Amíg a láncod szennyeződésektől mentesen, megfelelő kenőanyagban siklik, aligha lehet baja az apró görgőknek, vagyis nincs szükség cserére. Nem véletlen, hogy a veterángépek tokozott hajtásai éveken át megbízhatóan szolgáltak, már ha a műanyagburkolat illesztései rendben voltak, és a tulajdonos nem mulasztotta el rendszeresen utánapumpálni a zsírt vagy a sűrű olajat.
A mai hajtásokhoz a tulajdonosok túlnyomó többsége láncspray-t használ ilyen célból, ám nagyon sokan éppen csak ráfújnak, mikor eszükbe jut, pedig sok múlik azon, milyen technikát alkalmazol. Érdemes a túra végén (tehát véletlenül sem induláskor!) befújni, ezáltal a viszonylag meleg alkatrészen könnyebben megtapad a kenőanyag, illetve legyen ideje „megszáradni” a következő gurulás előtt. Az sem mindegy, milyen irányból végzed: a leghatékonyabb, ha oldalról, a lengővilla mellett guggolva fújsz az alul futó szálra, és közben egy papírlappal eltakarod az abroncsot, hogy ne kend össze azt. Egyes láncspray-khez kapható speciális konzol is, amibe a flakont berakhatod. Az ehhez kapcsolódó, U-alakú műanyaglap meggátolja, hogy a láncon kívül bármire is kerüljön az anyagból, megkönnyítve ezzel az ápolást.
Kettő az egyben
Ha láncos motorod van, és ehhez beszerzel egy automatikus olajozót, gyakorlatilag egyesítheted a kétféle hajtáslánc előnyeit, hiszen könnyű, egyben csekély gondozásigényű lesz, ráadásul a beavatkozás viszonylag csekély plusz beruházással és súlytöbblettel jár. Bónuszként még a drága láncszetted is hosszabb életű lesz, bár az ilyen rendszereknek nem a spórolás a legfontosabb előnye.
Minimális karbantartás: az olajozót rendkívül egyszerű felszerelni, és egy átlagos szezonban elegendő néhány alkalommal utánatölteni, más teendőd nincs is
Felmerül a kérdés: ha ez ilyen egyszerű, miért nem használja minden egyes motoros? Nos, a beépítés főként kényelmi szempontokat szolgál, és sokan nem áldoznak ilyen úri huncutságra, inkább 4-500 kilométer után maguk befújják a láncot. Ez már csak azért is bevett szokás, mert olcsóbb megoldás aligha létezik - egy jó minőségű, több szezonra elegendő spray 2-3 ezer forintba kerül, azaz tényleg elhanyagolható összeg az egyéb költségek mellett.
Nem csak rajzolni tudsz veleA korosabb motorosok talán még emlékeznek rá, hogy a finom zárakat és egyéb apró szerkezeteket gyakran nem olajozták, hanem ceruzabélből kinyert grafitporral kenték be. Ennek előnye, hogy nem avasodik bele a zárt, nehezen elérhető helyekbe, kevésbé köti meg a szennyeződéseket, és stabil kenést biztosít.
Ha mégis szívesen költenél az önműködő láncápolóra, a legegyszerűbb, univerzális készletekre is legalább 25-30 ezer forintot tegyél félre, míg a fiatalabb típusok típusspecifikus szettjei 150-200 eurót is kóstálhatnak. A hosszú távú költségek szinte említésre sem méltók, mivel a gyártók szerint 20-25 ezer kilométerre elegendő utántöltő 4-5 ezer forintba kerül a legnépszerűbb készülékekhez. Ezen felül csak a téli-nyári használat jelent plusz kiadást, mert más viszkozitású olajat kínálnak hideg és kimondottan meleg viszonyokra, vagyis aki decemberben is kétkeréken jár dolgozni, annak egy „olajcsere” is esedékes lesz az első, hidegebb őszi napokon.
Egyszerűbb már nem is lehetne
Sokan attól tartanak, hogy a folyamatos kenés miatt minduntalan koszos lesz a motorjuk, és nem mellesleg a környezetet is károsítja a lecsöpögő olaj. Szerencsére a mérnökök mindenre gondoltak, ezért a legtöbb olajozótól nem lesz számottevően koszosabb a vas, mint a folyamatosan és lelkiismeretesen használt láncspray-től, a használt kenőanyag pedig gyorsan lebomlik, vagyis nem kell féltened a Grossglockner mormotáit, hogy miattad fognak kiveszni a népszerű látványútról.
Az egyes gyártók meglehetősen eltérő utakat járnak, már ami az olaj adagolását illeti. A legegyszerűbb talán a Motobriiz megoldása, amelyben az olajtartály két csőre csatlakozik. Az első a vázzal párhuzamosan fut, az ezen beáramló menetszéltől túlnyomás alakul ki a tartályban, majd ettől a vékonyabb csövön az olaj távozik belőle.
Több típuson maga a tulajdonos állíthatja kedve szerint, hogy éppen milyen mennyiség kerüljön a láncra, ez a kézi vezérlés általában kiegészül egy esőszenzorral is - ezt értelemszerűen olyan helyre rögzítik, hogy a legenyhébb csapadék hatására is víz érje. Ekkor a jel hatására a szerkezet megnöveli a pumpa teljesítményét, és több kenőanyagot juttat a láncra.
Az egyik klasszikus elv, hogy a légszűrőházra kötik az eszközt, mely nagyobb tempónál (pontosabban magasabb fordulatszámnál, ami nem mindig ugyanaz) hatékonyabban kezd dolgozni, és a sebességnek megfelelően változtatja az átfolyást. Napjainkban persze itt is utat tör a modern technika, így már elérhetők a sebességmérővel összekötött, sőt GPS-alapú helymeghatározóval vezérelt készülékek is.
Se benzin, se láncspray - az olajozó felszerelése az elektromos hajtású Brammóra
Házi feladat
Az univerzális készletek otthon is felszerelhetők, de azért nem árt előtte alaposan körüljárni a témát, hogy ne kelljen az első túra után ismét szétszedni a rendszert. Központi kérdés a tartály elhelyezése, elvégre az olaj teljesen másként viselkedik szobahőmérsékleten, mint 60-80 fokon, márpedig a kenőanyag az ülés alatt, közel a hengerfejhez vagy a kipufogóhoz könnyedén felmelegedhet. Ez elkerülhető, ha valamelyik nagyobb gyártó termékét választod, tekintve, hogy azokhoz általában kapsz részletes beépítési utasítást, illetve, ha használtan jutsz hozzá, a cég honlapjáról le is töltheted a pár oldalas könyvecskét. A dokumentumból kiderül, hogy az első vagy a hátsó lánckerékhez érdemes-e rögzíteni a cső végét, hogy milyen beállításokkal ajánlott használni azt, illetve az utántöltéshez, tisztításhoz is hasznos tanácsokat kaphatsz belőle.
Tényleg megéri?
Ezek után már csak az a kérdés, kinek és mikor éri meg beruházni egy ilyen készletre? Mint említettük, ez főként azoknak jó befektetés, akik sokat szenvednek a középállvány nélküli vasak láncápolásával, és unják, hogy a hosszabb utakra muszáj magukkal cipelniük a közel félkilós flakont. Ugyanakkor tény, hogy a folyamatosan kent - és ebből fakadóan tisztított - lánc hosszabb életű lesz, tehát az új szett vásárlásakor érdemes elgondolkozni az automatikus kenőrendszer beszerzésén is. Egy középméretű motoron általában 20-25 ezer kilométer után szorul cserére a láncszett, ami munkadíjjal együtt jellemzően 50-60 ezer forintot kóstál. A tulajdonosi beszámolók alapján az eszköz beépítése után a lánc élettartama másfél-kétszeresére nő, azaz a drágább szerkezetek is behozzák az árukat 4-5 átlagos szezon alatt, arról nem beszélve, hogy addig is mentesítenek a spray-zés nyűgjétől. Persze így sem lesz teljesen gondozásmentes a hajtáslánc, de az olajozót szezononként egy-két alkalommal utántölteni kevésbé macerás, mint minden hosszabb motorozás után tologatással és flakonrázással tölteni az időt.