Kalandos utazás #70

Minden vágyunk az volt hogy csak érjünk már át a határon, érjünk már Romániába, és hagyjuk el ezt a tetves országot. Moldáv kilépésnél is félreállítanak, hogy gond van. Haverom nem mehet, mert szerb állampolgároknak vízum kell. Nem engedik ki az országból mert nincs vízuma. Először azt akarták hogy mennyünk Ukrajna felé ott majd kiengednek. Kérdezzük tőle hogy ott miért engednének itt is a kilépéssel van a gond. Akkor mennyünk vissza amerre jöttünk. Mondtuk hogy nincs pénzünk körbemenni ha visszamegyünk ittragadunk az országukban, itt meg ez az 5 m van, csak rugdoss át aztán egy életre tiltsanak ki ebből az országból. Őt nem érdekli mennyünk vissza. Akkor már 4 órája ültünk ott próbáltuk megvesztegetni őket, nem lehetett. Akkor kértük hogy beszélhessünk a követséggel. Ők nem tudják a számot. Mire megint kérdeznénk valamit tőle azt mondja: I don`t speak English, és visszamegy a fülkéjébe. Nem volt más választásunk visszafordultunk, lesátraztunk, reggel menni akartunk Chișinăuba hogy keressünk egy követséget, de pénzt kellett váltanunk úgyhogy a határra még elmentünk. Ha már ott voltunk a váltáshoz is beálltunk mintha nem üldögéltünk volna ott egy fél napot azelőtt. Megint félre gyertek az irodába, kisfőnökhöz aztán nagyfőnökhöz. Ő megint telefonál. Ugyanazokat hívhatta mint a váltás előző este, mert utána egyből mondta is hogy ti voltatok itt tegnap is, ti vagytok a motorosok. Miért nem mentetek vissza. Megint mondtuk hogy nem tudunk mint csinálni nincs pénzünk visszamenni. Akkor megint leültünk kint egyszer csak kijön a csajszi a bódéból kérdezi hogy tényleg menni akartok? Aztán adta az útlevelet benne a pecséttel.