Erőfitogtatás, szenzációkeltés vagy csupán piackutatás? Valószínűleg mindhárom szempont érvényesül, amikor egy-egy gyár időt és pénzt nem kímélve kifejleszt egy prototípust, és megjelenik vele a nagyközönség előtt. Azt már a piac törvényei - vagy éppen a cég pénzügyi vezetői - döntik el, hogy mi lesz később a gép sorsa, de negyed óra hírnév mindenképpen jár neki - ahogy a lenti motoroknak is járt az elmúlt évtizedekben.
1. Ducati MH900 Concept
A bolognaiak aranykezű tervezője, Pierre Terblanche még 1998-ban határozta el, hogy készít egy csodaszép replikát, amivel Mike Hailwood éppen húsz évvel korábbi Man TT-győzelme előtt tiszteleg. Az első terveket az 1998-as Intermot kiállításon mutatták be, majd az érdeklődést látva feltöltöttek egy kérdőívet a honlapra, ahol már a konkrét vásárlással kacérkodó ducatisokat faggatták vételi szándékukról. A rengeteg pozitív visszajelzés meggyőzte a cégvezetést, így két évvel később egy korlátozott, kétezer darabos széria legyártásába kezdtek.
Kockázatos döntésként az értékesítésre csupán egy csatornát jelöltek ki: kizárólag a honlapjukon keresztül, egy formanyomtatvány kitöltésével adhatták le rendelésüket a rajongók, amire még soha nem volt még példa korábban. A terv azonban bejött, ugyanis a magas, 15 ezer eurós ár ellenére 31 perc alatt ezer darabot (!) adtak el belőle, melyek nagyjából egyenlő arányban kerültek európai, amerikai és japán vásárlókhoz.
2. Lamborghini Design 90
A nyolcvanas években komoly anyagi gondokkal küzdő Lamborghinit a francia Mimran testvérek mentették meg a csődtől. Patrick Mimran eltökélte, hogy a legendás név alatt új termékeket, például luxushajókat és nagy teljesítményű, Kawasaki erőforrásra épülő motorkerékpárokat forgalmaznak majd, hogy ezzel nyerjenek új vásárlókat.
A zseniális Thierry Henriette-t kérték fel a munkára, aki 1986-ra el is készítette a kor egyik leglátványosabb kétkerekűjét, a Lamborghini Design-t. Az előbb GPz900, majd GPZ1000RX hajtómű köré formált idomos motorból előbb csak alig egy tucat készült, majd később ez a szám közel negyvenre nőtt, de az érdeklődés szinte teljes hiánya miatt gyorsan dugába dőlt a terv, és a gyár visszatért a „kaptafához”, s a sportautókra koncentrált a továbbiakban.
3. Honda Grom 50 Scrambler
- Ha a csajod ellenzi a motorozást, csak lepd meg egy ilyen kis aprósággal, és egyből megváltozik a véleménye! - ez is lehetett volna a tavalyi Tokyo Motor Show-n megjelent koncepció mottója, hiszen a terepes Grom egyszerre modern és klasszikus, elbűvölően cuki és közben baromira menő. Elöl-hátul tárcsafék, magasra törő kipufogócső, ballonos, terepmintás abroncsok és stílusos kiegészítők tették ellenállhatatlanná a scrambler stílusú Hondát.
Egyöntetű rajongással fogadta a sajtó és a nagyközönség is az új jövevényt, mégsem lett belőle megvásárolható motor. Persze nem kell félteni a műhelyek leleményes szakijait, valószínűleg már javában készülnek a tokiói seregszemlén ellesett részletek alapján az egyedi megrendelésre gyártott, terepes Gromok...
4. Moto Guzzi LM és V12 X
Miguel Galluzzi és - az MH900-nál már említett - Pierre Terblanche párosa felel a Guzzi valaha épített legizgalmasabb modelljeiért, amelyek a motorelrendezésből fakadóan a V12 LM és X nevet kapták.
Utóbbi egy rendkívül letisztult vonalvezetésű, túlméretes szupermotó, mely csak úgy roskadozik a rendhagyó műszaki megoldásoktól, míg a másik egy tényleg utánozhatatlan, csupasz sportgép, amin páratlan hátsó felfüggesztés és szokatlan utaslábtartó vonja magára a tekintetet. Mindkettő egyedülálló a maga kategóriájában, igazán kár, hogy egyikből sem készült megvásárolható változat az elmúlt esztendőkben.
5. Frogman Rocket II Trike
Rendben, ez nem a szó hagyományos értelmében vett motor, sőt kettős első kereke miatt a trike elnevezés is sántít, de őszintén: akadna olyan, aki visszautasítana egy próbakört vele? Ez a brutális, kereken ezer lovas szerkezet 426 köbhüvelykes, tuningolt Aruzza High performance V8-asból nyeri az erőt, és nem egészen öt másodperc alatt gyorsul 160-ra.
A Tim Cotterill által tervezett, 365,7 centis tengelytávú, 1133 kilós szörnyeteg igazi különlegesség, így nem csoda, hogy a legnevesebb gyűjtők - így például Jay leno - garázsában is pihen belőle egy példány...
Kiváló menetteljesítményében az is szerepet játszik, hogy a gyorsulási versenyekről ismert, 18 x 31 colos Mike Thompson abroncsok feszülnek a trike hatalmas hátsó kerekein, melyek háromfokozatú Torqueflite váltón keresztül kapcsolódnak a gigászi V8-ashoz.