Az utolsó pihenőnél a véletlen állította be ezt a képet ami kedvesebb lett mint bármelyik, pedig nincs rajta kastély, vár, vagy végtelennek tűnő folyó, sőt a hegyóriásokból is csak kevés látszik... van viszont végtelen út ami sokszor névtelen... és ott az én ladikom is ami néha hánykolódik de eddig még mindig célba ért, nekem ez mindennél többet mesél, mi más is lehetne a galéria nyitóképe.