Egészen új fénytörésbe kerül a „Ready to Race” szlogen, ha az egyébként éppen KTM-mel motorozó Joacim Boive hozza szóba. Története a bizonyíték rá, hogy a tragédiák nemcsak megviselik, hanem megerősítik az embert. Akkor is, ha valaki élete során kétszer is padlóra kerül...
Joacim Boive: soha ne add fel!
Joacim a tinik átlagos életét élte, amíg egy nap orvosai daganatos betegséget diagnosztizáltak nála. Hiába tettek meg mindent, a csontokat romboló kór úgy elhatalmasodott rajta, hogy csak akkor maradhatott életben, ha amputálják a lábát. Ott állt 13 évesen, elkeseredve, és korábbi álmát sem valósíthatta meg, hiszen egy lábbal, ráadásul messze a 15 éves korhatártól még egy mopedre sem kaphatott jogosítványt. Kitartására jellemző, hogy addig ostromolta a svéd kormányt, míg a döntéshozók nem tudtak nemet mondani neki, és engedélyezték, hogy 13 évesen levizsgázzon.
A garázsban álló motor tartotta benne a lelket a kezelések alatt, s végül úgy összenőtt az 50-es géppel, hogy télen szögesgumikat szerelt fel rá (!), és fogyatékosság ide vagy oda, akkor is azzal közlekedett. Mondanom sem kell, hogy jó pár esés után tapasztalta ki, hogy miként is kell egyensúlyban tartani – egy lábbal – a jégen megcsúszó motort... 16 évesen már 125-ös géppel gyakorolt, ám jogosítványt nem szerezhetett rá, mert
„Svédországban még nem adtak ki motoros jogosítványt olyan embernek, akinek amputálták az egyik lábát...”
Végül maga Joacim járt utána, hogy miért nem engedik levizsgázni, majd az ellenérveket csokorba gyűjtve átalakította a motorját. Édesapja készített neki egyedi lábtartót a gép bal oldalára, ami váltó- és fékkar is volt egyben, s így már a hatóságok is rábólintottak – kiadták az ifjú motoros jogosítványát.
Ezután jött a korlátlan jogsi, majd egy 650-es gép, amivel már barátaival közösen is motorozhatott. Végül 2005-ben vett egy vadonatúj, LC4-es KTM endurót, átalakította szupermotónak, és úgy érezte, övé a világ.
Igen ám, de nem sejtette, hogy a remek gép kis híján a vesztét okozza majd...
Egy kanyarban besokallva szalagkorlátnak ütközött, három helyen eltört a gerince és medencéje is összezúzódott. 12 évig tartott felépülése, ezalatt egyszer sem ült motorra, s tulajdonképpen nem is tudott volna. Egy átlagos történet itt érne véget, de ugye sejtjük: Joacim nem az a fajta, aki feladja!
A második újrakezdés: milyen nehéz lehet endurózni?
Ugrunk egy nagyot az időben, 2021-et írunk, és Joacim újra motoron ül. Nem is akármilyen gépen, ugyanis a legnagyobb endurósok példáját követve úgy határozott, hogy ő is kipróbálja magát a versenypályákon.
A KTM Scandinavia adott neki egy 2021-es KTM 450 EXC-F SIX DAYS-t, Joacim pedig megpróbálta a lehetetlent: állva motorozni és egyensúlyozni, hiszen csak így teljesíthet egy kőkemény terepversenyt. Mivel gyors motorosnak tartotta magát, nem adta fel az első esések és kudarcok után, ám rá kellett ébrednie, hogy az edzés és a futam az két külön világ.
Enyhén szólva is megalázó volt, amit az első néhány versenyen átéltem
mesélte, arra utalva, hogy egyszerűen nem tudta tartani a lépést az egészséges társakkal.
Persze nem a motorosokról lenne szó, ha nem tartották volna a lelket Joacimben, és tanácsokkal, közös gyakorlásokkal segítették fejlődését. Főként fizikailag kellett erősödnie, hogy bírja szusszal a számára pláne kemény kihívást, ezért vadonatúj edzéstervet dolgozott ki. Reggelente öt kilométert futott, majd napközben többször súlyzós edzéssel, fekvőtámasszal, húzódzkodással és megannyi egyensúlygyakorlattal készítette fel magát az összecsapásokra. Áttért a vegetáriánus étrendre, és – meglepetésre – a hólapátolást találta a leghasznosabb edzésformának, ami erőnlétét és egyensúlyérzékét is fejlesztette. Amikor éppen nem a konditeremben kínozta magát, bringával gyakorolt az otthona körüli erdőkben, illetve pályán edzett a KTM 300 EXC-vel.
Előbb négyütemű motorokkal gyakorolt, melyeken nem is használta a hátsó féket az utóbbi harminc évben, mert a motorfék miatt nem volt szüksége rá. A kétüteműekre átnyergelve muszáj volt vezetési stílusán is csiszolni, ezért egyedi lábtartó és a kormányról kezelhető hátsó fék került a 300 EXC-re
Joacim úgy tervezi, idén elindul a Swedish Enduro Classic versenysorozaton, ezért most a júliusi, Stångebroslagetben rendezett nyitófutamra készül. Emellett részt vesz a Bahusian Extreme enduróversenyen, de már egy távolabbi cél is lebeg előtte: szívesen kipróbálná magát szupermotófutamokon.
Zárásként arról faggatták, hogy mit tanácsol azoknak, akik hasonló helyzetbe kerülnek, de nem akarnak lemondani addigi életükről. „Mindig van választásod, hiszen az élet csak hozzáállás kérdése. Egyedül rajtad múlik, hogy úgy tekintesz a problémára, mint leküzdhetetlen akadályra, vagy kihívásra, amit legyőzöl, és erősebbé tesz. Persze a nap végén rájössz, hogy valójában egy út van... mindig csak előre, és soha nem szabad feladnod!”