· 2020. október 6. 6

Graham Jarvisszal edzettem

A legjobbtól tanultam

Jarvis látogatása olyan, mintha Rossi vagy Marquez ugrana le Kakucsra, hogy mutassa az íveket. Személyes beszámoló a felejthetetlen terepezésről a brit nagyágyúval.
Hatalmas meglepetés volt, mikor kiderült, hogy Magyarországra látogat az endurósport legnagyobb ikonja. Nem sok időm volt készülni, hiszen péntek reggel jött az üzenet, hogy Jarvis edzést tart az ajkai pályán. Természetesen azonnal jelentkeztem, hiszen nagy vágyam volt élőben látni, hogy mire képes ez a szupersztár, és az, hogy edzést is tart nekünk, csak hab a tortán – mesélte a felejthetetlen közös motorozásról Zsigovits Norbert.

Közös terepezés Graham Jarvisszal

- Naná, hogy részt vettem rajta – folytatta –, elvégre hasonló érzést talán életem első Superenduro világbajnoki versenyén éltem át. Akkor a nevezésnél konstatáltam, hogy gyakorlatilag a legnagyobb példaképeimmel indulok ugyanazon a versenyen. Előtte a netről letöltött videókat bámulva csodáltam őket, most pedig egy rajtrácson állunk – felejthetetlen érzés. Na de térjünk vissza Graham Jarvisra! Ki is ő valójában?
{{articleGallery[27132].caption}}
A negyvenöt éves angol az egyik legeredményesebb hardenduró-versenyző. Kora ellenére még mindig csúcsformában van, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy szeptember végén a Sea to Sky versenyt is megnyerte, s onnan érkezett Magyarországra). Pályafutását triálozással kezdte, amiben igazán eredményes volt. Kilencszeres skót triálbajnok (ennél több bajnoki címet még más nem szerzett), és ötszörös brit triálbajnok is lett, s innen lépett tovább. Triálkarrierje után hardendurózni kezdett, melyben még sikeresebb lett. Többek között ötször sikerült megnyernie a legnehezebb enduróversenyt, az Erzberg Rodeót, emellett hatszor bizonyult a legjobbnak a Red Bull Romaniacsen, és ötször nyert a török Sea to Sky versenyen. Ilyen eredmények hallatán már mindenki értheti, hogy miért tudtam nehezen elaludni az edzést megelőző napon...

A nagy találkozás

Reggel gyorsan bepakoltam, és elindultunk a nagy múltú Ajkai motocross- és endurópályára. Megérkeztünk, kipakoltunk, és rövidesen ott termett Jarvis is. Távolról figyeltem minden mozdulatát, s ami először szemet szúrt az a magassága, pontosabban alacsonysága, ha mondhatok ilyet. Teljesen átlagos vagy tán kissé átlag alatti, körülbelül 175 cm lehet, ami nem nagy előny az extrémenduró-versenyeken. A magasabb versenyzők komoly fórral indulnak az ilyen megmérettetéseken, hiszen mindenhol leér a lábuk, ami nagy segítség az igazán kemény szakaszokon.
{{articleGallery[27131].caption}}
Szóval ott álltunk az egyik legnagyobb motoros sztár előtt, beregisztráltunk, és már mehettünk is a pályára. Bemelegítésképp futottunk egy kört az endurópályán, majd elkezdtük a gyakorlást. Az alapoktól kezdtük, fék- és kuplungkezelés, egyensúlyfejlesztő gyakorlatok sokasága, majd egykerekezés volt az „órarendben”. Mindent megmutatott nekünk, mi pedig csak csodáltuk, hogy milyen könnyedén motorozik: minden mozdulatából úgy tűnt, mintha gyerekjáték lenne holtponton egyensúlyozni. Ezek után a rönkön áthaladást gyakoroltuk, ráadásul többfajta technikával.
{{articleGallery[27130].caption}}
Amint felocsúdtunk az egyre durvább gyakorlatok végén, rögtön jött a következő „lecke”, a feljárók gyakorlása. Megvizsgáltunk jó néhány feljárót, szituációt stb., miközben Jarvis folyamatosan mutatta és magyarázta is a helyes technikát, mi pedig megpróbáltuk minél jobban megoldani a feladatot a tanácsai alapján.
A Streetcat media remek videója a hétvégéről
Természetesen edzés közben volt idő egy kis bemutatóra is, csak hogy azoknak is leessen az álla, akiknek eddig nem volt erre ideje gyakorlás közben... Nos, minden túlzás nélkül mondhatom, hogy amit a videókban látunk tőle, az nem ezerszer felvett, előkészített mutatvány. Mindegy, miről van szó, ismeretlen terepen is elsőre megcsinálja, ráadásul továbbra is olyan lazán és szerényen, hogy az már-már nonszensz. Az pedig már csak hab a tortán, hogy rendkívül kedves, türelmes embert ismerhettünk meg, aki – muszáj vagyok ismételni magam – szerénységével is kitűnik a tömegből. Számomra hatalmas élmény volt, és remélem, még lesz rá alkalom, hogy ilyen fantasztikus motorossal gyakorolhassunk Magyarországon.
Köszönöm a Streetcat mediának, hogy ilyen remek kisfilmet készített a hétvégéről, ha pedig hasonlóan érdekes tartalmakat szeretnél látni, javaslom, kövesd kövesd a Facebook-oldalamat, ahol rendszeresen beszámolok versenyeimről, felkészülésemről, no meg az ilyen izgalmas programokról, mint az edzés Graham Jarvisszal.