Noha a gőzgépeket felváltó Otto-motor már 1863-ban elkészült, csak jó két évtizeddel később gördült ki Daimlerék műhelyéből az első kétkerekű, melyben 264 köbcentis és közel félmázsás erőforrás duruzsolt. Mai szemmel nézve persze nem túl acélos a 0,5 lovas teljesítmény egy ötvenkilós, negyedliteres hajtóműből, ennek megfelelően nem is volt túl gyors az egyhengeres masina - elméletileg 10-15 km/órás végsebességet érhetett el sík úton.
Végül Daimler fia, a 17 éves Paul törte be a tölgyfa vázra épült motort, amin se abroncs, se fékrendszer nem volt, így szó sem lehetett vad döntögetésről, miként a gyorsítás is merőben másként zajlott, mint manapság. Karburátor híján egyszerű karral szabályozták, hogy mennyi benzin csöpögjön a gyújtógyertya elődjeként használt izzócsőre, vagyis igazi „mindent vagy semmit” megoldás volt. Hogy miként zajlott a menetpróba, és mit szóltak a helyiek a hangos, zajos és ijesztő szerkezethez, arról a Gottlieb és Paul Daimler életét bemutató írásunkban olvashattok bővebben.