- Kérlek, mesélj kicsit magadról: mióta motorozol, milyen vassal jársz éppen? - Tizennyolc évesen, 1999-ben kezdtem a motorozást, egy GPZ305 BD (Belt Drive) Kawasakival. Olyannyira megtetszett, hogy jó időre le is ragadtam ezen, közel nyolcvanezret tekertem bele... Rá hét-nyolc évre már hosszabb, transzkontinentális túrákra vágytam, kellett egy erősebb, kényelmesebb gép.

borsody akos
Ákos tapasztalt világjáróként körbemotorozta már Európát, sőt Afrikába is tett egy komolyabb kiruccanást. A Bandit órája már régen átfordult százezer kilométernél, de köszöni szépen, várja az újabb kalandokat...
Elsőre a Honda CBR1100XX-et szemeltem ki, de féltem, hogy nem lesz elég kényelmes a napi akár 1000-1200 kilométerhez – átalakítani pedig nem volt kedvem -, így végül komfortosabb típusok után kutattam, s egy 1250-es Banditon kötöttem ki. Közel százötvenezer kilométernél járok most vele, többek között Afrikát is felfedeztem – nem kevés terepezéssel -, mondhatom, hogy alaposan összenőttünk. - Mikor és hogyan csatlakoztál a rendőrséghez? - Sok túrát vezettem, de ahogy nőtt a csapat és szaporodtak a kilométerek, egyre több hibát, balesetet láttam útközben. Sajnos egyszer végzetesnek bizonyult a vezetéstechnikai hiba, ennek következtében elveszítettem egy nagyon jó barátomat. Furcsa mód ez nem letargiába taszított, hanem tettekre sarkallt, és azt gondoltam, hogy a továbbiakban motoros tapasztalatomat a társaim szolgálatába állítom. Ki másra néznének fel, ki másra hallgatnának kétkerekű testvéreim, mint egy motorosrendőrre, ezért hát „öreg fejjel” a Rendészeti Szakközépiskolába iratkoztam – a helyzetet jól mutatja, hogy kolesztársaim „faternak” hívtak, nem gyenge korelőnyöm miatt... Előbb járőrként kezdtem, majd amint meghirdettek egy motorosrendőr járőrvezetői posztot, addigi lakhelyemet hátrahagyva a főváros közelébe költöztem és azonnal jelentkeztem rá. Más kérdés, hogy a rendőrség nem dúskál a javakban, ezért nem könnyű bekerülni, s motort, a fenntartásához szükséges keretet, no meg felszerelést szerezni, így egyelőre „csak” autóval teljesítek szolgálatot, várva a hamarosan felszabaduló ülésre.
borsody akos
Hogy akarsz elindulni, ha egy helyben sem ülsz jól a motoron? A technika alapja a helyes üléspozíció, ha ez hiányzik, kár is tovább lépni
Mellette, hogy még aktívabban részt vegyek a baleset-megelőzésben, motorosokat képzek elméleti és gyakorlati oktatásokkal különböző vezetéstechnikai tréningeken. A lelkesedés hajt, más nem is vihetne előre, ugyanis nem titok, hogy korábbi keresetemnek töredékét viszem most haza, de az életemet tettem a hivatásra, ezért egy percig nem bánom, hogy így döntöttem. - Hogy látod, melyek a legfőbb műszaki problémák az utakon, milyen hiányosságokat tapasztaltok a motorokon? - Három szó, „Engedély nélküli átalakítás”. Itthon – kis túlzással - semmilyen utólagos alkatrész nem kerülhet a vasra, egyedi engedélyezést pedig nem egyszerű elindítani, nem is szoktak belevágni. Ebbe sajnos olyan alapvető dolgok is beletartoznak, mint egy megváltoztatott áttétel, (részletek: 6/1990 és 326/2011 Korm.rend) utólag beépített fényforrás, a kipufogókról és egyebekről nem is beszélve. Más kérdés, hogy ezért nem fogok senkit sarokba állítani, hiszen ez valójában egy joghézag, szabályozni kellene a „tuningot” az engedélyezett, felhasználható utólagos alkatrészekkel, s azok bejegyzésével a forgalmiba, ahogy Németországban is működik. Más kérdés, hogy a négyezer forintos kínai fejidom, integrált irányjelzővel kint sem csúszik át a rostán és itthon sem lesz soha szabályos. Van egy egészen furcsa műszaki jellegű probléma, mégpedig a felcsapható vagy meghajlított rendszám esete. Egy alkalommal megállítottam egy középkorú párt, öreg túraenduróval, három jól megpakolt dobozzal suhantak éppen. Rendszámuk megtörve felfelé, plusz rálógott egy vaskos lakat, a maradék látható karakter is kitakarva. Odaléptem és nagy meglepetésre csak annyit kérdeztem: "Maga miért állt meg?" A vezető láthatóan zavarba jött, majd kisvártatva a rendőr, jelzés, igazoltatás kombinációból próbált mondatot alkotni. Mondom jóember, felcsapott és eltakart rendszámmal a bankrablók járnak, esetleg a városban százötvennel ámokfutók, és ők nem szoktak megállni - ahogy elnézem, maga egyik kategóriába sem tartozik. Elég széles skálán mozog a mérlegelési lehetőségem - folytattam -, de úgy látom, elég lesz rákérdeznem: Mégis mi vitte arra, hogy felhajtsa azt a plakettet? Szabályos közlekedése ellenére szeretne - minden egyéb ok nélkül - egy bírságot begyűjteni? Egy figyelmeztetés is elég volt, hogy "véletlenül, útközben lerázódott lakat" visszakerüljön a helyére és közben szinte észrevétlenül a kis fémlap is kiegyenesedjen... Sajnos a gumik terén is akad tennivaló. Erősen kopott abroncsok esetén, esetleg a nem éppen az adott motorra passzoló méret miatt szerintem nem kell agyon büntetni az illetőt, mert csak rossz szájíz marad benne, okulni aligha fog az esetből, pedig a megfelelő gumik elsősorban a saját érdekeit szolgálják, az ő életét mentik meg. A kiszabható vaskos összeg helyett általában pár percben elmondom, hogy kedves uram/hölgyem, az életét kockáztatja ezzel, higgye el, láttam már pár dolgot itt az út szélén, s kitérek olyan műszaki részletekre is, melyek gyakran újdonságként hatnak az illetőre... Ettől máris másként gondol vissza az esetre, nem a bunkó rendőr jár az eszében, hanem egy motoros, aki igyekezett ellátni egy jó tanáccsal, jó szándékkal. Mottóm, s ezt már sokszor elmondtam az út szélén is: "Javaslom, inkább egy jó gumira, meg benzinre költse a nehezen megkeresett pénzét, ne a drága csekkekre." - Gondolom nem csak a vasakkal akadnak bajok, vezetési tudásban is lenne mit csiszolni... Milyen vezetéstechnikai hibákat látsz akár szimpla élethelyzetben, akár baleseti okok között? - Kezdjük az alapokkal: kevés ember ül, pontosabban ül jól a motoron. Értem ez alatt, hogy nem hagyja dolgozni a drágán megvásárolt futóművét, helyette messze hátracsúszva, kinyújtott karokkal és vasmarokkal szorítja a kormányt, mintegy megerőszakolva a gépet.
Másodállásban is csak a kétkerekűek: oktatóként a TommoT vezetéstechnikai tréningjén Szegény japán, olasz és ki tudja milyen mérnökök az életüket tették fel arra, hogy könnyen irányítható legyen a vas, a pilóta meg nem hagyja. Nem irányítani, hanem kormányozni akar, és a legrosszabb, hogy a közlekedők jelentős része azt sem tudja, mi a különbség a kettő között. - Szerinted mi a legfőbb baleseti ok a kétkerekűek között? - Vészhelyzetben tízből kilenc motoros mit tesz? Izomból belekap, illetve beletapos a fékbe. Nem lassít és kikerül, hanem vészfék, s ettől kimegy az eleje vagy kifarol a hátulja, s máris megvan a baj. Tanulságos eset volt, mikor egy balesetet szenvedett CBF600-hoz kellett sietnem. Kiderült, hogy a szerencsétlenül járt motoros kilenc év alatt nagyjából egy olajcserényit tett meg a Hondával, vagyis nem volt éppen rutinos. Valóban szalon állapotú vasról volt szó, a szerelőtől jött éppen, makulátlan műszaki állapotban, mikor közvetlenül előtte egy kocsi lassított az autópályán, de a motoros nem figyelte az előtte haladót, majd az utolsó pillanatban kiszúrva a bajt satu első féket húzott.
borsody akos
Egyszerű manőver, rövid idő alatt - szinte bármilyen vassal - elsajátítható, és életet menthet vészhelyzetben. Igazán kár, hogy a motorosok többsége képtelen egy ilyen mozdulatra, és ez nem csak az ő hibájuk - jogsiszerzéskor senki nem tanította nekik...
Eredmény? Vékony gumicsík, egyre vastagabb gumicsík - ferdén jobbra -, majd a nyom vége a szalagkorlátnál. Ő megúszta, de egy jobb döntéssel megelőzhette volna az esetet. Óriási problémának tartom, hogy vészhelyzetben szinte SENKI nem cselekszik tudatosan, kapkod, és saját magát sodorja bajba. És ez nem teljesen az ő hibája, ugyanis senki nem tanította meg neki korábban, mi is a teendő, hiába szerzett korlátlan A-t a suliban. - Jó is, hogy a hivatalos képzést említed: mit gondolsz, mivel lehetne leghatékonyabban hozzájárulni, hogy kevesebb motorbaleset történjen az utakon? Egy jogsireform segíthetne a dolgon? - A vezetői engedélyhez jutást szerintem át kellene szervezni, mivel ennyi óra és kilométer bőven elegendő lenne a motorkezelés alapjaira, helyette azonban KRESZ tábla magolás és jobb kéz szabály sulykolás megy az utakon. Ott megtanulod, hogy mikor és hogyan tedd le a lábad megálláskor, de ezen felül semmit a vezetéstechnikáról. A vason található öt-hat kezelőszerv (első és hátsó fék, kormány, kuplung, gáz, lábtartó, sőt, még a nyereg is!) önmagában is alkalmas az irányítására, és fordítva: ha ezek közül egyet is rosszul használunk, a többi öttel sem tudjuk helyrehozni... Szerencsére akadnak ingyenes képzések – a rendőrség is tart ilyeneket -, ahol utólag pótolhatják azt a nebulók, amit jogsiszerzéskor pénzért sem kapnak meg.
borsody akos
Atyaég, mit csinálsz? Sok türelem kell a pályán csetlő-botló tanulókhoz, de a fárasztó nap végén jó érzés látni, ahogy egyre szebben és jobban motoroznak. Ezért érdemes az egész heti meló után vasárnap is hajnalban kelni...
Mennyire fontos ez? Lehet hivatkozni a statisztikára, hogy a gyorshajtás, az elsőbbség meg nem adása okozza a baleseteket, de motorosként az utakat járva sok esetben szerintem a tapasztalat hiánya, a felkészületlenség lehet a valós ok. Hiszen egy ráfutásos baleset is elkerülhető lenne, ha valaki fékezés és kikerülés tudatos kombinációjával hárítana. Helyette - ha nem adja ki a féktáv - összeütköznek, mert nyolcvankettővel ment a hetvenes táblánál éppen, máris kész a gyorshajtás, és be is kerül a nagy könyvekbe, mivel személyi sérüléssel végződik. Hát többek között ennyi a különbség a statisztika és a való élet között... - A sokszor túlmisztifikált autós/motoros ellentét valóban létezik, vagy inkább partnerek a közlekedők az utakon? - Azt tapasztalom, hogy egyre inkább partnerek, szerencsére a pár tonna fém nem változtat mindenkit állattá, sőt: sokszor az előítéletekkel illetett audis/bmw-s stb. brigád az, mely előzékenyen odafigyel a többi közlekedőre, átengedi a gyalogost vagy nem szorítja le akarva, akaratlanul a motorost. Azt a pár százalékot meg tegyük zárójelbe, aki valamilyen frusztráltságot próbál levezetni az utakon, járműfajtától függetlenül akadnak menthetetlenek. Őket még több kedvességgel, jó szándékkal próbáljuk „téríteni”, mert az erőszak viszonzása soha nem szül jó eredményt. - Mi a helyzet igazoltatáskor? Milyen a viszony a rendőrök és a megállított motorosok között, akadnak-e kirívóan rossz/jó példák? - Tudni kell, hogy aki helyszíni bírságolható, az egyben figyelmeztethető, de feljelenthető is. A rendőrnek mindig van mérlegelési jogköre, de ez kétoldalú dolog, hiszen a motoros vagy autós saját magatartásával javíthat, de akár súlyosbíthat is a helyzetén. (A büntetési tételeket részletesen a 410/2007, illetve 63/2012 Korm. rend. tárgyalja.) Egy remek példa a közeli Megyeri-hídról. Robogósoknak a pályatesttől elválasztott külön sáv van kialakítva, ennek ellenére az illető a pályán evickélt a kismotorral, komoly balesetveszélyt okozva a nem ritkán száz felett haladó autók között. Megállítom, hogy figyelmeztessem, nincs itt jó helyen. Valószínűleg voltak már rossz tapasztalatai az utakon, mert mielőtt elmondhattam volna, hogy miért is veszélyes ez – főként - rá nézve, máris felháborodva esett nekem, hogy miért pont őt... A végén már ott tartottunk, hogy a hangoskodás ellenére szerettem volna jó szájízzel útnak indítani, ezért figyelmeztetni akartam, és felszólítani, hogy legközelebb a számára kialakított robogós, segédmotoros sávot használja. Addig-addig, hogy tagadásba menekült, és kitalálta, hogy ő nem ismeri el a szabálysértést. – Mit nem ismer el?! Hogy itt áll előttem? - kérdeztem vissza. Még több türelemmel újra belefogtam, hátha sikerül közös hangot találnunk, de csak nem hajlott a – számára – legkedvezőbb megoldásra, és mivel nem ismerte el a szabálysértést, feljelentésre került sor, s ismerve az ott kiszabható összegeket, valószínűleg borsos árat fizetett a kalandért... - Milyen törvényértelmezési problémákkal találkozol a munkád során? Van olyan paragrafus, melyet - akár jóhiszeműen – rosszul tudnak vagy félreértelmeznek a motorosok? - Inkább bevállalt, szándékos szabálysértések vannak, vidéken például a jogsi nélküli, vagy érvényes kategória nélküli vezetés "a divat", sőt, akad olyan terület, ahol előfordult, hogy a megállított kétkerekűek felénél volt gond a vezetői engedéllyel... A fővárost járva aligha kell bemutatnom az egyik legjelentősebb problémát, a nyolcvannal, százzal repesztő "segédmotorokat". Persze, nem állhat minden egyes robogó mellé rendőr, de azért azt se feltételezze senki, hogy szemre nem tűnik fel egy két méter hosszú, vérmesen dohogó, rendszám nélküli vas a járőröknek. Ideig-óráig meg lehet úszni a dolgot, de egy közúti balesetnél igen nagyot bukhat a jogsi, forgalmi és érvényes biztosítás nélkül útnak induló motoros. Ha utánaszámol, simán többe lesz a bírság és a kárösszeg, mint maga a megvásárolt jármű. Sajnos nem csak az automata vasak tulajdonosai hiszik, hogy törvény felett állnak... Nemrégiben találkoztam egy hondással, aki láthatóan sáros volt, de az iratait nem hordta magánál. Kétszer rákérdeztem, hogy minden stimmel-e, tökéletesen rendben vannak-e a motor papírjai, illetve az ő engedélyei, esetleg be akar számolni valami apróságról... Sokadszorra is elmondta, minden frankó, miért is lenne baj? Rádión lekérdeztem az adatait, és kiderült, hogy nincs motorra jogsija – pedig minden másra igen, tele a plasztikkártya -, a vas pedig importból van, rajta egy idegen rendszám, lejárt műszakival, mert az eredeti gép, amire kiadták, már nem mozgásképes. Ugye ismerjük a jogi megfogalmazást: egyedi azonosító jellel visszaélés, akár három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Visszatérve az adott történetre: mire észbe kapott, a rádiós beszélgetés okán már úton volt egy autó a helyszínre, feljelentés lett a vége, s a motoros kéthavi fizetése bánta, továbbá kétéves eltiltást is nyert az adott kategóriáról.
borsody akos
Mindenhol otthon. A lényeg, hogy motorozzunk, amennyit és amilyen jól csak tudunk...
- Sok fiatal vágyakozva lesi a motorosrendőröket, és felmerül benne, hogy ő is hivatásszerűen nyeregben töltse a napot. Mit kell tenni annak, aki kék-fehér motoron szeretné szolgálni a többi közlekedőt? - Először is rendőr legyen, alapszintű gépjárművezetői engedéllyel, ezt követi a PÁV I. „MEGA” – belső – vizsga, utána emelt szintű vezetői számonkérés, s ha mindezekkel végzett, egy előválogatón kell túljutnia, ahol kirostálják az egyébként alkalmasak jelentős részét is, hogy kizárólag a legjobbak kerüljenek a vasakra. Sok-sok lépcsőfok, s tapasztalatból mondom, hogy ezek önmagukban sem egyszerűek, rengeteg gyakorlás és kőkemény munka van az egyes szintek között. A komoly kihívás és sok lemondás ellenére csak ajánlani tudom, ha valakinek ez a vágya, csak tessék, talán magam vagyok az egyik jó példa arra, hogy soha nem késő belevágni...