Az Alpok Adria sorozat 6. fordulójának a lengyelországi Poznan városa adott otthont. A pálya Budapesttől 930 km-re található, így csütörtökön kora délelőttre terveztük az indulást… Ami persze nem sikerült. Délután 3-4 óra felé elindultunk Bp-ről, így a pályára éjjel kettő fele érkeztünk meg. Szerencsére a MAMI Szakközépiskolától kölcsönkapott kisbusszal mehettünk, és ebben pakolás nélkül le is feküdhettünk aludni a kialakított ágyba. Pénteken rekkenő hőség volt egész nap, három szabadedzés lehetőség volt, ebből két és felet végig is motoroztam. Az idők bizakodásra adtak okot, hiszen a három menet végén 1:38-as időt sikerült motoroznom, ami a többiekhez képest a 6-7. helyre lehetett elég. Mind a három menetbe egy használt garnitúra gumival mentem, ami ráadásul nem éppen erre a melegre való (elöl: medium-soft, hátul: medium), így sejtettük, hogy ez az idő még javulni fog, illetve folyamatosan tanulom majd a pályát. Az edzések között áttételt cseréltünk, futóművet állítottunk és folyamatosan jobban viselkedett alattam a motor, csak fogyott a gumink. Következett a szombati nap, ahol is a két időmérő edzést kellett minél jobban teljesíteni a jó rajtpozíció érdekében. A délelőtti kvalifikációs edzésen már nagyon meleg volt. Nekem felkerült a friss gumi a motorra, de sajnos nem a legideálisabb keverék, viszont vadonatúj! Előre egy medium-soft, hátulra pedig ismét egy medium. Az új gumi illetve a folyamatos pályaismeret meghozta az eredményét, mert a harmadik helyet értem el a délelőtti edzésen 1:37,0-s idővel. Az élen álló Vostarek hét tizeddel volt gyorsabb.
A délutáni edzésre ugyanazzal a gumival mentem ki, így javulást én már nem nagyon vártam, ami be is jött sajnos, viszont ezt az időmet sok körön keresztül hiba nélkül tudtam motorozni. Próbálgattam mit lehet még újítani, máshogy csinálni a pályán, amikor is az egyik újításommal a sóderágyban kötöttem ki, szerencsére csak egy sima besokallás volt, így egyenesen átgurultam rajta, és vissza is mentem a pályára. (Mivel próbálkoztam, számítottam is rá.) A délutáni edzésen sajnos Vostarek viszont tudott javítani, így Ő 1:36,0-t tudott menni, sőt még ketten befértek elém, így csak az 5. helyről várhattam a másnapi startot. A szombati napnak még egy kis pikantériája volt, hogy este amikor nekiláttunk sütögetni, két perc alatt orkánerejű szél és szakadó eső jött. Szerencsére a másik magyar versenyzővel Csányi Gergőékkel összefogva időben kapcsoltunk és a sátrakba csimpaszkodva átvészeltük a közel fél órás vihart. Voltak szerencsétlenebbek illetve lassabbak is, mert több sátort több tíz méterről hoztak vissza, nem kicsit összetekeredve. Ezután befejeztük a vacsorát, bejártuk a pályát, és feküdtünk is le aludni szépen lassan. Az eső viszont folyamatosan esett, így vasárnap reggel is zuhogó esőre ébredtünk. Egy nagy szürke felhő volt az egész égbolt, itt már sejtettük, hogy vizes futam lesz. Gumicsere, mehet a warm-up-ra a vizes kerék. A bemelegítő edzésen a 2. időt futottam, esőben mentünk, nekem tetszett így is a pálya. Bizakodóak voltunk, hiszen Vostarek és Prasek hátrébb voltak. Nem sokkal utána következtek is a versenyek. A rajtunk előtt kicsivel elállt az eső, de ugyanúgy felhős volt az ég, és vizes a pálya. Mire felálltunk a rajtrácsra, kisütött a nap, de mindenki vizes gumival indult neki, vagy valami annak látszó gumi karikával :) A rajtot jól sikerült elkapnom, az első féktávra negyediknek értem oda, de rögtön ki is fékeztem kettőt és másodiknak fordultam. Vostarek ment elöl, de a kanyarokban lassabb volt nálam, illet hibázott is többször (ez a videón látszik is). Az ötödik kanyar környékén át is vettem a vezetést, és stabil tempót diktálva vezettem a versenyt. Nem izgultam, nem kapkodtam, hiba nélkül mentem elöl öt körön keresztül. Mivel folyamatosan sütött a nap, száradt a pálya. Száraz foltok még nem voltak, de már inkább csak nedves volt a pálya. Nekem kopott is a gumim, egyre többet csúszkáltam és egyszer csak el is ment a hátulja elég határozottan - az on-board nem adja vissza, de kemény volt... (De igen, Jani, visszaadja, nem gyenge mentés volt - a videón 9:00-nál! :)
Én kicsit elkönyveltem, hogy ebből esés lesz és már az járt a fejembe, hogy ne törjön a motor és tudjak tovább menni miután össze szedem magam a fűről, mert pont kell mindenféleképpen! De szerencsére egyszer csak megállt a hátulja, feldobott a tankra, bicskázott alattam még kettőt, és finom gázzal helyére is rázódott minden. Sajnos eközben ketten el is mentek, míg ezt a mutatványt véghez vittem, de örültem neki, hogy talpon maradtam. Pár kanyar elment a tempó megtalálásával, hogy vissza zökkenjek a rendes kerékvágásba, és eközben szépen lassan távolodott az élen menő két versenyző. Mivel folyamatos napsütés volt, egyre kevésbé volt nedves a pálya, egyre jobban csúszott a gumim - Vostarek meg távolodott. Mögöttem egy lélek sem volt látótávolságon belül, ezt az infót a táblázással is megerősítették nekem és innentől megint egy cél maradt, pontot szerezni, elöl meg majd történik valami. Történt is, mert a második helyen menő Fejta el is esett, így hát nyugodt motorozással bejöttem a második helyen. A parc-fermében kicsit tanulmányoztuk az ellenfelek gumijait, mert nem értettük, hogy mitől gyorsultak ők be. Arra jutottunk, hogy nem egészen ugyanaz volt fenn pl. Vostarek motorján. Pirellinek persze Pirelli, SC1-esnek SC1-es, a minta is hasonló, de az övében a futófelület, ami érintkezik az aszfalttal nagyobb volt, és ezért kevésbé is darálta szét neki a gumit. Nem teljesen értettük, de az valami más lehet, mint amivel én mentem, és ezért javult ő folyamatosan a száradó pályán...
Ezzel a második hellyel 20 pontot szereztem, amivel a pontversenyben 106 ponttal holtversenyben az élen állok, csak Vostareknek több futam győzelme van, így egyelőre ő a nyerő. De ezen változtatni fogok! :)
Köszönöm szépen mindenkinek a segítséget és rajta leszek, hogy a következő fordulón, Rijekában, a dobogó tetején álljak végre!