Bár annyi időnk és benzinünk lenne, hogy minden motorostúrát céltalanul, csupán az irányt kijelölve kezdhetnénk meg. A keretek azonban végesek, így nem árt, ha útközben bármikor beazonosíthatjuk, merre járunk, s mennyire vagyunk a kinézett végcéltól. Ebben segít a papírtérkép, mint legegyszerűbb és legolcsóbb megoldás a tájékozódásra, ám korántsem mindegy, hogy milyen felbontású és kivitelű kiadványt választunk.
Ahhoz, hogy részleteiben is lássuk az utakat, érdemes 1:300 000 felbontású térképet választani, melyen egy centiméter három kilométeres távnak felel meg. A többletsúly miatt mindig kicsi, hajtogatható formátumot válasszunk, a tanktáskába süllyeszthető – nagyjából 20X30 centiméteres – méret az ideális. Győződjünk meg róla, hogy a zölddel jelölt látványutak jól láthatóak legyenek, s a nagyobb városok neve vastagon szedett betűvel legyen nyomtatva, így a kívánatos útirányok, illetve a fontosabb helyiségnevek egy pillanat alatt beazonosíthatók lesznek, s keresésük közben nem kell kivennünk a térképet a tantáskából. A legolcsóbb kiadványok általában vékony, könnyen átázó papírból készülnek, a sokadik hajtásnál könnyen tépődnek, ezért a nagyobb igénybevételt jelentő motoros használathoz inkább vízálló, strapabíróbb kivitelt válasszunk.
Készülnek kimondottan motorosoknak tervezett térképek is, a négy-ötezer forintba kerülő csomagok laponként, Európa legszebb látványútjain kalauzolják a bájkereket, a hátoldalon felsorolva a fontosabb vendéglátóhelyek, szervizek és látnivalók címeit is.
A térképolvasás nem egyszerű feladat motoron, ezért sokkal könnyebb dolgunk van, ha profi navigáció segít minket az úton. A speciálisan kétkerekűeknek kifejlesztett vízálló, nagy fényerejű készülékek meglehetősen drágák, de esőben is használhatók, és a déli napsütés sem gátolja, hogy leolvassuk róluk az aktuális információkat. A legegyszerűbb modellek nagyjából ötvenezer forinttól indulnak, ám a neves gyártóktól származó készülékek ennek többszörösébe is kerülhetnek, a feltöltött térképektől függően. Vásárlás előtt érdemes megnézni, milyen adatbázissal rendelkezik az adott kütyü, hiszen az európai utak gyűjteménye gyakran csak a Nagylaktól nyugatra elhelyezkedő területet ismeri, így Szerbiában, vagy éppen Erdélyben már tanácstalan lesz a készülék. A többletinformációk azonban minden országban hasznosak, így a legközelebbi benzinkutat, gyógyszertárat, vagy éppen szállást egy pillanat alatt kinyerhetjük a folyamatosan frissített adatbázisból, és egy-egy nap végén érdekes lehet visszanézni, hogy mennyi időt, s milyen sebességgel töltöttünk mozgásban, ugyanis a legfrissebb programok ezt is „jegyzetelik” a túrákon.
Ha nem tudunk, vagy nem akarunk nagyobb összeget költeni, magunk is barkácsolhatunk navigációt, a már meglévő autós egységet különböző speciális tartókkal, illetve vízálló tokok segítségével rögzítve a kormányra. A vízálló tok hátránya, hogy tovább rontja a napsütésben amúgy is nehezen olvasható képernyő láthatóságát, míg a szabadon álló karokat esőben kell elfelejtenünk, ugyanis egy kiadós zápor simán tönkreteheti a nedvességre érzékeny szerkezetet. Amire mindenképpen szükségünk lesz, az egy Európa térképpel ellátott navigáció, melyet használtan már tíz-húszezer forint között beszerezhetünk. Az olcsó gépek esetén a szoftver jogtisztasága ugyan erősen kétséges, de tételezzük fel az előző tulajdonos jogkövető magatartását, vagy legalább is ezzel nyugtassuk magunkat, hogy nem valamelyik warez oldalt gazdagítottuk a program megalkotásán fáradozó tervezők helyett…
Legalább négycolos eszközt válasszunk, ez elég nagy lesz ahhoz, hogy menet közben is leolvassuk a fontos információkat, de még könnyedén elhelyezhető a műszerfal előtt. A rögzítéshez újabb tízezer forintért vásárolhatunk vízhatlan tokot, illetve hasonló összegből univerzális, kormányra rögzíthető szettet is vadászhatunk. Ki kell alakítanunk még egy lezárható, 12 voltos csatlakozót is, amiről töltjük az eszközt, ez újabb kétezer forintos beruházást jelent. Az idomba rögzített dugaljnál sokkal elegánsabb, ha a műanyagok alá rejtjük a szivargyújtó aljzatot, majd abba egy USB kábel fogadására alkalmas kis trafót dugunk, így a látható rész csupán egy apró kábelvég lesz, amit a navigációba csatlakoztatunk induláskor.
Így összeállítva húsz-harmincezer forintból már használható navigációs eszközt kapunk, azonban ne feledjük, hogy egy ország kiismerése sokkal könnyebb a magunk által készített itinerek és az útközben kiolvasott utak memorizálásával, így első alkalommal mindenképpen próbáljunk a technika segítsége nélkül boldogulni, mintegy „betanulva” a még ismeretlen környéket. Sokan használják párhuzamosan az „ósdi” megoldást és a modern technikát, hogy fejből is könnyen tájékozódjanak, ha legközelebb újra arra visz az útjuk, a navit pedig megtartják a nagyvárosok forgatagára, ahol pótolhatatlan segítséget jelent az adott címre pillanatok alatt elkalauzoló képernyő.
Ti mire szavaztok? Profi motorostérkép a tanktáskában, vagy mindentudó navi a kormányon?