Gyakran hallom, hogy egyesek azért adják el a nagy nehezen megszerzett gépüket, mert egyszerűen nem érzik jól magukat rajta. Persze lehet, hogy tényleg tévedés volt éppen az adott típust beújítani, az esetek többségében mégis az a jellemzőbb, hogy a különböző magasságú, testalkatú vezetők egyszerűen lusták magukra alakítani a szériaállapotú masinát. Pedig a minimális, akár milliméterekben mérhető módosítások is nagy változást eredményeznek, és gyakran bizony ezen múlik, hogy élvezet vagy kínszenvedés lesz a motorozás. Ez már csak azért is fontos, mert egy szériamotor sosincs „kész", az inkább egy remek alap, amiből az ember egy kis odafigyeléssel tökéletes járgányt faraghat a saját testalkatának, stílusának és persze elvárásainak megfelelően.
Mindenre van megoldás
Kezdésként azt a lehetőséget kell kizárni, hogy bármilyen műszaki tényező gátolja az élvezetes motorozást. Ehhez elég, ha alaposan átvizsgál(tat)od a gépet, nehogy egy rossz méretű vagy kockára kopott abroncs, egyenetlenül nyúlt lánc vagy megfáradt karburátor legyen az oka a bosszúságnak. Ha mindent rendben találsz, vess még egy pillantást a felfüggesztésre is, mert gyakran a rosszul beállított villa és rugóstag vicceli meg a motorost, s ha ezután sem vagy maradéktalanul elégedett, jöhet a szakítás a konfekciómérettel.
A tömegtermelés velejárója, hogy a legkörültekintőbb mérnök sem tud mindenkinek a kedvére tenni. A kezdő motoros hölgyek gyakran alulról súrolják a 160 centis magasságot és az ötven kilós súlyt, míg a hamburgeren felnőtt generáció bőrruhában, sisakban lehet, hogy éppen kétszer ennyit nyom. Eltérő a magasságuk, a végtagjaik hossza, a különböző motorkezelési stílusukról nem is beszélve. Esélytelen hát, hogy egy gyárból kigurult gép mindannyiuknak tökéletes legyen, ezért is népszerűek a kétkerekűek átalakítását segítő készletek, felszerelések. A vezetéstechnikai sorozat első részében részletesen kifejtettem, hogy a járgány mely' pontjain lehet és érdemes változtatni, beleértve a kezelőszervek kialakítását, távolságát, méretét és a csomagok elhelyezését, illetve rögzítését, most pedig sorra vesszük, miként is fest ez a gyakorlatban.
Fejben dől el
Ha jól érzed magad a motoron, a mozgásod is könnyed, természetes lesz, hiszen egyfajta magabiztosságot ad az, hogy úgy érzed, ezt a gépet tényleg rád szabták. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy ne feszüljenek - feleslegesen - az izmaid haladás közben, túlzott zaj ne zavarjon a koncentrálásban, végtagjaid pedig olyan helyzetben legyenek, hogy több óra motorozás után se vonja el a figyelmedet a terheléstől sajgó csuklód, a rossz üléspozíció miatt hasogató derekad vagy a kockásra ült hátsód.
Talán egyeseket meglep, de az irányításhoz tulajdonképpen gyorsításra, lassításra és megfelelő testhelyzetre van szükséged, a kormányzás sokkal kisebb szerephez jut, mint mondjuk a hasonló üléspozíciójú ATV-k esetében. Nem véletlen, hogy sok tengerentúli iskolában olyan motorokkal is oktatnak, melyeken két kormány van: fent egy fix, amin csak gázmarkolat, fék- és kuplungkar található, de elfordítani nem lehet, míg alatta található a hagyományos megoldás. Tanulságos lecke úgy végigmenni egy pályán, hogy csupán a terhelésváltás és a testhelyzet módosítása irányítja a gépet. Miként azt a tréningeket vezető Borsody Ákos barátunk emlegeti gyakran a nebulóknak: ne kormányozd, irányítsd azt a motort! Ehhez persze elengedhetetlen a tökéletes kapcsolat, vagyis a komfortos, személyre szabott üléspozíció. Ezt legkönnyebben úgy érheted el, ha készíttetsz a saját méretedre egy nyerget, mellyel rögtön több legyet ütsz egy csapásra. Így kevésbé fáradsz el az egész napos motorozás során, az optimális testhelyzet segít könnyebbé tenni a kanyarodást, míg a gondosan kialakított deréktámasz gyorsítás közben megtart, ezáltal véletlenül sem „kapaszkodsz" majd a kormányba, ami darabossá tehetné az irányítást.
Önmagában azonban semmit nem vehetsz ki a mérnökök által gondosan kiszámolt képletből, mivel nem az egyes alkatrészek, hanem azok harmóniája teremti meg a tökéletes kezelhetőséget. A módosított, s gyakran alacsonyabb nyereg hegyesebb térdszöget eredményez, melyen állítható lábtartó beszerzésével változtathatsz. Az egyszerűbb kivitelekben csak egy távtartóval 20-50 mm-es tartományban körkörösen mozgatható fém lábtartó található, az ilyen szettek oldalanként legalább 4-6 ezer forintba kerülnek, már ha megelégszel a kínai manufaktúrák minőségével és szállítási pontosságával. Ha inkább a minőségre voksolsz, a nagyobb, európai márkák kínálatában oldalanként 12-15 ezer forintért találod meg a konzolokat. Válaszd bármelyiket is, előnyük egyaránt az egyszerű felszerelés és a kedvező ár, ugyanakkor némelyik motoron a 2-3 centinél nagyobb módosítások miatt a fékpedál is cserére vagy átalakításra szorulhat. A váltókarral általában nincs sok teendő, elég meglazítani a kart a bordástengelyhez rögzítő csavart és módosítani a helyzetén. Ennél összetettebb megoldás a főként versenycélokra kifejlesztett, fék- és váltókart is tartalmazó készlet. Ezért a névtelen, távol-keleti webáruházakban is legalább 35-40 ezret kérnek, ráadásul a gumiborítás nélküli alkatrészek nem is igazán kényelmesek túrázáshoz, így ezek csak némi átalakítást követően javasoltak ilyen felhasználásra.
Egyszerűen kézre áll
Ha a nyereg jól tart, nem akadályozza, hogy vádliddal és comboddal is szorítsd a motort, a lábtartó pedig olyan helyzetben van, hogy akár egész nap is kibírod motoron kínzó vádligörcs nélkül, akkor már jó úton jársz. Következő lépésként azt érdemes megnézned, milyen messze esik a kormány az üléstől. Egy autóban mi sem természetesebb, minthogy az ülést oda állítod, ahonnan már lazán kinyújtott kézzel könnyedén eléred a kormányt, hogy ne okozzon gondot a hirtelen manőverek végrehajtása sem. (Persze ez sem szentírás, hisz' főként nyáron, tóparti szórakozóhelyek közelében igencsak divatos a félig fekvő helyzetből éppen csak ujjhegyekkel elért kormány...)
A csutkakormányos gépeken aligha találsz állítási lehetőséged, vagyis ha rövid a karod, egy szűkebb fordulóban csak a tankra hasalva, testsúlyod jelentős részét a csuklóiddal tartva tudod elfordítani a motort. Ez addig nem is probléma, míg a Mátra lankáin motorozol, de az első nagyobb hágón bizony elronthatja az élvezetes kanyarvadászatot a fárasztó és a pontos irányítást meggátoló testhelyzet. Nem véletlen, hogy tőlünk nyugatra megannyi sport- és túrasportmotort látni átalakítókészlettel, ún. superbike-kormánnyal. Tesztünk alapján két azonos motorral, megegyező kormányelfordítási szög mellett is legalább egy-másfél méter különbség van a gépek fordulóköre között, ennyivel szűkebben tudsz fordulni a magabiztosabb irányítást nyújtó szettel.
Az idősebb gépek használt készletei, beleértve a magasabbra helyezett kezelőszerv miatt szükséges bowdeneket és csöveket nagyjából 20-25 ezer forinttól indulnak, egy fiatalabb típushoz kínált új szett pedig kiviteltől függően 80-110 ezer forintot kóstál. Extrém esetben előfordulhat, hogy ez sem hoz tökéletes eredményt, mert a tulajdonos nyáron munkába járásra is használná a masinát, mely az átalakítás után is kissé „hasalós" maradt számára. Itt már nincs nehéz dolga, mert az egyenes kormány pozíciója számtalan kiegészítővel, így a magasságot és a távolságot is módosító közdarabbal, valamint a profi megoldásnak számító ún. variokiemelővel is megváltoztatható.
Akkor tökéletes az ülés-lábtartó-kormány háromszög kialakítása, ha bármelyik irányba ütközésig el tudod fordítani a kormányt anélkül, hogy a mögötted ülőtől túlzottan eltávolodnál vagy a karjaiddal kellene tartanod magad közben. Ezek a változtatások összességében azt eredményezik, hogy a hirtelen irányváltás könnyeddé, természetessé válik, azonos tempóval egyre kisebb sugarú körben tudsz fordulni, illetve fordítva - azonos kanyaríven nagyobb sebességet érhetsz el. Ismétlem, mindez akkor jut fontos szerephez, mikor messzebbre indulsz, és napi 6-8 óra motorozás után is azt érzed, hogy mozdulataid nem görcsösek, a kanyarok az egész napos száguldás után is élvezetesek, mert egyszerűen kevésbé fáraszt a motorozás. Ugyanígy kulcsszerepet játszanak módosítások, mikor egy hágóra 50-60 hajtűkanyar vezet fel, melyek nem ritkán fél-egy métert emelkednek is, szemben pedig bringáscsapat/turistabusz/kezdő sofőr szerencsétlenkedik az íven, vagyis neked csak egy-egy sáv, azaz 5-6 méter jut a lendületes megfordulásra.
Lefelé sem lesznek hasztalanok a garázsban eltöltött órák, elvégre a túloldalon is legalább ugyanennyi kanyar - és féktáv - vár, ráadásul gyakran 20-22 fokos lejtőn, ahol most már nem a csuklódat terhelve kell abszolválnod a lassításokat és fordulókat.
Nélkülözhetetlen apróságok
Bár a felsoroltakkal máris egy használt robogó áránál járunk, sajnos még nincs vége a bevásárlólistának. Az átalakított sport- és túrasportmotorokon ugyanis feljebb kerül a vezető felsőteste és sisakja, vagyis az eddig védelmet nyújtó légterelőplexi éppen a fejvédőre vezeti majd a menetszelet. Nem véletlen, hogy a gyárilag crossoverként készülő modelleken legtöbbször megtalálható a módosítható légterelő, melyet Te utólag is beszerezhetsz a motorra. Az ún. varioplexi 15-20 ezer forintot tesz ki, segítségével megszüntethető a nagy tempónál, hosszú távon kellemetlen menetszél hatása, sőt speciális kialakítása révén a turbulencia zaja is jórészt kiszűrhető. Ezzel gyakorlatilag elérkeztünk a módosított alkatrészek teljes harmóniájához, az ülés tökéletesen illeszkedik hozzád, minden más pedig szabadon alakítható, innentől tehát csak tesztelned kell őket, hogy melyik helyzetben is illeszkednek tökéletesen a testalkatodhoz, stílusodhoz.
Jómagam ezt megspékeltem még pár aprósággal, mint az ülés alá kivezetett, alaposan szigetelt áramszál, amivel könnyebbé vált a korábban az idomok lebontásával járó akksitöltés, a fejidomba pedig bekerült egy 12 V-os aljzat, melyet azóta - a modern telefonok és kiegészítők miatt - lecseréltem egy egyszerű USB csatlakozóra. Hasznos kiegészítőnek bizonyult még a GPS- és GSM-alapú nyomkövető, bár ez - hála az égnek - nem a gép meglovasítása, hanem a túrák útvonalának összegzése, az egyes pontokon elért haladási és átlagsebességek kinyerése miatt lett nélkülözhetetlen az utóbbi időben.
Összességében a motor jelenlegi értékének 10-15 százalékát költöttem extrákra, ami önmagában nem kevés pénz, ugyanakkor minden fillér megérte, mert az építés során egy valóban ideális motor született. Eladás szóba sem jöhet, mert a szériamotorok között úgy sem akadna ilyen személyre szabott modell, mely egyes túrán tökéletesen szolgál - legyen szó autópályán, egyszerű országúton vagy a legélvezetesebb szerpentineken megtett kilométerekről.
Ha Te is belevágnál - piaci információkAz első hosszabb túra után világossá vált, hogy az igazán nagy utakra csak átépítés után lesz tökéletes a motor, ezért kezdésként az ún. Superbike-kormányt és kiegészítőit vásároltam meg. Erre a TomTom vízálló, térképpel ellátott navigációja került, majd a következő években sorra finomítottam a már így is szinte hibátlan részleteken. Előbb a TommoT remekbe szabott, öt év garanciával kínált nyergével növeltem a gép valós hatótávolságát, a kormány magasságán egyszerű, 30 millis kiemelővel változtattam, kiegészítve azt az állítható, felhajló fékkarokkal. Ezzel már közel jártam a tökéletes összképhez, de a két centivel alacsonyabbra süllyesztett nyereg, az érzetre túl közeli lábtartó és kissé messze eső kormány megkövetelte az újabb beruházást. Mivel nem akartam félmegoldást, az olcsóbb, fix távtartó helyett egy állítható, 40-50 mm-es közdarabot vásároltam, az így megváltozott üléspozícióhoz immáron az MRA varioplexi segít hozzáigazítani a szélvédelmet. Végül a lábtartó került négy centivel lejjebb és eggyel előrébb az egyszerű, csapok segítségével állítható lábtartókonzol segítségével.