A motorozás élménye nem feltétlenül teljesítményhez kötött, pláne nem hengerűrtartalomhoz. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a negyedliteres kétütemű, illetve sornégyes négyszázas gépek piaci sikerei, anno, a kilencvenes években ezerszám vásárolták a könnyű, pörgős, élvezetes rakétákat. Igazi adrenalinbombák ezek, ám éppen ezért nehéz jó állapotú darabot találni a lassan húszéves korba lépő vasak között. Az egyik legnépszerűbb ilyen az Aprilia RS 250, mely kéthengeres, kétütemű blokkjával talán a legfürgébb motor volt a kilencvenes években. A nagyjából hetven lóerős csúcsteljesítmény, a százötven kilogramm alatti száraz tömeg és a profi felfüggesztés ideálissá teszi ezt a kis méregzsákot a pályázásra, de a magas fogyasztás és a spártai kialakítás miatt országútra nem árt valami nagyobbat keresnünk.
Egy kategóriával feljebb, a négyszázasok között már számos kihívó akad, de a japán belpiacos gépek tömegéből messze kitűnik a két évtizeddel ezelőtti sikermodell, a Honda VFR400R. V4-es blokkjának köszönhetően egyedi hanggal rendelkezik, és a hatvan lóerő feletti teljesítmény már elegendő lehet az élménydús csapatásokhoz, persze a ménes munkára fogásához igencsak forgatni kell az apró motort.
Bármennyire is élvezetes masinák ezek, kétszeméllyel bizony sokat veszítenek lendületükből, ezért a bevállalós barátnő már elegendő indok lehet, hogy a félliteres határ felett keressünk gépet. A legendás GSX-R családból elcsíphetünk egy-egy példányt, ráadásul ezek jó eséllyel már a huszonegyedik században hagyták el a hamamatsui gyártószalagot. A hatszázas SRAD jó vétel lehet, ám itt különösen igaz, hogy alaposan át kell vizsgálnunk a kiszemelt példányt. Korábbi bukások nyomait aligha kell nagyítóval keresnünk, valószínűleg számos harci seb fog árulkodni az előéletről a felnik, lámpatartó konzolok és a - remélhetőleg meglévő – idomok környékén.
Egyre csábítóbbak az ajánlatok, de a vonzó gépek között csak egy-egy akad, melyet nem csak gyorsasága, de hírneve miatt is csodálhatunk. Scott Russel, 1993. A zöld sornégyes, a Kawasaki ZX-7RR villámgyors volt abban a szezonban, és megnyerte a Superbike VB-t, megalapozva ezzel az utcai modell eladási sikereit. Szép számmal vásároltak a 135 lovas erőgépből, így aztán a használt piacon is bőven akad eladásra szánt példány. Öt kiló alatt előfordul, hogy lejárt műszaki vagy karcos idomzat vár minket, de ne futamodjunk meg az első negatív jelek láttán, hiszen a gondos gazdától származó vasak várhatóan még sok évig szolgálnak majd bennünket.
A kezdő jogsival rendelkezők is belekóstolhatnak a száguldás élményébe, számukra a 25 kilowattra lefojtott gépek jelenthetnek megoldást. Persze jól tudjuk, hogy ezek közül néhány csak papíron teljesíti a korlátozás feltételeit, ám ettől még részei a hazai kínálatnak. Félmillió alatt már a Yamaha hatszázas sportolóját, az FZR600-at is megkaparinthatjuk, de nem árt óvatosnak lennünk a géppel: ha gyorshajtás vagy egyéb ok miatt bebizonyosodik, hogy nem valós a forgalmiban szereplő bejegyzés, bizony súlyos ezreket fizethetünk, többek között adócsalás címén is, mivel a kamu adatokkal a teljesítményadó jó részét is elsumákoljuk.
Amennyiben vásárlásra adjuk a fejünket, nem árt, ha legalább a vételár negyedét félretesszük, ugyanis az átírás és az első szerviz ennyit mindenképpen elnyel majd. Egy tartalék hátsó gumi is jól jöhet, hiszen az alsóbb kategóriákból érkező vevőjelölteket könnyen meglepheti, hogy a korábban szezonokon keresztül szolgáló abroncs a vérmes superbike-okon akár 3-4000 kilométer alatt is nullára kophat. A magasabb költségek ellenére azonban csak ajánlani tudjuk a fenti ötöst, mivel a sportos motorozás valódi élményét nyújtják, végre tényleg megfizethető áron.