltözéssel töltött perceket. A szűk kétezer kilométer alatt 62 liter benzint pöfékelt el alattam a Honda első Euro 4-es erőforrása, tehát 3,2 litert száz kilométerenként. Ez több a gyár által megadott három liternél, de tuti, hogy ők nem nyomtak le a lámpáknál túlbuzgó boyracereket. Szegények, azt hitték, hogy húszéves kocsijuk versenyképes lehet a 0-ról 80-ra hat másodperc alatt ugró robogóval szemben...
{{articleGallery[22682].caption}}
A matek tehát úgy néz ki két-három hónap használat után, hogy a kocsiba tankolt napi 2,5-3 liter benzin helyett pont egy literből járom meg a harminc kilométert, a parkolóhely-keresés és a parkolóért fizetés már a múlté, vagyis húsz nappal számolva 8400 forint az ingázás költsége a korábbi 58-60 ezer helyett. Mi több, ha hozzászámolom az SH kifejezetten olcsó karbantartását (az olaj és szűrők cseréje szakszervizben is csak bő húszezer forint), máris tovább nyílik az olló.

Nem csak a pénz miatt csinálom...

További előny, hogy minden nap motorozhatok, ráadásul többé nem pazarlom el azt a havi 20-22 órát, vagyis két-három teljes munkanapot (!), mert a dugóban rostokolás helyett a buszsávon vagy éppen a sorok között folyamatosan haladok. Igazán felszabadító érzés a bent töltött nyolc-tíz óra után egy kicsit motorozni, kiszellőztetni a fejem, és nem a dugóban anyázni, hogy miért nem indul el az a bamba ott elöl a zöldnél.
{{articleGallery[22681].caption}}
Persze emellett a kézzelfogható megtakarítás sem elhanyagolható, hiszen ha a szervizelés költségeit nem számoljuk, akkor is évente - a szezon hosszától függően - négy-ötszázezer forint marad a pénztárcában. Ebből gyorsan kiszámolható, hogy egy használt, de nem matuzsálemkorú nagyrobogó egy-két, míg egy új SH300i három-négy év alatt behozza az árát. Ennyi befektetést igazán megér, hogy ne kelljen naponta plusz egy-két órát feleslegesen úton tölteni, és azt se feledjük, hogy ezzel másoknak is segítünk.
{{articleGallery[22680].caption}}
Aki ugyanis kocsiról motorra vált, az hihetetlenül sokat tesz azért, hogy élhetőbbek legyenek az utcák, csökkenjenek a dugók és ne szmogban fulladozzanak a Budapesthez hasonló városok.