Az időjósok szerencsére csúsztak megint egy napot és vasárnap jó idő volt egész nap. Persze nem történt minden zökkenőmentesen. Már az első napon, csütörtökön sikerült jó időket futnom a szabad edzésen. A pénteki nap lényegében kiesett. Egész nap esett az eső, de így legalább tudtam menni egy keveset esőben. Hozzáteszem egy 2 éves 2-es (keményebb keverékű) esőgumival, de élveztem a motorozást. Szombaton volt mindkét időmérőnk. Az első időmérőt „elhoztam”, nekem sikerült körbe érnem a leggyorsabban. A második időmérőre javítottam, de két tizeddel lemaradtam a pole-ról, ami így Dudás Petié lett. A warm-up -on ismét én voltam a leggyorsabb, így némi önbizalommal és nagy izgalommal vártam a versenyt.

A „körülményekhez” képest jóval nyugodtabb tudtam maradni, mint vártam. A rajtom közepesen sikerült, másodiknak fordultam. Mögöttem egy 4-es tömegbukás történt (amit én csak a verseny végén tudtam meg), ebből talán nem sok híján maradtam ki. Németh Balázst is elkaszálták, aki célegyenesben még mellettem jött. Dudi elöl mögötte én. Az első kör végére totál utolértem, egy az egyben rajta voltam. Szinte biztos voltam benne milyen taktikát fog alkalmazni, ami számításaim szerint is alakult. A második vagy talán a harmadik körben a célegyenes háromnegyedénél úgy elcsapta a gázt, hogy több mint vicces lett volna, ha ott nem előzöm meg. Előre kerültem, amit nem igazán akartam. De nagyon jó érzés volt a ménes élén menni, eddig még nem vezettem ilyen rangos versenyen. Nem akartam nagyon nyomni neki, igazából tartalékoltam az utolsó körökre. Talán túlságosan is, és emiatt kiestem a ritmusomból. Abban a pillanatban, amikor a 9. kör közepén arra gondoltam, hogy a maradék két körben élet-halált megyek az első hely megvédéséért, a sikán utáni bal-jobb kombináció jobbos kigyorsításánál nyikorgó gumival keresztbe állt alattam a motort, amit nem sok híján, de nem tudtam megfogni. Talán nem figyeltem eléggé egy rossz pillanatban és estem egy elég kellemetlent, vagyis stílusosan leszálltam a motorról 120-nál. Szerencsére komolyabb baj nem történt a lelki megrázkódtatáson kívül.

Az ember nem is gondolná, hogy hányféle izomcsoport létezik nyaktól combközépig, amik külön-külön is tudnak fájni. Csak az bántott, hogy tényleg nem a maximumot adtam amikor elestem. Végül enyém lett a leggyorsabb kör, amiért megkapom legalább az egy plusz pontot. A tanulság számomra az, hogy „tartalékon” menni ugyanolyan veszélyes, mint gyorsan és akkor inkább már a gyorsat válasszuk :)! Utólag persze könnyű okosnak lenni és mondani, hogy sok mindent máshogy tennék ugyanebben a helyzetben. Minden esetre sokat tanultam az ügyből. Az idei lesz a negyedik éve, hogy versenyzem és az eset ellenére talán ez volt az eddigi legjobb, legélvezetesebb hétvégém. Én jól szórakoztam, várom a folytatást Rijekában.

Nem egészen ide vág, de elmesélem. Csinálom a motor jogsit és ma volt a forgalomban a vizsgám. Már vagy 20 perce megyek le-föl, jobbra-balra, amikor félre állít a vizsgáztató, odajön és mondja a következőt.

- Látom maga már nagyjából azért tud motorozni, de ezt nem tudom elfogadni.

- Mit?? - mondom

- Milyen utca volt itt?

- Egyirányú.

- Igen, és balra bekanyarodáshoz nem sorolt be egészen balra.

- Mert ott rossz volt az út.

- Ezt nem tudom elfogadni, kérem a gépjármű mögött jöjjön vissza a vizsgaközpontba.

A bürokrácia útvesztője...