Ötven éve, 1971-ben született meg az elhatározás, hogy az akkor már négy éve diplomás orvosként szolgáló Dr. Costa elszegődik a versenypályákra, hogy mielőbb segítséget nyújthasson a megsérült pilótáknak. Persze nem volt előzmény nélküli a döntése, hiszen 1957. április 22-én már megmentette Geoff Duke életét, miután az Gilerájával balesetet szenvedett.
Fél évszázada szolgálja a motorosokat Dr. Costa
Az ifjú Caludio félelmet nem ismerve a pályára rohant, lehúzta az aszfaltról Duke-ot, majd visszament az összetört roncsért, mivel az újabb balesetet okozhatott volna. Ha ismerős Duke neve, az nem véletlen, elvégre többszörös TT-győztesről van szó, ráadásul ő volt az első pilóta, aki 100 mérföld/óra feletti átlagsebességet ért el a szigeten.
Végül az 1972-ben szervezett Imola 200-as versenyen volt jelen először „stábjával” mint önkéntes, ahol motorrajongó orvosbarátaival segített a nevezőknek. A csapat olyan profin látta el a feladatát, hogy maguk a pilóták kérték: jöjjenek el a fehérköpenyesek a bajnokság összes futamára! A jórészt orvosokból álló csapat boldogan mondott igent, bár akkor még igencsak szegényes felszereléssel végezte munkáját. Végül 1976-ban született meg az ötlet, hogy egy speciális buszra van szükség a profi ellátáshoz, ez lett a ma már fogalomnak számító „Mobilklinika”.
Eleinte nem volt könnyű dolga Dr. Costának és szakavatott segítőinek, tekintve, hogy kezdetben az is komoly szervezést igényelt, hogy egyáltalán eljussanak a nagydíjakra, mégpedig orvosi felszereléseikkel együtt. Majd a pályára érve – finoman szólva is – primitív feltételek fogadták őket, ami nehezítette a munkájukat, egyben rámutatott, hogy milyen nagy szükség van rájuk, hiszen más képtelen lett volna ilyen gyorsan ellátni a sérülteket ilyen kezdetleges körülmények között.
A sok-sok nehézség is arra inspirálta őket, hogy mielőbb professzionális orvosi személyzet és felszerelés legyen minden pályán, s így született meg 1977-ben a furgonból épített Mobilklinika, mely szó szerint életmentőnek bizonyult. Megannyi híres bajnok köszönheti egészségét, életét a most nyolcvanéves Costának, többek között Valentino Rossi édesapja is.
Ki tudja, ha Costa nem szegődik el önkéntesnek, Rossi ma talán nem is lenne motorversenyző. Tudniillik 1982-ben Claudio mentette meg Graziano Rossi életét, amikor az Imolában balesetet szenvedett, és az esés következtében leállt a szíve.
Costa saját életét kockáztatva odarohant hozzá, és újraélesztett Grazianót, akinek máig nagy szerepe van Rossi és persze Marini GP-sikereiben. Ezután nem lehetett kérdés, hogy nagy szükség van a szolgálataira, így negyven évvel ezelőtt, 1981-ben már nagyobb, komolyabb felszereltségű egység segítette a pilótákat, melyben egyszerre két versenyzőt láthattak el.
Dr. Claudio Costa 37 éven át szolgálta a motorosokat, majd hét évvel ezelőtt, 2014-ben vonult vissza – munkáját Michele Zasa és Guido Dalla Rosa Prati vette át a MotoGP-ben.