"Üdvözlök mindenkit! Kissé vegyes érzelmekkel, de örömmel jelentem, most már biztos résztvevője vagyok az idén megrendezésre kerülő, híres-hírhedt, Isle of Man TT versenynek. A legelejéről kezdem. Rém hosszú utazás után megérkeztünk a Man szigeti reptérre, ahol két rendező fogadott bennünket. A repülőn azt gondoltam, hogy majd két 40-45 év közötti angol úriember fog minket várni. Ehelyett két huszonéves suhanc, Paul és John várt ránk, akik az egész hétvége alatt gondoskodtak róla, hogy jól érezzük magunkat. Nagyon kedves emberek, és ez a kedvesség jellemző a sziget összes lakosára, óriási adag jókedvvel megfűszerezve. Én a több napos túra után „csodaszigetnek” hívom ezt a csöppnyi kis földrészt. Mindenki gondtalanul mosolyog, és örül az életnek. Ez frenetikus érzés, ráadásul Istenként tisztelik a szigeten induló versenyzőket. Az első találkozások a helyi sztárokkal nagyon meglepőek voltak. David Knight, 2005 enduro világbajnoka, John Mc Guiness, és Adrian Archibald - ők segítettek a pályával való ismerekdésben. Ezek a fickók, nem könnyen mondom ki, de sokkal keményebbek, és őrültebbek, mint én. Viszont a kinttartózkodás végére én is teljesen meghülyültem. Azóta úgy élek minden nap, mint ők. Mintha, az lenne az utolsó napom.
Szakmai szempontból, időrendi sorrendben a következők történtek velünk. A pályával való részletes ismerkedést egy rally autó segítségével kezdtük meg. Lassan haladtunk végig a kritikus részeken, és jegyzeteltük, amit halottunk. Előre figyelmeztettek, hogy Mc Guiness úr bolond, és nem szabad beülni mellé. És valóban. A hatodik mérföld után jegyzetfüzetek, kamerák és diktafonok hevertek mindenütt a kocsiban, és jajveszékelve kiabáltunk, hogy azonnal álljon meg, mert így nemcsak a pályát nem tudjuk megírni, hanem még meg is döglünk a verseny előtt. Bizton állíthatom, hogy nem véletlen, hogy ez az ideiglenes oktatónk tartja a mai napig a brutálisan gyors 205 km/h átlag sebességű rekordot.
Ezt normális ember nem igen hiszem, hogy meg meri csinálni. A vele való találkozás utána végre átülhettem a világ legkedvesebb TT győztese, és legjobb tanára, Richard Quayle mellé. Az ő buszával mindent teljes aprólékossággal fel tudtunk térképezni. Persze egy 64 km hosszú pályát nagyon nehéz megjegyezni. Kábé a harmincadik kilométer után mindnyájan azt hittük szét robban a fejünk a túlzottan sok aprólékos információtól. Persze ezek nagyon hasznos és nélkülözhetetlen tanácsok voltak. Egy fél órás szünet után folytattuk a pályafelírást, majd egy óra engedélyezett pihenő után kikérdezték tőlünk, hogy hogyan kell abszolválni a 15 legveszélyesebb pontot. A teszt 90 %-osra sikerült. Az összes kritikus pontnál nagyjából így kezdődött a lecke: „itt kb. 300-ról nem kapcsolsz vissza, érinted a járdaszegélyt jobbra, balra, majd megint érinted a padkától 10 cm-re, elugrassz, a végén egyet visszakapcsolsz ötödikbe, és anélkül, hogy látnád hova érkezel beengeded a motort a falak közé úgy, hogy már szép finoman adagolva a gázt már megint csonton vagy, és csaphatod neki a hatodikat.” Amikor ezt felmondtuk, addig még csak lépésben mentünk a pályán. Másnap azonban ránk tört a HALÁLFÉLELEM. Egy szuper jól sikerült esti sajtótájékoztató után, reggel kilenckor Jeremy Toye és én, egy N-es autóval, felváltva vezetve körözgettünk. A lakott területeken kívül a szigeten nincs sebességkorlátozás, ezért nyomtam a kocsinak, ahogy csak bírtam, egyszer be is estem a hátuljával egy árokba, de a Californiai versenyzőtársam meg sem rezzent. A megdöbbentő, és félelmetes az volt, hogy, ahol kocsival kb. 70-80-mérfölddel már nagyon sok volt a tempó, ott a feljegyzéseket, és az on board felvételeket megnézve, rá kellett jönnöm, hogy 100, azaz száz mérfölddel gyorsabban kell menni motorral ahhoz, hogy legyen eredmény. Ez a tény számomra még feldolgozhatatlannak tűnik. Egy biztos: a pálya élőben rettenetesen félelmetes, és nagyon megijedtem tőle. Ez nagyon erős érzés bennem, ennél viszont még erősebb az a vágy, hogy teljesítsem a feladatot. Ha ez sikerül, büszkén nézhetek a tükörbe. Igazi kemény versenyzőként. Remélem sok bíztató magyar szót hallhatok majd a versenyen, mert minden egyes szurkoló csak elszántabbá fog tenni."
Támadás!
Bitti11
Kapcsolódó anyagok: