Mégis, akárcsak a civil, békebeli élet során, egy háborús helyzetben is számos olyan életkörülmény adódhat, ahol a motorok rengeteg előnnyel kecsegtetnek – gyorsaság, mozgékonyság, gyors bevethetőség, alacsony fogyasztás és észlelhetőség, stb. Az alábbi, a teljesség igényét nélkülöző cikkben a katonai célra kifejlesztett, némely esetekben csak ráhagyással motorkerékpárnak nevezhető járművek közül válogattunk össze néhány fontosabb, érdekesebb, vagy egyszerűen csak furcsa szerzetet.

Harley-Davidson WLA
Harley-Davidson WLA, azaz a civil WL „Army” változata…

Aki a múlt században motorkerékpár gyártónak vallotta magát, az valamilyen formában biztos, hogy megpróbálkozott a (sajnos) jól tejelő hadiparban is megvetni a lábát. Ural, Steyr, BMW, DKW, Dnepr, MZ, Zündapp, Harley-Davidson… A lista szinte végtelen, egy azonban nagyjából közös az ezen cégek által a katonai szervek rendelkezésére bocsájtott járművekben: az alábbi videóval induló playlistben látható körülmények között használták őket.

A fentiek „főszereplője” a Harley-Davidson WLA, amit 1940-ben kezdtek gyártani. A civil WL-re alapozott harci hádén számos változtatást hajtottak végre, hogy megfeleljen a hadi állapotoknak. A sárvédőket úgy képezték ki, hogy a sár ne ragadhasson meg bennük, a motor hátuljára pedig strapabíró csomagtartót szereltek, amin egy nagyméretű lőszeresládát, vagy két rádiót tudtak szállítani.

Harley-Davidson WLA
Az első felfüggesztés jobboldalára rögzített bőr hüvelybe egy Thompson géppuska géppisztoly is elfért, ekkor baloldalra általában egy kis lőszertartó láda került. Azt kérded, rugózatlan tömeg..?

Harley-Davidson WLA

A H-D mechanikáján apróbb beavatkozásokkal tették alkalmassá a mostoha körülményekre a WLA-t. A hagyományos, papír levegőszűrőt egy olajos szűrőre cserélték, ezeket akkoriban leginkább a mezőgazdaságban használták poros körülmények között, illetve átalakították a forgattyúsház kialakítását is, hogy növeljék a motor gázlómélységét: a H-D szerint a WLA negyven centis vízben még nem fulladt le.

A Harley-hoz hasonlóan a BMW is gyártott szóló katonai motort, a legsikeresebb hadi járművei azonban a két kerék meghajtású oldalkocsis fogatok voltak.

BMW R12
BMW R12: első teleszkópvilla, kardánhajtás és roppant erős hegesztések. Ezekben biztos felülmúlta a H-D WLA-t

Az 1930-as években a bajorok tökéletesítették az ívhegesztést, mint akkoriban elterjedőben lévő új fémkötési technikát, és így rendkívül erős fémszerkezeteket tudtak gyártani – oldalkocsisaik sikerének ez volt az egyik meghatározó momentuma, de a fenti Harley WLA-hoz viszonyítva a BMW által feltalált első teleszkóp sem elhanyagolható fontosságú, persze.

Talán az egyik leghíresebb harci BMW az oldalkocsis R75, amit a német hadsereg felkérésére 1941-től gyártottak. A kéthengeres boxer erőforrás nem csak a motor hátsó kerekét hajtotta, de az ahhoz egy kardánnal csatlakozó oldalkocsi kereket is, a két kerék meghajtású BMW rendkívüli terepképességekkel rendelkezett, a szervizelés megkönnyítése érdekében ráadásul a három kerék teljesen csereszabatos volt.

BMW R75
Három kanna benzinnel, két katonával és egy géppuskával felszerelve félelmetes gyors csapásmérő egységként működtek az oldalkocsis R75-ösök

Az R12 és R75 másik nagy előnye a kardánhajtás volt, ami hatalmas előnyhöz juttatta a német motorosokat az észak-afrikai hadjáratok során a lánchajtású szövetséges gépek ellenében. A monda szerint a Harley-Davidson is hadizsákmányként hazajuttatott BMW R75-ösökről leste el ezt a fajta szekunderhajtási módot…

Ugyanakkor nem csak a szárazföldi egységek használtak kétkerekűeket; sok ejtőernyős alakulat számára is fejlesztettek egy nyomvonalon haladó hadi járműveket.

Cushman Model 53
Cushman Model 53

A második világháborúban a szövetséges légi deszantosok számára a Cushman gyártott robogókat. A Cushman Motor Works hadi robogói egy speciális kapszulában, összehajtva ejtőernyőztek a földre, ahol a katona pillanatok alatt harcra kész állapotba hozhatta őket. A Cushman 1944-től a háború végéig több mint 5000 darab ejtőernyős robogót készített. A 4,6 lóerős Model 53 (fenti képen) 100 mérföldes hatótávval rendelkezett, képes volt leküzdeni akár 25%-os emelkedőket és 30 centi mély vizet is. Gyakran használták az M3A4 utánfutóval együtt, amire .30- és .50-es kaliberű géppuskát vagy 81 mm-es aknavetőt rögzíthettek. A képen látható párnázott utánfutó négy katona szállítására volt alkalmas.

Bazooka Vespa
Vespa 150 TAP, alias Bazooka Vespa

A francia légierő számára körülbelül 800 darab, a fenti képen látható Vespa 150 TAP, avagy ahogy a katonák emlegették, „Bazooka Vespa” készült, melyeket 1956 és 1959 között az Algériai háborúban vetettek be. A „módi” roppant egyszerű volt: a franciák fogtak egy Vespát, és egy amerikai gyártmányú, hátrasiklás nélküli löveget építettek a közepébe. A bevetések során két vespást ejtőernyőztek a földre, az egyiknek lövege, a másiknak lőszere volt. A szárnyaló fantázia által sugallt képpel ellentétben azonban menet közben nem lehetett tüzelni a Vespákkal, kizárólag álló helyzetben, háromlábúvá alakítva lehetett elsütni az aknavetőt ágyút, de még így is roppant hatásos páncélozott jármű elleni eszköznek bizonyultak.

Minden idők legdurvább és legfurcsább harci „motorkerékpárja” azonban minden kétséget kizáróan a lánctalpas NSU Kettenkrad.

 NSU Kettenkrad
NSU Kettenkrad

Brutális kinézete által sugallt képpel ellentétben a Kettenkradot nem csapásmérő, hanem alapvetően vontatójárműként tervezték, amellyel leggyakrabban 20 mm-es légvédelmi-, vagy 37 mm-es páncélozott jármű elleni lövegeket húztak, de a Luftwaffénél repülőgépek mozgatására is használták őket. A vezető mellett további két katona és felszereléseik szállítására voltak alkalmasak, de mivel az NSU akkoriban csak egyhengeres – és erre a célra túl gyenge – motorblokkokat gyártott, a Kettenkrad meghajtásáért egy 36 lóerős, 1500 köbcentis, soros négyhengeres blokk volt felelős, amit az Opel Olympia személyautókból emeltek át a lánctalpasba.

A modern hadviselésben manapság is előszeretettel alkalmaznak motorkerékpárokat a fegyveres erők; a világ nyugati felén a jelenleg legelterjedtebb katonai motor a Hayes M1030.

Hayes M1030
Hayes M1030: a legelterjedtebb modern harci motor, és mindenevő! Tölthetsz a tankjába akár kerozint is, elmeny szinte mindennel...

A Cranfield Egyetem és a Hayes Diversified Technologies által közösen kifejlesztett motor ránézésre talán sokaknak ismerős lehet, ami nem csoda, hiszen a harci gép alapjait egy Kawasaki KLR650 adja. A 650-es Kawával ellentétben a Hayes M1030-M2 LE 670-ben (csak hogy megadjuk a teljes nevét is…) a HDT saját tervezésű erőforrása dolgozik, ami hét (7) különböző üzemanyagon képes működni, beleértve a dízelt és biodízelt, a JP8-as repülőkerozint és még néhány katonai tüzelőanyagot. A 760 köbcentis, indirekt üzemanyag-befecskendezésű erőforrás teljesítménye üzemanyagtól függően változik, de optimális esetben 33 lóerő, ami 150 km/órás sebesség elérésére teszi képessé az M1030-ast.

Gázlómélysége 610 mm, felszerelhető többek között infravörös éjjellátó berendezéssel, hogy a látható fényspektrumban teljesen elsötétítve, észrevétlenül közlekedhessen a háborús színtereken. A legjobb azonban, hogy az M1080-asból civil változatot is terveznek gyártani, tehát zombi apokalipszis esetére már meg is van az ideális járművünk…