Tavaszi merengések a végtelen pusztaságban #27

Hazafelé a gáton indultam el, szinte alapjáraton zöngicsélve, minden percét élvezve az ottani világnak. Ilyenkor mindig nehéz egy kicsit az elszakadás, itt hagyni a nyugalmat, vissza oda ahol minden olyan borzasztóan sürgős ebben a rohanó világban.