2016-ban igazán eredményes és örömteli évet zárt Máté: az ADAC KTM Junior Cupban elhódította a német bajnoki címet, illetve hatodik lett a KTM minvilágbajnokságán. Legutóbb azzal köszöntünk el a Magyar Motorkerékpáros Szakközépiskola (MAMI) első éves tanulójától, hogy aláírta a 2017-es idényre szóló szerződését a német Kiefer Racinggel. A megállapodás a 11 futamból álló ADAC Northern Europa Cup (NEC) Moto3 versenyein való részvételre szól. Ezt a bajnoki sorozatot standard és GP kategóriában írták ki, a Kiefer csapat hat versenyzővel képviselteti magát a huszonnyolc résztvevős mezőnyben. Ketten az erősebb GP kategóriában, KTM RC250R-el, Máté pedig három német csapattársával, a 48 lőerős standardban, Honda NSF 250-el áll rajthoz. Többek között a tavalyi címvédő, Dirk Geiger, valamint Toni Erhard és a Moriwaki sorozatban már megismert Leon Orgis társaságában száll harcba a csapat és persze a saját sikeréért.
Reális célok a Moto3-ban
Hogy mi lenne az a siker, amivel ő és a mindig reálisan tervező Mohai János, az MW-csapat tulajdonosa is elégedett lenne, azt ezúttal nem volt egyszerű megfogalmazni. Bármennyire örömteli és perspektivikus volt Máté fejlődése, s előrelépése szempontjából a Kiefer ajánlata, és bármennyire is megfontoltan hozták meg az akkor legjobb(nak tűnő) döntést, nem számoltak azzal a ténnyel, hogy éppen Máté (biológiai) fejlődése jelenti a legnagyobb kérdőjelet a történetben. Magyarul: a fiatalember megnőtt, ami már a szezon végi Red Bull Rookies Cup válogatón is szembetűnő volt, amikor a lényegesen robosztusabb KTM RC390-ről vissza kellett ülnie az egykori GP 125-ös masinára. Annál pedig éppen csak nagyobb a Moto3-as Honda, így a csapat- és versenytársainál magasabb és nehezebb Laczkó Máté eleve hátrányból indul.
Kicsivel jobb lenne a helyzet, és kényelmesebb az ülés a Superbike világbajnokság idén elstartoló, ugyancsak a közvetlen utánpótlásnak teret adó Superbike 300 versenysorozatban, ám ezen futamok többször egybeesnek a NEC versenyeivel, így a sorozatot legfeljebb szabadkártyásként látogatják meg idén egy-két alkalommal.
Sok-sok kihívás és nehézség
A Moto3-mal kapcsolatos kételyeket az első teszthétvégén sem sikerült kiradírozni a fejekből. Máté ugyan az öt nap alatt sokat motorozott, de igazán csak az SB300-as Kawasakit tudta alaposabban tesztelni, a Honda beállításaival nagyon sok időt kellett eltöltenie a csapatnak, és mire igazán a keze alá simult, addigra sajnos elszállt belőle az erő. Ezzel együtt az idénynyitó edzésen nagyon hasznos tapasztalatot gyűjtöttek, megismerkedtek a még nem ismert csapattársakkal és főleg a műszaki stábnak, a kieferes Heiko Rheinoldnak és Rabi Mártonnak, Máté személyes szerelőjének volt alkalma a közös munkát gyakorolni. Ettől függetlenül Máté a kiefer-racing.com-nak nyilatkozva bizakodóan tekintett a két héttel később esedékes asseni versenyre:
- Misano volt az első alkalom, hogy találkozhattam a csapattársakkal és a motorral. Minden simán ment, jól éreztem magam, leszámítva azt egy apróságot, hogy kicsit már kinőttem a Hondát. A köridőim elsőre megfelelnek, együtt tudtam menni a többiekkel. Azzal a céllal vágok neki a szezonnak, hogy az első öt közé érjek, ha lehet, már az első versenyhétvégén is. Nagyon várom az első erőpróbát, főleg a megfelelő versenygép miatt - mesélte Máté.
Várakozásaiban azonban csalatkoznia kellett a Kiefer Racing fiatal magyar pilótájának, a versenygépet ugyanis a Misanóban elfogyott régi motorral, ámde egy másik elektronikával kapták vissza. Ismét rutinmunkával kezdődött tehát a futam: a motorcserét követő szabadedzés azonban rövidnek bizonyult a tesztelésre, ráadásul mivel ez a Superbike világbajnokság betétfutama volt, számos más versennyel együtt, idő és alkalom sem nyílt többször pályára lépni. Csak a szombati első időmérő edzésen körözhetett hosszabban, amelyen Máté a még mindig vadidegen motorral egy 21. helyre elegendő köridőre volt képes. Nem baj, gondolták, majd a második kvalifikáción faragunk kicsit, és aztán a versenyen… De nem faragtak a második időmérő edzésen sem, mert Máté ahogy bemelegedett volna, újabb műszaki probléma ütötte fel a fejét - a lengéscsillapítóból elfolyt az olaj…
Irány a verseny!
A másnapi futamra azért sikerült összedrótozni a gépet, de a tesztelésre már nem volt módjuk. Ahogy tudták, szemre-kézre beállították, Máté pedig megpróbált alkalmazkodni járműve hangulatához. Ezt tudva akár bravúrnak is nevezhetjük a végül elcsípett 12. helyet, de bravúr ide vagy oda, az MW-nél nem okozott kitörő örömöt a négy egység megszerzése. Nem azért, mert nem tisztelik kellő mértékben a versenytársakat, vagy ne tudnák helyén kezelni az eredmény és tavalyi sikerek közötti differenciát, hanem azért, mert nem rajtuk múlott, hogy most „csak ennyire futotta”. Tépelődésre azonban nincs idő, a szezon elkezdődött, Mohai János pedig csak előre tekint és újratervez:
– Nem vagyunk elkeseredve az eredmény miatt, mint minden újoncnak, nekünk is meg kell szokni az új közeget. Mindenekelőtt a csapaton belüli határozott érdekérvényesítésre kell törekednünk. Hat versenyző van, mindenki igyekszik kiharcolni magának az optimális feltételeket. Jeleztem az észrevételeimet a Kiefer Racingnek, ők pedig megnyugtattak, hogy a következő versenyig orvosolják a technikai problémákat. Bízom benne, hogy így lesz, és ha igen, Máté bebizonyítja, hogy komolyan kell vele számolni ebben a sorozatban is!
Ezt Laczkó Máté is megerősítette, amikor arra kértük, hogy értékelje a szezonkezdetet, az új csapatot, közeget.
– Misanóban az első teszten nagyon jónak tűnt minden, profi csapat, profi körülmények, zömmel ismert, nagyon jó képességű versenytársak, kifejezetten jól éreztem magam, sokat motorozhattam. Igaz, főleg a 300-as Kawasakival tettem ezt, mert a Moto3-as Hondával sok bajunk akadt, nem csak a hozzám passzoló beállítások miatt, hanem mert a motorral is gondok adódtak. Abban maradtunk, hogy Assenben új erőforrással kapom vissza versenygépet. Nem így történt, nekünk kellett betenni az új motort, ami végül is nem lenne gond, hiszen azért vannak a szerelőink. Az viszont már gond volt, hogy a motort sem a megígért, javított állapotban kaptuk vissza, és az elektronika is vacakolt, nyolcezernél volt benne egy lyuk, egyszerűen elejtette a fordulatszámot, és csak nagyon nehezen szedte vissza. Jeleztük a problémát, ezt elvitték, hoztak helyette egy másikat, ami valószínűleg egy sima, gyári elektronika lehetett, mert lényegesen gyengébb lett a motor, így sikerült a 21. rajtpozíciót megcsípnem. Akkor jött a második időmérő, amin mindenképpen javítani akartam. Úgy a tizedik perc környékén kimentem a depóba, hogy módosítsunk a beállításokon, s akkor vettük észre, hogy az első teleszkópból folyik az olaj! Jeleztem a vezetőszerelőnek, hogy ez van, de az volt a reakció, hogy nem probléma, ezzel most nem tudnak foglalkozni, menjek vissza és fejezzem be az időmérőt... Persze, visszamentem, de javítani nyilván nem tudtam. Na, majd a versenyen, gondoltam, és egész vasárnap a rajtot raktam össze fejben, mert ebben a helyzetben csak egy jó indulással volt esélyem. Sikerült is, a célegyenes végére vagy három sorral előrébb kerültem, aztán még egy kicsit az első kanyaroknál. A hosszú egyenesekben azonban esélyem sem volt: nemhogy a felzárkózásra nem futotta az erőből, örültem, ha a féktávok faragásával tartani tudtam a pozíciómat. Főleg úgy, hogy hatodikat már a verseny elejétől nem tudtam kapcsolni, mert ötödikben 12 ezernél elfogyott a fordulat... Egy Moto3-as motornál ez egyszerűen vicc. A Moriwakinál éreztem ilyet utoljára, de húsz lóerővel gyengébb motorokkal mentünk, s szerintem a köridőm még akkor is jobb volt itt Assenben, ami az egyik kedvenc pályám.
Bevallom, nem voltam elégedett a versennyel. Utána beszéltem a csapatvezetővel, Stefan Kieferrel, aki megnyugtatott, hogy nem volt ez rossz, hiszen ez az első évem, az első versenyem ebben a sorozatban, nézzem csak meg a GP-ben osztályt váltókat, az új közegben nekik is vannak gondjaik. Nem mondom, hogy nagyon megnyugodtam volna, mert tudom, hogy több volt bennem. Ezzel együtt próbálom a pozitív tapasztalatokat felerősíteni: végül is valamennyire közelebb kerültem a motorhoz és felmértem a mezőnyt, a versenytársakat is. A célom nem változott, ott akarok lenni az első ötben. A tűz bennem van, alig várom a következő versenyt, és ha jó lesz a motorom, akkor ott is leszek! - bizakodott Máté a futamot követően.
A következő versenyre pedig nem is kell sokat várni az MW Performance fiatal pilótájának, ugyanis május 19-21-én, az Endurance világbajnoki sorozat oscherslebeni versenyhétvégéjén találkoznak a NEC-pilóták, és mindjárt két futamon gyarapíthatják pontjaikat. Közvetlen sebgyógyításra pedig a hétvégén, a Hungaroringen, a Magyar Bajnokságon lesz alkalma Laczkó Máténak, akit így ezúttal hazai pályán is láthatnak a motorsportrajongók.