Nagyjából egy évtizede bukkantak fel a testes mountain bike-ra emlékeztető, kis hatótávú és szerény teljesítményű UEE-k, azaz ultrakönnyű elektromos endurók. Tömeges elterjedésüket gátolta, hogy a magas pilóták úgy néztek ki a 60-70 kilós gépeken, mint az a bizonyos majom a köszörűkövön, ezért a gyártók az utóbbi két-három esztendőben sorra rukkoltak elő nagyobb, erősebb átiratokkal.
Élen járt a kategóriában a Sur-Ron, ám ahogy telt az idő, sorra felzárkóztak az újabb gyártók, sőt számos területen megelőzték a kategóriateremtő márkát. Ráadásul közben – többször is – szintet léptek a fürge terepmotorok, így napjainkban már nem csak egymással, hanem a 250-es, 300-as endurókkal versenyeznek, hiszen a váz, a felfüggesztés és különösen a csúcsteljesítmény terén előrébb járnak, mint az átlagos benzinesek.
Kipróbáltuk a Talaria Komodót
Jó néhány Talariát teszteltem az utóbbi években – már csak azért is, mert jómagam is elektromos enduróval járok –, és bár remek gépek voltak, igazi célszerszámai a szűk, nehéz terepeknek, túlzás lett volna teljes értékű endurónak nevezni őket.
A TL3000 és 4000 meggyőzően fürgének, könnyednek bizonyult, de azt is megértem, akinek egyszerűen nem értelmezhető az egy-másfél órás üzemidő és az 50-70 kilométeres hatótáv, ezért égetően nagy szükség volt a sokoldalúbb modellre. Nem is kellett sokat várnunk rá, tavaly ősszel megérkezett a TL5500, ami messze dinamikusabb bármelyik A1-es kihívónál, és a télies hidegben is nyolcvan kilométert tudtunk megtenni vele.
Megszokhattuk, hogy a benzineseknél 5-6 évente jön a modellváltás, amikor minden téren nagyot lép előre a típus, ám az elektromosoknál hónapokban mérhető az ilyen léptékű fejlődés. Kiváló példa erre a Talaria, hiszen a TL4000 8 kW-os csúcsteljesítményű volt, a TL5500 (MX5) 13,4 kW-tal repítette a pillekönnyű vasat, míg a nemrég bemutatott TL6000 Komodo – nem elírás – 32 kW-tal tépi a láncot. Igen, ez átszámítva 43 lóerő, ráadásul a menetkész tömege nem éri el a száz kilót sem.
Mindehhez 90 Nm-es legnagyobb és 14 Nm-es névleges forgatónyomaték társul, ami arra utal, hogy ez tényleg egy csúcsragadozó, és csak a profi versenyzők tudják kihasználni az adottságait. Nos, az Elektrorider által szervezett menetpróbán kiderült, hogy ez távolról sem igaz...
Farkasbőrbe bújt farkas
Mielőtt behajtunk a Hungaroring Off-Road Centrum zegzugos ösvényeire, Roland, a felvezető röviden elmondja, mire figyeljünk a néhol alig egy méter széles, meredeken emelkedő pályán, majd a szervezők segítenek beállítani az adott szakaszra ideális teljesítményleadást és motorféket a Talarián.
Talán nem meglepő, hogy sokan a leggyengébb, ECO üzemmódot választják kezdésnek, amivel úgy mozog a Komodo, mint egy kezes, de a szokásosnál erősebb A1-es. Így nincsenek váratlan reakciók gázadásra, de az igazán meredek, 60-70%-os emelkedőkön már szükség van a következő, Sport fokozatra. Erre átkapcsolva mintha nem is ugyanaz a motor lenne:
a gázreakció és az adagolhatóság továbbra is példás, de harmincas tempó alatt gázadásra simán feljön az eleje, amit lazán kordában tarthatsz, mert a hagyományos endurókkal ellentétben a kormányon, a bal kéznél van a hátsó fék kezelőszerve.
A Hyper+ üzemmód újabb szintlépés, a nagyobb csúcsteljesítmény úgy repíti a karcsú Komodót, hogy egyáltalán nem tűnik túlzásnak a sajtótájékoztatón hallott mondat:
a 250-es, négyütemű krosszgépek dinamikáját nyújtja az újdonság.
És valóban: olyan emlékeket idéz fel, mint amikor anno először mentem krosszpályán CRF250R-rel – egyszerűen letaglózott a gyorsulása. Jóllehet, az M4 chipre épült vezérlőnek és a tökéletesített algoritmusnak köszönhetően Hyper üzemmódban is egyenletesen épül fel a teljesítmény, de ettől még tapasztalt kezet kíván: a 90 Nm-es forgatónyomaték egyszerűen sokkoló, hiszen megegyezik a Triumph Tiger 900 értékével, de az egy 220-230 kilós monstrum, a Komodo pedig csak 98 kilóval mérlegel.
Minél nagyobb a sebesség és több az ugrató, annál inkább kirajzolódik, hogy mekkorát lépett előre a Talaria. Legyen bármilyen kemény a leérkezés, nem ül össze a csupán 6,7 kilós, AL7005 ötvözetből készült, fordított teleszkóppár. Persze ez nem is csoda, hiszen a kerék mozgási tartománya elöl 250, hátul 350 mm, és a beállítási lehetőségek száma szinte végtelen – a ki- és berugózás csillapítása 24 fokozatban állítható.
A fejlett futómű a mindössze 7,5 kilós vázzal társítva a kevésbé rutinos terepezőknek is élvezetessé teszi az akadályok leküzdését, különösen, hogy az alacsonyabbaknak sem hátrány a 910 mm-es ülésmagasság. A Komodo ugyanis – testes névadójával ellentétben – igazán karcsú, a nyereg felett csupán egy arasznyi szélességű, így a terpeszívhossz megegyezik a 800-820 millis ülésmagaságú, benzines motorokéval, és a 170 centis pilóták is lazán megbirkóznak vele.
Ez a kivételes kezelhetőség, a gyár mérései alapján 115 kilométeres hatótáv és az ötszázas A2-esekre jellemző teljesítmény valóban csúcsragadozóvá teszi a Komodót, ám egyelőre kizárólag a pályákon portyázhat, mert a premieren csak a modell MX változata volt jelen. Jó hír, hogy csupán néhány hónapot kell várni az L3e kivitelre, vagyis az A1 jogsival, sőt jövőre talán már B-vel is vezethető, rendszámos Komodóra, amely közúton és terepen is használható lesz.
Ez a rendszámos verzió némileg átalakítva, például másik fékrendszerrel érkezik, de a műszaki alapok, mint a váz és az erőforrás felépítése megegyezik a most kipróbált modellével.
Jogos a Talaria Komodo név?
Kockázatos marketingfogás túl hangzatos nevet adni egy terméknek. Mintapéldája ennek a Hercules Computer Technology története, tudniillik a herkulesi legyőzhetetlenség ígéretével lépett piacra a 80-as években, majd a fejlesztési versenyben lemorzsolódva végül többször gazdát cserélt a vállalat, és végül maga a név lett az egyetlen igazi, eladható terméke.
Nos, a Komodót nem fenyegeti ez a veszély, legalábbis ezzel a tömeg/teljesítmény aránnyal, felfüggesztéssel és a kiváló gázreakcióval jogosan pályázik az elektromos endurók trónjára. Ha a közúti változat is ilyen kimagasló tudású lesz, egyszerre jelent majd veszélyt az A1-es és A2-es endurókra, tekintve, hogy kezesebb és dinamikusabb a benzineseknél, ráadásul nevetségesen alacsony menetkész tömeg, valamint fenntartási költség mellett.
A Komodo máris elérhető Magyarországon, az ajándékcsomaggal megspékelt enduró 2 590 000 forintos bevezető áron került piacra, amivel erőnyerőnek számít, elvégre a 30 kW feletti csúcsteljesítményű e-motorok lényegesen drágábbak, egyszersmind nehezebbek is. Kíváncsian várom a modell ősszel érkező, rendszámos átiratát, hiszen az a jelek szerint hatótávban, dinamikában és felfüggesztésben is új mérce lehet az A1-es és A2-es mezőnyben.
Műszaki adatok – Talaria Komodo TL6000 (MX6)
Méretek (H x Sz x M, mm): 2200 × 810 × 1220
Első felfüggesztés: fordított teleszkópvilla 250 mm rugóúttal, 24 fokozatban állítható húzó- és nyomófokozati csillapítással
Hátsó felfüggesztés: lengővillához kapcsolódó központi rugóstag, 18 fokozatban állítható csillapítással
Ülésmagasság (mm): 910
Szabad hasmagasság (mm): 315
Fékrendszer: kéttárcsás, hidraulikus
Hajtás módja: fogaskerék- és lánchajtás
Végsebesség (km/h): 105-120 km/h
Erőforrás: 32 kW-os csúcsteljesítményű villanymotor, legnagyobb forgatónyomaték: 90 Nm
Akkumulátorkapacitás: LG/Samsung 96 V, 4,32 kWh
Elméleti hatótáv (km): 115
Töltő: 96 V, 40 A
Forgalmazó: Elektrorider