Ezek mellett próbálod megtartani a járókeretedet, amit az egyetlen stabil pont ebben a helyzetben, de már tuszkolnak is fel a motorra (amin a biztonság kedvéért vannak mankókerekek is), majd könnyes búcsút intenek Neked és jó utat kívánnak. Az persze csak később jut eszükbe, hogy a magasdioptriás szemüveget elfeljtették odaadni.
.Ettől függetlenül,nem fogok lemondani az élet örömeiről,és amíg föl tudok ülni a vasra,sőt amig fölraknak rá
,addig szándékozom hódolni eme szenvedélyemnek!
Kinek mire van ingerenciája!
Bolond,jó helynek néz ki! Én olyan fagyos lettem mostanában,egyszerüen nem tudok átállni a télre.Nem tudom miért van,de mindenesetre nagyon idegesítő,pedig nem vagyok az a derekam kilóg-ós típus....
Barátoknál, csak próbálok segíteni. A piszkos anyagiak, mint pl. állatorvosi költségek (oltások, féreghajtó, csonterősítő vitaminok), valamint a jelentős mennyiségű élelem (naponta 3*) sürgetik az elajándékozást. Ha bekerülnek a menhelyre = dögkút.
Egy dolog bosszantott viszont: van egy futószalagos felvonó, ahol nem takarítják a futószalagot. Múltkor ráálltam és mivel ezek a szalagok nem szoktak csúszni, hát ez a hó miatt most csúszott, majdnem dobtam egy hátast... Osztrákoknál ezt rendszeresen takarítják...
) Egyiküknek sajnos nem kezdődött túl jól ez az év. A szilveszteri durrogtatásoktól megriadva, berohantak a karámba a lovak közé, és a ló patája nem volt jó hatással az egyik kiskutya lábára - jobb mancson kettős törés.
Volt állatorvosnál, gipszelni, ill. sínbe tenni nem lehet mert beledagadna, így naponta újra kell fáslizni. Gyógyulási idő 4-6 hét, így neki romlottak az esélyei új gazdi ügyében.
Ráadásul külön kellett tenni a testvéreitől, mert mindig rajta ugráltak, szegény meg üvöltött a fájdalomtól.
Pár képet még dobhatnál fel,megnézném!
Mi is imádjuk a hegyeket,Németországból hazafelé meg is álltunk gyönyörködni!
Mi régebben a szlovákokhoz jártunk át síelni, máig szívesen emlékszem vissza azokra az időkre. 10 éve nem volt léc a lábamon.