Egyre népszerűbbek a negyedliteres kezdőmotorok Európában, ezért a négy japán gyártó is kiemelt figyelmet fordít a városi, elővárosi gépek fejlesztésére. A Honda a nagyobb sportmotorokat idéző CBR250R-rel igyekszik sikereket elérni, a Suzuki a B-King vonalait öröklő Inazuma 250-nel próbál szerencsét, míg a Yamaha terepes vonalon erősít: a WR250 enduró utcai és bütykös gumikkal szerelt változatával jeleskedik a szegmensben. A Kawasaki is jelen van a piacon, ám a Ninja 250 magas vételára és kissé ódivatú formája miatt aligha szerepelhetett fényesen a nemrég bemutatott vetélytársakkal szemben. Az idei motoros seregszemléken azonban egy teljesen újraformált motorral tértek vissza a zöldek, ami nem más, mint az idén ősszel megjelent Ninja 300.
A nagyobb hengerűrtartalomnak köszönhetően a kategória legerősebb gépe lett a zöld méregzsák, hiszen 39 lóerős teljesítménye messze felülmúlja a konkurensek adatait, és a literes superbike-ot idéző formaterv is igazi telitalálat – a piaci siker szinte garantált. A csekély önsúly és a kiemelkedő teljesítmény egyben azt is jelenti, hogy a kis Ninja kilépett a „városi-motor” kategóriából, hiszen bőven 150 km/h feletti végsebességével országúton sem jön zavarba, így a hétvégi kanyarvadászathoz is ideális társ. A futóműre sem lehet panasza az ifjú Kawasaki tulajdonosoknak, hiszen a 37 mm belső-csőátmérőjű első teleszkóp, és a 17 colos első kerékre szerelt 290-es féktárcsa kényelmesen megbirkózik gép mindössze 172 kilogrammos tömegével.
Az egyetlen negatívum, hogy a tenyérnyi hátsó ülés miatt az utasszállítás inkább csak rövid távon ajánlott – a párosan túrázóknak egy mérettel nagyobb motort kell keresni a kínálatban.
Nem csak a kezdőmotorok között, de a középméretű nakedek piacán is találunk újdonságot a Kawasakinál. Lassan egy évtizede már, hogy felismerték: a csupaszmotorok között senki nem kínál megfizethető 750-es modellt, ezért a Kawánál új típus tervezésébe fogtak, majd 2003 végén bemutatták a Z750-et. Ezzel a gyár komoly piaci sikert aratott, hiszen a hatszázas konkurensek árszintjén kínált erősebb és nyomatékosabb motort. Később megjelent ugyanez a modell félidomos (Z750S) és sportosabb futóművel ellátott (Z750R) verzióban is. A japán vetélytársak egészen 2010-ig vártak a válasszal, majd komoly riválisokat dobtak piacra a zöldek motorja ellen. A Yamaha a nyomatékos, 799 köbcentire hizlalt FZ8 modellel állt elő, majd a Suzuki is robbantott, és a GSX-R 750 génjeit öröklő GSR750-et küldte harcba a vetélytársakkal szemben.
A Kawasaki ismét a jól bevált megoldáshoz folyamodott, és nagyobb, 806 köbcentis erőforrással jelentette meg az új Z800-at. A 113 lóerős teljesítmény ismét etalon lett a távol-keleti csupaszmotorok között, a sokkoló formaterv pedig letaglózta a kölni motoros seregszemle látogatóit. A három részre tagolt, LCD-kijelzős műszerfal is ehhez a techno-külsőhöz igazodik, különös formájával és rendhagyó, függőlegesen elhelyezett fordulatszámmérőjével.
A vezetőt nem védi plexi a menetszéltől, hiszen a motort főként városi és országúti kalandokra tervezték, ehhez a tempóhoz pedig elegendő a dupla lámpatest „szélárnyéka” – a túrázók úgy is kiegészítik majd a motort egy nagyobb légterelővel, mely a Z750 esetében is jó szolgálatot tett magasabb pilóták esetén. Több mint 230 kilós tömegével nem éppen könnyűléptű az újdonság - a blokkolásgátló nélküli Z750 csak 226 kg volt -, hiszen a konkurensek csupasz gépei 10-20 kilóval karcsúbbak, igaz, néhány lóerővel gyengébbek is, mint a zöldek nyolcszázas modellje.
A Kawasakinál a sportmotorok között is előrukkoltak egy igazi újdonsággal, és itt is a nagyobb hengerűrtartalomra szavaztak: a ZX-6R ismét "túlméretes" lesz, vagyis újra 636 köbcentivel száll harcba, ám az erősebb - egészen pontosan 131 lóerős - blokkot immár a gyár saját fejlesztésű, KTRC névre hallgató kipörgésgátlója tartja kordában. Aki nem szeretné, hogy az elektronika túlzottan közbeavatkozzon, az a kormányról három különböző üzemmódba kapcsolhatja a segédletet, egyre kevesebb beavatkozást megengedve a rendszernek. A kezdő pilóták a motor karakterét is szelídíthetik, hiszen "Full" és "Low" fokozatban is használható a ZX-6R - utóbbiban nagyjából 100 lóerő leadására képes a blokk.