Az állandó fenyegetettség ellenére elhanyagolt állapotban lévő várat az ostromot követően Gersei Pethő János soproni ispán és királyi kapitány megerősítette. Az udvart övező falakat három méterrel magasították meg, így már egy kilenc méter magas védőfal jött létre. A fal tetején védőoromzat húzódott körbe, a belső részén pedig gyilokjárókat – olyan gerenda és deszka ácsolatokat, melyeken állva a várvédők a fal védelmében a magasból tűz alatt tudták tartani az ellenséget – alakítottak ki. Napjainkban a még álló keleti falon megfigyelhetők azoknak a gerendáknak a lyukai, melyek ezeket a hét méteres magasságban elhelyezkedő védőfolyosókat tartották. Szintén ekkor osztották részekre a várudvart több, egymás mögött felépített fallal, melyeken kapuk vezettek keresztül. Mivel a várat északról, keletről és nyugatról meredek, nehezen megmászható sziklák védték, csak dél felől lehetett megközelíteni.