Persze a mai versenyzőket már nagyban segíti a modern technika, hiszen a motorok profi futóműelemei és a navigálást segítő felszerelések forradalmi változásokon estek át az első, 1979-es Dakar futam óta - akkoriban még egyszerű eszközökkel, iránytűvel és papírtárképekkel vágtak neki a távnak az elszánt motorosok.
A kétkerekűek szervizelése sem ugyanazt jelentette, mint a mostani viadalokon: a léghűtéses BMW-k felfüggesztését akár az út szélén is kicserélhették a motorosok, és a motorblokk problémáit sem USB csatlakozókkal és laptopokkal orvosolták. A járművek nehezebben sérültek, a motorosok viszont annál könnyebben, hiszen mai szemmel visszatekintve igencsak egyszerű öltözékben vágtak neki a sivatagi kalandnak a kor motorosai:
A sorozat első tizenhárom évében Dakar volt a végcél, a mezőnyt a a Rózsa-tó partján várta a befutó, majd 1992-ben Fokváros kapta meg - ideiglenesen - a finist jelentő emelvényt. Az 1994-es verseny útvonala volt talán a legkülönlegesebb, hiszen akkor Párizs - Dakar - Párizs távot kellett megtennie a versenyzőknek. A változást a 2008-as Dakar-rally eltörlése jelentette, amikor terrorfenyegetés miatt az utolsó pillanatban lefújták a versenyt, majd a következő évtől - szintén Dakar név alatt - az amerikai kontinens déli felén folytatódott a küzdelem.
A motorosok a jelenlegi hengerűrtartalom korlátozással valójában visszatérnek a sportág gyökereihez, hiszen az első években 500-as, 550-es gépek uralták a dobogót, majd a nyolcvanas évek közepétől jöttek a nagyobb és nehezebb terepmotorok - a BMW GS980R és a Cagiva Elefant 900, melyek összesen négy győzelmet szereztek egy évtized alatt, és a Honda NXR750 (később NXR800V) versenygépe, mely szintén négy elsőséggel büszkélkedhet.
A KTM 2001-ben, Fabrizio Meonival hozta el először a sivatagi rally trófeáját, és az osztrákok menetelése azóta megállíthatatlan: zsinórban nyerték az elmúlt tíz év versenyeit, csak a motorok típusa változott - a legújabb, 450-es gép mellett nyertek már 660-as, 690-es és LC8 blokkos, 950R jelzésű géppel is.