A híres Halápi csárdához is letértem. 1778-ban épült a sóút mellé, ami akkoriban főközlekedési útnak számított Szatmárnémeti és Pest között. Állítólag a pincéje egy olyan alagúthoz csatlakozik aminek két kijárata is van, egykor a betyárvilágban többek használták egérútként... a hírhedt betyár Savanyú Jóska is sokat megfordult itt. A természet visszaveszi azt ami az embernek már nem kell, jól mutatja ezt a tavaly november elején készült galériám is, ami a szarvasi járás egykoron nagyon híres Permeczki csárdáját mutatta (volna) be, de sajnos már csak vályog törmelék és helyenként méteres fal maradt belőle, néhány elkorhadt ajtóféllel. Sajnos ez a csárda is elindult ezen az úton. Kár érte...