Talán megbocsájtjátok, hogy ezúttal nem egy népszerű, az utakon ezerszám megtalálható gépet veszünk górcső alá, hanem egy olyan különlegességet, mely túlzás nélkül korának ikonja volt. Sajnos mára alig találni eladó példányt belőle, ennek dacára az ára - veterános mércével - nem túl magas, vagyis tényleg itt az utolsó utáni pillanat, hogy lecsapja egyre. Igen, a kevés, sorozatgyártásban készült hathengeres típus egyikéről, a Kawasaki Z1300-ról van szó.
Egyszerűen nincs párja
- Amikor ez a monstrum meglódul, és a nyomaték le akar tépni a nyeregből, na annak nincs párja! Százhúsz őslóerő és 115 newtonméter, érted? A 1250-es Bandit ugyanekkora blokkal száz lovat és 108 Nm-t tud, pedig az harminc évvel később készült! - mesélte az Alpok egyik motorospanziójában a ránézésre talán hatvanas, de inkább hetvenes éveit taposó Z1300-tulajdonos. Szemében olyan tűz égett, ahogy az utánozhatatlan hathengeresről beszélt, ami a gépükre egyébként mindig büszke motorosok között is ritka. Tulajdonképpen megértem, hiszen a múlt egy letűnt darabját őrizte meg, egy mai szemmel is bámulatos mérnöki műalkotást. Hogy mennyire számított soknak az „egyhármasból” kinyert 120 ló? Nos, a 3,3 literes, szintén hathengeres Ford Mustang kemény 85 lóerővel hódított akkoriban...
Egy 1286 köbcentis, soros, hathengeres erőforrás 12 szeleppel, mindez egy elképesztően hosszú, kis híján 160 centis tengelytávú vázban, mely a túlméretes benzinszívvel és a Dakar-motoroknak is becsületére váló, 27 literes üzemanyagtartállyal több mint három mázsát nyom? Lám, már a puszta műszaki adatok is bámulatosak. Ezt tovább fokozza, hogy az 1978 őszén, Kölnben debütált hathengeres brutális forgatónyomatéka ötfokozatú váltón és kardáhajtáson keresztül jut el a - mai szemmel nézve - virsliméretű hátsó gumira. Szinte hihetetlen, de ezt a nehéz, hosszú és a maga korában páratlanul erős masinát 130/90 V17-es abronccsal küldték ki a forgalomba. Ez már csak azért is volt istenkísértés, mert a fickósabb állapotú Z1300-ak - a sebességmérő szerint - simán belefutottak a 240-es jelzésbe, azaz éppen túllendültek a V-s sebességindexű abroncsokkal engedélyezett tempón.
Nincs könnyű dolgod...
Lassan súlyos milliókat érő klasszikus lesz a valóban szép állapotú és keveset futott Z1300-akból, ezért aki csak tudja, inkább féltve őrzi saját példányát, amíg igazi ereklye nem lesz belőle. Ebből adódik, hogy itthon szinte esélytelen eladó Kawára bukkanni, míg az európai piacon egy időben 10-15 ilyen masinát hirdetnek. Ha leszámítjuk a reménytelen állapotú kriptaszökevényeket és a - főként Amerikából importált - 1470, valamint 1670 (!) köbcentire felhúzott szörnyeket, jó eséllyel 6-8 vállalható gép marad. Ezek ára jobbára négy- és hétezer euró között mozog, vagyis szállítással és honosítással együtt 1,4-2,4 millió forint között lehet számolni. Persze erre is igaz, hogy nem érdemes a legolcsóbbra lecsapni, mivel az egy évtizeden át gyártott Z néhány változatának voltak komoly tervezési hibái...
Modelltörténet - Kawasaki Z1300
1979 - Bemutatkozik a kor egyik legdurvább kétkerekűje, a Z1300A1 néven piacra dobott, 120 lóerős, 305 kilós monstrum. Sok helyen úgy árulták a Kawát, hogy a 12 másodperces gép, ugyanis - ügyeskezű pilótával - ennyi idő alatt letudható vele a negyedmérföldes sprint. Az egyféle, Starlight Blue fényezéssel kapható motor - a gyakori és komoly károkat okozó műszaki hibák ellenére - igencsak kelendő volt.
1980 - Megjelenik a Z1300A2. Hogy kiküszöböljék az előd főtengelyhibáit, új olajteknőt terveztek a Z-hez, ezáltal a kenőanyag mennyisége 4,5-ről hat literre nőtt. Immáron a választható színárnyalatok is bővültek, a vevők a kék mellett csillogó bordó (Starlight red) fényezéssel is megrendelhették hathengeres Kawájukat.
1981 - Csupán egy évet kell várni a következő ráncfelvarrásra. Az immáron nebraska államban készülő Z1300A3 módosított, légrugós hátsó felfüggesztéssel, krómozott utaskapaszkodóval és továbbfejlesztett gyújtással folytatja pályafutását.
1984 - Nem mintha szükség lett volna rá, de még tovább fokozták a teljesítményt. A három darab, 32 mm-es torokátmérőjű Mikuni karburátort elektronikus üzemanyag-befecskendezés váltja a ZG1300A1-en, ezáltal a 120 ló helyett már 130 repíti a nagy Z-t. Fekete és piros színben kapható.
1988 - Az utolsó öt évben kiadott változatok (ZG1300A1-A5) gyakorlatilag egyformák, azaz a gyártás befejezéséig nem módosítottak többet a Z1300-on.
Ellenségem, az idő
A modelltörténetben említett, 1980-as olajteknőcsere a Z1300 kapcsán említhető legfontosabb pont, elvégre az első évben készült példányok között tömegével fordultak elő az alultervezett kenési rendszer miatt sérült főtengelycsapágyak. Jelenleg is több 1979-es és 1980 első hónapjaiban forgalomba állított gépet hirdetnek eladásra, szóval ha ilyenre bukkansz, feltétlenül nézd meg, hogy elvégezték-e a rajta az új, nagyobb olajteknő felszerelését.
Nagyjából esélytelen szép állapotú, befecskendezős (ZG1300A1-A5 vagy más néven Z1300 DFI) változatra akadni, ha mégis sikerült, akkor az eltelt 30-40 év alatt oxidálódott, megtört vezetékek jelenthetnek elsősorban alkualapot, melyek javítása ugyan apróság, ám felkutatásuk komoly összeget emészthet fel. Megér egy-egy pillantást az erőátvitel is, bár a gondos tulajdonosoknál aligha adja meg magát a kardánhajtás százezer kilométer előtt. Ezeket leszámítva csak a veteránkorú motorok általános nyűgjei jelenthetnek gondot, de a csekély kínálatot látva ezek sem jelentenek komoly alkualapot. Aki ilyenre vágyik, nem sokat vacillálhat, mert ritka és keresett portékáról van szó.
Akárhogy is, a tíz év alatt forgalomba állított, nagyjából 20 500 darab Z1300-ból és a csaknem ötezer ZN1300 Voyagerből mára alig találni az utakon, pláne a hirdetésekben. Az épségben megőrzött vasak általában gyűjtők garázsában várják azt az egy-két esőmentes nyári hétvégét, amikor újra D-vitaminkúrára mehetnek, hogy félelmetes megjelenésükkel lenyűgözzék a műanyaghoz és hangtalan kipufogókhoz szokott ifjú motorosokat.
Műszaki adatok - Kawasaki Z1300A1 - 1979
Motorkonstrukció: 1286 köbcentis, DOHC-vezérlésű, 12 szelepes, folyadékhűtésű, soros hathengeres
Csúcsteljesítmény: 120 LE (69 kW)/8000 f./perc
Legnagyobb forgatónyomaték: 115,6 Nm/6500 f./perc
Furat x löket: 62 mm x 71 mm
Sűrítési viszony: 9,9:1
Üzemanyag-ellátás: Három darab 32 mm-es torokátmérőjű Mikuni karburátor
Váltó: ötfokozatú
Erőátvitel: kardánhajtás
Első felfüggesztés: hagyományos felépítésű teleszkópvilla
Hátsó felfüggesztés: kétoldali hátsó rugóstagokhoz kapcsolódó lengővilla
Első fékrendszer: két darab 300 mm-es átmérőjű féktárcsa egydugattyús féknyergekkel
Hátsó fékrendszer: 270 mm-es átmérőjű szimpla tárcsa
Első abroncs mérete: 110/90 V18
Hátsó abroncs mérete: 130/90 V17
Tengelytáv: 1580 mm
Villaszög: 28,5 fok
Utánfutás: 100 mm
Menetkész tömeg: 305 kg
Üzemanyagtartály mérete: 27 liter
Végsebesség: 228 km/h