Dedics F, 1905-1906

10-magyar-versenymotor-6362
Utcára készült, de versenyeztek vele / Fotó: Veterán Autó és Motor kiadó
1906-ban alakult meg a Magyar Motorkerékpáros Szövetség, igaz, három hónap után már Magyar Motorkerékpározók Egylete néven dolgoztak tovább. Még ebben az évben megrendezték első versenyüket, amelyet megnyerni ugyan nem tudott a hazai építésű, egyhengeres De Dion Bouton motorral hajtott gép, de a harmadik helyet elhozták a Dedics testvérek. Pilótájuk a képen szereplő Lehner Attila volt.

Mátra 100, 1939

10-magyar-versenymotor-6369
Ni, hogy repül a kis Mátra! / Fotó: Veterán Autó és Motor kiadó
Urbach László a hazai motorgyártás egyik zsenijeként ismert. Sikeres versenyzőként kezdte, majd saját járműveket kezdett építeni. Száz köbcentis kétüteműjének érdekessége, hogy a magyar konkurenciával szemben nem kintről vette, hanem maga tervezte a kis, három lóerős egyhengerest. Persze volt még benne tartalék, hisz ütős versenygép lett belőle, amit a csodálatos fotó is tanúsít, melyen Vágai István ugrat a kisrákosi futamon.

Puch MRSZ, 1952

10-magyar-versenymotor-6364
Érdekessége az könnyű váza / Fotó: Veterán Autó és Motor kiadó
A felvezetőben magyar gyártású motorokról volt szó, ez meg csak félig az. Ennek ellenére nálam ide kívánkozik, hiszen Szabó Andor motorján nem a Puch 125 köbcentis blokk volt az igazán figyelemreméltó, hanem az izgalmas váz, amit idehaza készítettek a Magyar Repülő Szövetségnél. Hiába azonban a 4,5 kilós szerkezet, ha a korabeli leírások alapján az egyhengeres kétütemű nem volt elég fickós.

Csepel 125, 1953

10-magyar-versenymotor-6366
Zsiga bá rákészül a kanyarra / Fotó: Maróti Könyvkereskedés és Könyvkiadó Kft.
A Csepel fotója a Városligetben készült, látható a szériától eltérő felszereltség, az erősebb Jawa fék és a tuning Kocsis-henger. A nyeregben Zsiga bá`, azaz Hamar Zsigmond ötszörös magyar bajnok ül, aki később a csepeli versenyműhely pótolhatatlan szakembere lett. Bárki összefut vele, bátran kérdezze, az idős szaki még mindig szívesen mesél a hőskorról és a magyar motorgyártás szomorú végéről is. Kevesen tudnak annyit erről a benzinszagú világról, mint ő.

Panni 50, 1953

10-magyar-versenymotor-6361
Eltűntek már a hazai robogók / Fotó: Veterán Autó és Motor kiadó
Versenyezni mindennel lehet és mindennel kell. Jó példa erre a lekönnyített Panni, amellyel Horváth Gyula veret egy 1963-as, 255 kilométeres túraversenyen. A hazai robogógyártás nem lett világhírű, ennek ellenére több modellel is megpróbálkoztunk. Ezek egyike volt a csepeli összeszerelésű, de fehérvári egyhengeressel hajtott Panni is.

Pannonia 250 Bol d’Or, 1956

10-magyar-versenymotor-6367
A kevés igazán sikeres magyar versenymotor egyike / Fotó: Maróti Könyvkereskedés és Könyvkiadó Kft.
Ha nem az orosz exportmennyiséget tekintjük, nemzetközi porondon nem sok tapsot kaptak a magyar motorok. A sportpályákon sem jutott nekik hangos ováció, éppen ezért máig ikonikus a franciaországi Monthleryben, a 24 órás megbízhatósági versenyen szerzett kategóriagyőzelem. Az egyhengerest Vígh Endre készítette fel, míg a nyeregben a legendás Kurucz-Reisz páros váltotta egymást. A Pannonia jelenleg a Maróti gyűjteményben tekinthető meg.

CÉL 500, 1957

10-magyar-versenymotor-6365
Nagy kár, hogy még a terveit is elégették / Fotó: Veterán Autó és Motor kiadó
Az 500-as, DOHC vezérlésű négyütemű Czulyba Mihály alkotása volt. Ezt tekinthetjük minden magyar sportgép királyának, igaz regnálása rövid volt, meg nem értett és a szocializmus a trónt is hamar kirúgta alóla. Férfias 50 lóerőt adott le 8000-es fordulaton, jól szerepelt nemzetközi viadalokon is, a képen éppen Szabó „Kuksi” Lászlóval száguld a Magyar GP-n. Többféle vázban, különböző külalakkal láthatták a nézők az évek során, sőt a végén 250-es egyhengeresekké vágták szét. A legszomorúbb mozzanat sajnos felért egy királyi lefejezéssel. Amikor a projektet leállították, a CÉL-t a MÉH telepre vitték ki, így mára csak néhány alkatrésze maradt fenn. Dühös tervezője még a dokumentációt is elégette, pedig ma már lennének olyanok, akik lelkesen újjáépítenék.

Danuvia 125, 1961

10-magyar-versenymotor-6370
Szabó II., itt még terepgéppel / Fotó: Veterán Autó és Motor kiadó
Ugyan Szabó II. László nevét leginkább az aszfaltos sikerei révén ismerjük, de remek technikáját bizony terepen alapozta meg. A képről süt a magabiztosság és a megérdemelt elégedettség, ami nem véletlen, hiszen három bajnoki címet szerzett a márkának. A 92 kilós, kétütemű nyolcadliteres teljesítménye 13 lóerő volt.

Pannonia MC68, 1968

10-magyar-versenymotor-6368
Ritka élmény volt kipróbálni / Fotó: Zirig Árpád
A csodálatosan restaurált krosszgép hazánk gyári terepmotorjainak utolsó képviselője. 1967 és 1970 között készült, ezt tekinthetjük az MC, azaz a motocross modellek legütősebbjének. Gyártásakor már látszott technikai hátránya a cseh konkurenssel, a CZ-vel szemben, ennek ellenére még nemzetközi szinten is tudtak vele egy-két futamgyőzelmet hozni. A képen látható gép Czúni László első edzőmotorja volt Kiskunlacházán. Mára csak néhány darab maradt fenn, így a szocialista járműgyártás egyik legendás gyűjtői csemegéje.

Pannonia P20, 1971

10-magyar-versenymotor-6360
Földön a P20 / Fotó: Lovas János archívum
A képen nem sok látszik a motorból, ennek ellenére érdemes jól megnézni a magángyűjteményből származó fotót. A férfi, aki éppen készül felállítani a Pannonia P20-at, Lovas János, Magyarország legidősebb, máig licenccel rendelkező versenyzője. 1962 óta áll rajthoz, immáron 53 éve. Első bajnoki címét 1971-ben szerezte a szériagépek között, pont a csepeliek kétütemű kéthengeresével. A máig aktív, társastáncnak és asztalitenisznek is hódoló motorosunk jelenleg a robogókupában szerepel, komoly eredményeket hozva.

Kedvenc magyar versenymotorjainkról szóló beszámolónkat a Veterán Autó és Motor kiadó, valamint a Maróti Könyvesbolt és Könyvkiadó Kft. segítségével illusztráltuk. Járműtörténeti könyveiket önök is megvásárolhatják erre és erre a linkre kattintva.