A verseny lényege, hogy a kb. 30-as átlagsebességű pályán minél rövidebb idő alatt körbeérjen a motoros, miközben a bóják között szlalomozik, illetve alkalmanként 270-360 fokban meg is kerüli azokat.
A dolgot nehezíti, hogy a pilótáknak alig egy órájuk van arra, hogy a kétperces pályákat megjegyezzék, a gyalogos bejárás után emlékezetből kell végigmenni a tengernyi bója és felfestés között. A nevezők között a 125-ös gépektől az ezer köbcenti feletti túramotorokig mindent megtalálunk, a nehéznek és kezelhetetlennek titulált izommotorok ugyanúgy alkalmasak a nagy precizitást igénylő feladatokra, mint pillekönnyű kétütemű társaik:
Lényeges kritérium, hogy épített versenymotorral nem lehet nevezni a Motokhana futamaira, csak rendszámos, utcai gépek vehetnek részt a küzdelmekben. A hölgyek is képviseltetik magukat a sportágban, és látva a teljesítményüket, bőven van mit ellesnünk tőlük. A lenti videóban egy Kawasaki ZRX nyergében bizonyítja a sportág egyik legjobbja, hogy a bójakerülgetés nem csak a 125-ös és 250-es gépekkel élvezetes...