· 2020. október 20.

Zsigovits Norbert: csapatbajnokin indultam

Újra krosszpályán

Milyen érzés öt év endurózás után kategóriát váltani, és visszatérni a krosszpályákra? Erről mesél Zsigovits Norbi, aki az országos bajnokság ajkai futamán vett részt.
Mint azt sokan tudjátok, közel tíz évet kizárólag motokrosszoztam, majd 2015-ben tértem át az endurozásra. Egy-két MX-versenyen még rajthoz álltam, de az utolsó motokrosszversenyt (2017) egy vállműtéttel zártam. Emiatt inkább elkerültem a szakág a versenyeit, viszont múlt hétvégén megtört a jég. Újra a rajtgép mögé álltam.

Zsigovits Norbi újra a krosszpályán

Az elmúlt időben sokan kérdezték, hogy mikor fogok krosszversenyen indulni. Erre általában rávágtam, hogy a közeljövőben biztosan nem. Aztán az ajkai csapatbajnoki előtti hétvégén valami miatt beugrott, hogy csak-csak indulnom kéne, hiszen idén elmaradt a Superenduro magyar bajnokság, így csak triál- és endúroversenyeken tudtam részt venni, ahol a test-test elleni küzdelemre nincs lehetőség. Kicsit hiányzott már az effajta versengés.
{{articleGallery[27425].caption}}
Nem volt sok időm a felkészülésre, szombat este volt, én még motor nélkül, úgy, hogy csak 8 nap volt a versenyig. Szerencsére egy jóbarátom kölcsönadta a saját motorját (KTM SX-F 250), amivel másnap már motorozni is tudtam. Az első edzés során konstatáltam, hogy vannak dolgok, elemek, amik kicsit berozsdásodtak a hosszú szünet során, de ezeket próbáltam a hét alatt sokat gyakorolni, már amennyit tudtam. Pechemre egész héten esett az eső...
{{articleGallery[27428].caption}}
Elérkezett a verseny napja. Az esőzések hatására a pálya igazán sáros és mély volt, ami extra kihívás volt a nap folyamán. A szabadedzésen próbáltam megküzdeni a szélsőséges körülményekkel és menni egy jó köridőt, ami úgy éreztem sikerült is, viszont az élmenők sokkal jobb eredményt produkáltak, bár erre azért valahol számítottam. Az időmérő futam következett ahol egy jó rajt után a 3. helyen kezdtem meg a csatát, néhány kört tudtam menni Pergel Bence után, viszont az egyik kanyarban elcsúsztam, így beálltam egy biztos tempóra, amivel 3. helyen kvalifikáltam a csapatot. Egy gyors ebéd és következett is az első futam, ahol nagyon jó rajtot vettem, meg is lepődtem ezen, hiszen hétközben botrányosan sikerültek és ettől tartottam a legjobban. A harmadik helyen haladtam, viszont Pergel Bence ott volt közvetlenül mögöttem, és egy rossz nyomválasztásnak „hála” meg is előzött.
{{articleGallery[27430].caption}}
Próbáltam tartani vele a tempót, viszont mikor a lekörözésekre került a sor, kiestem a ritmusomból. Ráadásul az egyik versenyzővel a levegőben összeakadtunk, így estem egy látványosat. Szerencsére nem lett bajom és még jól is nézett ki a felvételeken - ez is valami...
Innen már a saját tempómat motorozva a 4. helyen értem célba. A második futam rajtja már nem sikerült olyan jól, viszont a kör végén már a 4. pozícióban haladtam. Most sokkal nyugodtabb volt a motorozásom, kevesebb hibával, itt kezdtem ráhangolódni a motokrosszos stílusra, bár a futam végén egy kicsit enduróztam is, mivel az egyik kanyarban hibáztam egyet, igy a pálya melletti, vízzel teli árokban találtam magamat. Szerencsére nem estem el, így a második futamban is negyedikként haladtam át a célvonalon. A részletes végeredményt itt találjátok. Ezekkel az eredményekkel végül a csapatomat egy 3. helyezéshez tudtam hozzásegíteni, ami igazán nagy öröm, hiszen így három különböző szakág (enduro, triál, motocross) dobogóján állhattam idén.
{{articleGallery[27433].caption}}
Lehetséges, hogy jobb eredményt is el tudtam volna érni, ha több időt szentelek a felkészülésre, viszont nagyon jól éreztem magam, és ami bennem volt kihoztam magamból. Szeretném megköszönni minden barátnak és szurkolónak a drukkolást, valamint edzőmnek id. Németh Kornélnak a tanácsokat, és a szponzoraimnak (Danuvia 125 SKE, Silkolene motorolajok, Kubota, Hardline-X, Bandesing, NK-gumi, Motocross Szentgotthárd) a támogatást.