Tíz év börtönre ítéltek csütörtökön Iránban egy brit házaspárt kémkedés vádjával. Noha csak most kapták fel a hírt az újságok, Craig és Lindsay Foremant még tavaly januárban vették őrizetbe Kermán városában, egy hónappal később pedig kémtevékenység gyanújával vádat emeltek ellenük. A vádirat szerint a két brit állampolgár ellenséges országok hírszerző szolgálataihoz kötődő fedőszervezetekkel folytattak együttműködést.
Rácsok mögött a világjáró brit motoros pár
Craig és Lindsay Foreman több éves túrára indult 2024 decemberében, és Ausztráliába akart eljutni. Iránba Örményországból lépett be a pár, és több közösségimédia-felületen fotókat tett közzé a felkeresett iráni helyszínekről. Lindsay Foreman fia, Joe Bennett csütörtökön közölte a brit médiával, hogy édesanyját és Craig Foremant tíz év szabadságvesztésre ítélte az eljáró iráni bíróság:
A brit külügyminisztérium azt javasolja, állampolgárai ne utazzanak Iránba, mivel a brit kormány az utóbbi időben számtalan szankciót jelentett be Iránnal szemben, és állításuk szerint az is ok lehet a bebörtönzésre, hogy az Iránban nyaraló turistáknál brit iratok vannak.
Végtelen szeretet és törődés: a keleti világ nyugati szemmel
Az ügy érdekessége, hogy korábban több motoros világjáró – aki valóban megfordult gépével mind az öt kontinensen – Iránt jelölte meg az út végén, mint az országot, ahová feltétlenül szeretne visszatérni. A legendás Ed March például nevetve mesélte, hogy mi volt az első élménye az országban:
Malajzián, Thaiföldön és Nepálon keresztül haladtam a kis Hondával, s közben, mintegy kikapcsolódásként 5300 méter magasra jutottam fel a Himalája kaptatóin, hogy azután Indián keresztül érkezzek meg Iránba. Ez jelentette az első komoly akadályt az utazásom során, mivel a híradásokból meglehetősen vegyes kép alakult ki bennem a közel-keleti országról, sőt kifejezetten tartottam tőle. A nem éppen egyszerű határátlépés tovább fokozta izgalmamat, ám Teheránba érve máris szertefoszlottak kételyeim. Tudniillik ahogy beértem a városba, éppen egy közlekedési lámpánál várakoztam, amikor lepusztult furgon állt be mellém. Gyanús volt, az utasok egyből vizslatni, méregetni kezdtek, elég ijesztő helyzet... Végül kiderült, hogy a rendszámot nézték, és mikor megtudták, hogy fél Ázsiát átszeltem az apró géppel és Angliába tartok, se szó, se beszéd egy hatalmas zsák gyümölcs és más ételek landoltak az ölemben. Hirtelen szóhoz sem jutottam, szerettem volna megköszönni, de a meglepetéstől egy hang sem jött ki a torkomon, bezzeg ők: Welcome to Iran! – kiáltották mosolyogva. Mivel szinte minden pihenő alkalmával ilyen megkülönböztetett figyelemben részesültem és sorra értek a meglepetések, csak pozitív emlékeim maradtak az országról. Sőt azt hiszem, erre emlékszem vissza legszívesebben az útról –
mesélte Ed.
A lengyel Kinga Tanajewska története ennél is meglepőbb: ő is szólóban járja a világot motorjával, és éppen vadkempingezett Iránban, amikor az arra járó zsaruk egyszerűen összepakoltatták a cuccait és már vitték is a helyi rendőrőrsre:
Felkészült voltam, így mire Iránba érkeztem, már rengeteget hallottam és olvastam róla, mégsem tudtam elképzelni, mi vár rám a nyugati sajtó által folyton rossz színben bemutatott államban. Talán mondanom sem kell, végül az utazásom első évének legmeghatározóbb élménye lett... Teljesen lenyűgözött, hogy benzinkutaknál, éttermeknél vagy kisboltoknál gyerekek és felnőttek tucatjai gyűltek körém egy közös fotó kedvéért, barátként, sőt testvérként köszöntöttek, és szinte versengtek azért, hogy vendégül lássanak engem. Csak szeretetet és békét éreztem magam körül – ilyet korábban még soha nem tapasztaltam, sehol a világon, egyik országban sem.
Az egyik legviccesebb történetem is Iránhoz kötődik. Amikor két település között, a semmi közepén készültem éjszakázni, a helyiek rendőrt hívtak rám. A zsaruk bevittek, ott ültem, mint egy rab, és azt sem tudtam, mi fog történni velem... Végül kiderült, hogy látták: egyedül vagyok a semmi közepén egy sátorral, és nem tudtak belenyugodni, hogy esetleg valami bajom esik. Innentől már a szokásos forgatókönyv következett: némi veszekedés után eldöntötték a rendőrök, hogy kié legyen a megtiszteltetés, hogy vendégül láthat, majd másnap fejedelmi reggelivel és végtelen szeretettel ébresztettek az otthonukban.
Egyik ámulatból a másikba estem, majd mire felocsúdtam volna, megjelent az egész rokonság a házban – nővérek, unokatestvérek, felmenők és távoli családtagok, akik mind azért sereglettek ide, hogy részesei legyenek az élménynek. Végül egy családi ünneppé nőtte ki magát, hogy náluk reggeliztem... Ismét kiderült, hogy a keleti világ egészen addig rémisztő, veszélyes hely, míg a tévéből próbálod megítélni, de személyesen minden teljesen más
– szögezte le Kinga, miután maga mögött hagyta Iránt.