Tegnap már hosszabban írtunk róla, hogy milyen elképesztő tempóra képesek idén a Ducatik, olyannyira, hogy hárman is megdöntötték a MotoGP sebességrekordját az elmúlt hétvégén.

Igen ám, de valóban hosszú egyenesből csak egy van a pályán, kanyarból viszont 16, így végül nem a teljesítmény, hanem a megbízható, egyenletes köridő volt a fontosabb.

Meglepetésgyőzelem a Katari Nagydíjon

Komoly bajban lesznek idén az ellenfelek, ha nem zárkóznak fel a Ducati szintjére, már ami a rajtokat illeti. Bámulatosan lőnek ki az olasz motorok, az újonc Martin például a 14. helyről a negyedikre jött fel (!), így a futam elején négy Ducati vitte a prímet. A Yamahások próbálták megszorongatni őket, Quartararo és Vinales gyorsan át is hámozta magát Martinon, illetve Milleren.

Féltávhoz közeledve elkezdtek kijönni a különbségek az abroncsok között, pontosabban a pilóták abroncskezelése között, hiszen az elején kieső Petruccit leszámítva mindenki ugyanolyan anyagkeverékű köpennyel állt rajthoz. Ez kedvezett Vinalesnek, aki az élre állt, viszont nem jött jól Quartararónak – ő rögtön két pozíciót is vesztett, és visszacsúszott Miller, valamint a verseny végére felgyorsuló Rins mögé.

Egyedül Petrucci választott keményebb keverékű abroncsot – nem volt jó döntés...

Az utolsó körökre már csak az maradt nyitott kérdés, hogy a gumikat kímélő Rins és Mir felér-e a dobogóra vagy két ducatis ér célba a kényelmes előnyt kimotorozó Vinales mögött. Nos, komoly izgalmakat hozott az utolsó két-három kör, amikor a világbajnok Mir megmutatta, hogy nem véletlenül került hozzá a trófea.

Nem sokkal a vége előtt a suzukis megelőzte a kopott hátsó abroncson szenvedő Bagnaiát, majd az utolsó körben Zarcót is, de tiszta helyzetben, a célra fordulva elfékezte magát, lecsúszott az ívről, és a két ducatis le is csapott a lehetőségre.

Rossi erősen kezdett, de a futam második felében teljesen beleszürkült a mezőnybe

Így végül Vinales, Zarco és Bagnaia sorrendben haladtak át a célvonalon, azaz meglepetésre yamahás győzelem született a katari pályán. Mir tehát – szó szerint – lecsúszott a dobogóról, negyedikként zárt, mögötte pedig a verseny végére ismét magára találó Quartararo végzett ötödikként.

Rins, a két Espargaro, Miller és Bastianini fért még az első tízbe, és poros, hűvös aszfalt ide vagy oda, mindössze hárman, Petrucci, Nakagami és Marquez estek ki a 22 körös versenyen. Kellemes meglepetés volt Vinales és Zarco versenytempója, s az is, hogy a Suzukik láthatóan dobogóesélyesek még egy ilyen tempós pályán is, ami nem éppen az erősségük. Ez alapján idén is nagy adok-kapok várható a három márka pilótái között, csakúgy, mint az elmúlt szezonban, amikor a keresztbeverések miatt bárki világbajnok lehetett volna, ha minden futamon stabilan bejön a negyedik-ötödik helyen.

A győztes trió: Vinales, Zarco és Bagnaia

Ha már az erőn felül teljesítőket kiemeltük, érdemes szót ejteni Rossiról, Martinról és Morbidelliről, akitől egyértelműen többet vártak az edzéseredmények alapján, viszont dicsérjük meg Bradl-t, hiszen második legjobb hondásként a pontszerző 11. helyen ért be. A futam részletes eredményeit és köridőstatisztikáit a MotoGP.com oldalon találjátok.

Folytatás ugyanitt egy hét múlva, s az erőviszonyokat látva akkor is parádés edzésekre és hasonlóan tartalmas futamra számíthatunk a Katari Nagydíjon.