Elszánt azúrkék tekintet, kihívó, karakán megjelenés. Állítólag jó a szövege, rámenős.

Azért nem teljesen a hajdani Terrance Hill - karakter gépesített visszatéréséről van szó. Az alábbi történetből kimaradnak a pofonpuffogások és a bugyuta grimaszok is: a Suzuki Bandit 650S agilis természetéhez nem társul felesleges agresszió. Könnyen kezelhető, használatra kész, odaadó paripaként szeli az aszfaltcsíkot.

Túrázni indulni a Mátrába egy vérbeli túramotorral nem ígérkezik extrém megpróbáltatásnak. Élménynek, hétvégi programnak viszont mindenképpen telitalálat – főleg ha az ember ritkán tesz ilyet -, és persze a legjobb alkalom, hogy a Banditot olyan körülmények között hajtsuk, amit a legjobban szeret: kanyargós erdei utak, dimbes-dombos, változatos vidék. Mi meg szeretjük a jó levegőt, a napsütést és a szép helyeket.

Az erős reklámozás miatt az első találkozáskor azonnal közeli ismerősnek tűnik a kapott tesztgép. A progresszív fejidommal és a vadító kék színnel valamelyest szemben áll a motor klasszikus oldala és hátulja. Nem baj. Minket ez végül is annyira nem zavar, de szubjektív véleményként megemlítjük, hogy az idomos változat számunkra mindenképpen tetszetősebb, és a kék szín a tuti.

Nyeregbe pattanva kényelmes üléspozíciót vehetünk fel: széles kormány, egyenes hát. Szokásos kezelőszervek, letisztult kijelzők.

A 656 ccm-re duzzasztott harapós erőforrás szélesebb fordulatszám-tartományra kiterjesztve őrizte meg a népszerű előd 600-as blokkjának tulajdonságait. A belvárosban, forgalomban és az M3-as kivezető szakaszán, hagyunk is mindent a hátunk mögött, úgy, ahogy kell: gyorsítás, fékezés, előzgetés, könnyedén és dinamikusan, komótos váltogatással. Igazi kezes bárány. Az úrias üléshelyzetből sem igazán kell kimozdulni.

Gyöngyösig csapatás az autópályán. 130-ig a fejidom megfelelő védelmet nyújt a menetszéllel szemben. 140-től viszont erősödő zajokkal kell szembesülni, és egyre jobban kényelmetlen kuporodásra kényszerülünk a kormány szarvai közzé. A szél ellen ez így megoldásnak bizonyul, de a zaj még erősebbnek tűnik. Forrását később majd sikerült megtalálni: a plexi és a fejidom közötti résen beáramló nagysebességű levegő kelti, berezonál az idom, és tükrök is. Vágjuk: ezt a motort nem nagysebességű száguldozásra építették, úgy hogy nem is ér minket túl nagy negatív meglepetés. Persze így is sikerül a 200, huzamosam pedig 170 körüli tempó, igaz egyfajta kényszerűségből: a haver CBR-rel tolja előttünk, nem kéne lemaradni. Reggeli BKVzáson csiszolt közömbösséggel gyűrjük le a kilométereket, és a monoton perceket, mantrát danolva a szél lobogásába. Legyen csak mielőbb vége a pályának.

Gyöngyös után kezd a helyzet végre alakulni. Kis idő elteltével sikerül ráérezni a féktávokra és lendületesebben venni a kanyarokat. Pihi a hegytetőn, tovább északra. Ami ezután következik, az önfeledt motorozás.

Fékezés, visszapakolás kettővel, döntés, gáz. A 6 fokozatú sebességváltó simán és precízen szuperál. Faluk, kanyarok, az út felett átívelő fasorok, lendületes előzések. A 200 kg körüli túramotor ízig-vérig sportosan viselkedik. Megtáltosodva repít, és közben a mi ereinket is elönti az adrenalin. A 78 lóerős blokk boldogan muzsikál, nem túl hangosan, de ennél a ritmusnál használt fordulatszám-tartományban ad az érzésnek rendesen, nagyon pozitív visszacsatolásként.

Ebből a játékból az egyre romló útviszonyok meglepetései (sóder, kátyú, tehénlepény stb.) sem zökkentenek ki, könnyedén veszünk, illetve kerülünk ki minden hirtelen akadályt.

Haver kicsit le is marad a vége felé. Persze fel sem merült a versengés. Pure kikapcsolódás, időbuborék.

Salgótarjánnál, újabb pihi kajával, és tankolás.

Nógrádban kerüljük a főutakat. Kis faluk között cikázunk, néhányszor irányt is tévesztünk. Szaporodnak a kátyúk, sóderfelhordások, szerencsére mindig megvan a jó ív, no para. Végül két falu között szinte endúrós útszakaszra tévedünk. A egykori burkolat lyukak sorozatából áll, kanyarokban a Hungária aszfaltjához hasonlóan 10-15cm magas felgyűrődésekkel, sehol egy jármű, kezdjük bánni, hogy erre jöttünk. Baljósnak tűnik a dolog. Visszaveszünk a tempóból. A 70-80 még így is lazán tartható, mert a puhára hangolt futómű könnyedén elnyeli a rázkódást. A Banditnak ez simán belefér a profiljába. Nem úgy a CBR-nek. Cimboránk csiga tempóban nyomja le a szakaszt, csukló és fertály fájdalmairól panaszkodik. Bocsi.

Aztán jobb lesz az út, Vácon át vissza Pestre.

4xx kilométer, 1 tankolás. Fogyasztásról nincs pontos adat, erre a nagy igyekezetben elfelejtettünk figyelni. Összességében óriási pozitív benyomás, arcra ragadt vigyorgás a teszt eredménye.

A 650-es Bandit praktikus, sportos motor, eltekintve a gyári túramotor besorolásától. Élményszerzés szempontjából rekreációs célra, a nyújtott kényelem és kezelhetőség miatt mindennapi használatra kiválóan alkalmas, és az ára se rossz.

A sok pozitívum mellett egy dolgot hiába vártunk, nem tapasztaltuk – a gyártó tájékoztatásával szemben -, így cáfolásra szorul:

A salgótarjáni mekdóban kb. fél órát mélázva burgereztünk. Az üvegen keresztül le sem vettük tekintetünket a gépről. Jöttek-mentek a járókelők, csajok is, nénik is, volt választék, de a Bandit nem szedett fel egyet sem. Persze lehet, hogy angolul próbálkozott. és senki nem értette, mit jelent a héjszvídi vánárájd. Na mindegy, úgyis ciki lett volna Rozi nénit leterelni.

+

·élmény

·használhatóság

·megjelenés

·ár

-

·nagy sebességnél kényelmetlen

·nem csajozik magától, mint a reklámban