Több mint kétezer kilométert megtenni, közben pedig tájékozódni a hol tükörsima, hol sziklányi jégtömbökkel tarkított terepen, s mindezt mínusz 18-20 fokos hőmérséklet mellett? Nem éppen sétagalopp a Bajkál-tavon megrendezett The Ice Run, ahol a nevezők Ural fogatokkal állnak rajthoz:
A nehézsége teszi vonzóvá
Egy pilóta, egy navigátor és az oldalkocsis boxer a 31 ezer négyzetkilométeres, fagyott tó felszínén - ennyi az Ice Run receptje, egyben tömör leírása. A kontinens legmélyebb taván rendezik a közel két héten át tartó viadalt, melynek következő - szám szerint hatodik - fordulója 2018 márciusában lesz, ám a nagy érdeklődés miatt már most, nyár végén megindult a regisztráció és a nevezés. Persze ez nem pusztán verseny, ugyanis a szervezők gondoskodnak róla, hogy a pilóták a motorról leszállva se unatkozzanak, esténként tartalmas programok, no meg az elmaradhatatlan vodka-túrák várják az egybegyűlteket.
Kétkeréken sem lehetetlen?
Ha már Oroszország és túlélőtúra a jégen, akkor feltétlenül szót érdemel a rekorder, Urs Pedraita, aki oldalkocsi nélkül, szóló Victory Cross Countryval vágott neki a téli tajgának. - Nem kérdés, hogy igazán elmebeteg ötletnek tűnhet két-három héten át, helyenként mínusz harminc fokos hidegben száguldani, de pont ezért tetszett meg, mert más ilyenre úgysem vállalkozna - nyilatkozta Urs az embert próbáló út során.
Miért pont Urallal mennek az Ice Run résztvevői? Nos, a típusról sokat elmond, hogy az Ice Run sajtóközlemény szó szerint idézi az egyik korábbi résztvevőt, aki nemes egyszerűséggel egy rakás fekáliának titulálja a gépet, ugyanakkor hozzáteszi: mégis csodálatos érzés motorozni vele...
Nincs határozott nyomvonal, csupán megadott GPS-koordináták, melyeket sorra érinteni kell a versenyzőknek, hogy a szervizpontokon megpihenjenek, egyszersmind feltankolják a vasakat. Közben azért arra is muszáj ügyelniük, hogy messze elkerüljék a szervezők által csak „különösen veszélyes helyekként” emlegetett részeket. Jórészt tükörsimaságú jégen száguldhatnak, de mint azt szintén az egyik korábbi résztvevő mesélte, ez egyik pillanatról a másikra megváltozhat.
- A szélcsendes részeken nincs gond, de utána, ahol a vihar felkorbácsolta a hullámokat, olyan érzés motorozni, mintha egy frissen felszántott, hepehupás mezőre futnál, csak itt nem zsíros föld, hanem márvány keménységű, sírkő méretű jégtömbök bukkannak fel a horizonton - mesélte. Ha mindez nem tűnne elég férfias kihívásnak, az elromlott Uralok javítása is a pilótára és segédjére vár, ami metsző szélben és mínusz húsz fokban tényleg embert próbáló feladat.
Fékezéskor bekanyarodik, ha akarod, ha nem...
- Némi rutinnal bárki belevághat az Ice Run teljesítésébe, de készüljön fel, hogy az oldalkocsizás teljesen más történet, mint az egy nyomon futó gépek irányítása - ezt már a 2018-as Ice Run szervezője, Katy Willings mesélte a versenyről. - Az elindulás még csak-csak - folytatta, - a csúszós felületet leszámítva nincs sok újdonság benne, ám az irányváltás és a megállás már annál bajosabb. Ha meglátsz egy akadályt, és úgy látod, esélytelen kikerülni, ösztönösen a fékbe markolsz. Ettől persze a fogat - felépítéséből adódóan - masszívan megindul jobbra, s az ellenkormányozással is csak annyit érsz el, hogy nem az első kerékkel, hanem a motor bal oldalával sodródsz a jégtömb felé - avatott be az Uralozás rejtelmeibe.
Persze erre is felkészítik a nevezőket - akik igénylik, egy háromnapos gyorstalpaló keretében sajátíthatják el a vezetési, no meg a nélkülözhetetlen szerelési trükköket a helyi mesterektől. Nem mellesleg ennek szerves része a túlélőgyakorlat, melyben arról esik szó, hogyan lehet átvészelni egy éjszakát a farkasordító hidegben, illetve miként lehet kiszabadulni a jég fogságából, ha az beszakadna a gép súlya alatt.
Ez talán ijesztően hangzik, de a a résztvevők egytől-egyig állítják: ez biztonságos, egyszersmind nagyon szórakoztató verseny, és tényleg örök élmény minden motorosnak, úgyhogy 2018 márciusában megint ott lesznek a rajtnál.