Motoros körökben mindenki tudja: csak a terepen lehet igazán elsajátítani a motorkezelést. Persze e nélkül is eljuthatunk A-ból B-be a túragépünkön - remélhetőleg minden gond nélkül - azonban mint tudjuk az ördög nem alszik. Legalábbis nem akárkivel... Számtalan baleset elkerülhető lenne, ha minden motoros birtokában volna az alaposabb vezetéstechnikai ismereteknek. Egy vészhelyzetben bepánikoló pilóta szinte biztosan rossz döntést hoz, és görcsösen kapaszkodik a kormányba ahelyett, hogy az adott probléma (például egy megcsúszás) megoldására koncentrálna. Vagy ijedtében egyszerűen csak rámarkol a fékre - rendszerint túlzott erővel - aminek azonnali bukás a vége.
Azok, akik már motoroztak terepen, pontosan tudják, milyen érzés az, amikor állandóan csúszkál a motor. És nem csak a hátulja, hanem az első kerék is! Eleinte ijesztő, azonban ahogy egyre jobban hozzászokunk, természetessé válik ez az érzés, ahogyan a reakcióink is. Ennek pedig óriási hasznát vesszük a szilárd burkolaton - akár közúton motorozunk, akár versenypályán - nem véletlen, hogy a gyorsasági versenyzők a téli holtszezonban rendszeresen edzenek off-road motorokkal.
Tehát ha valakit nem érdekel a terepezés, a fentiek tudatában akkor is érdemes elsajátítania az alapokat.
Mire jó ez pontosan?
Nálam is fordítva kezdődött. Gyerekkorom óta húzom a gázt, de valahogy sosem akartam letérni az aszfaltozott útról. Aztán 2002 táján egy kollégám unszolására beneveztem egy hétvégi endurós csapatásra, és... hát igen, bevallom függő lettem. Amellett, hogy a terepezés rendkívül jó kondit és állóképességet ad, a helyes fék- és gázkezelést is elsajátítja az ember, akárcsak a helyes testtartást és súlypontáthelyezést. Na és persze mindezt úgy, hogy közben még élvezi is az egészet! Azóta nem ijedek meg, ha megcsúszik az első kerék, mert a csuklómba már be van programozva a megfelelő reakció: automatikusan ráteszem a gázt, ami rögtön kihúz a bajból - akár pályázom egy 200 lóerős szupersport géppel, akár túrázom, utassal és telepakolt dobozokkal a hátam mögött egy 300 kilós bálnán. Ez csak egyetlenegy a sok-sok hasznos, automatikus reakcióból amit off-roadozás közben elsajátít az ember, és persze sokkal könnyebb dolgunk van, ha mindezt profi oktató segítségével tehetjük meg, aki lépésről lépésre tanítja meg a trükköket, figyeli a hibáinkat, és felhívja rá a figyelmünket. Így hosszú évek helyett néhány nap alatt elsajátíthatjuk az alapokat. Ezek persze csak az alapok, később a gyakorlás sem maradhat el!Onboard kör a Safety Hungary off-road gyakorlópályán a Honda CRF100-assal
Persze nem teheti meg mindenki, hogy vásároljon egy endurót vagy krosszgépet az utcai motorja mellé, és rendszeresen kijárjon terepezni. Azonban bárki elmehet a Safety Hungary off-road képzésre, épp ezért mi is elmentünk egy ilyen tréningre, hogy felmérjük mennyire lehet hasznos egy kétnapos kurzus az utca motorosa számára.
Eleinte úgy fogtam fel a dolgot, hogy ez is csak egy munka. Megnézzük milyen a tananyag, milyenek a motorok, az instruktorok, a pálya, stb., erre pedig bőven elég a szombat, így a vasárnapot már a családommal tölthetem. De a szombati nap után máshogy alakultak a dolgok... Még akkor is eljöttem volna a vasárnapi folytatásra, ha az oktatók el akartak volna kergetni! Szerencsére azért nem akartak, úgyhogy a családnak most várnia kellett.
A tananyag
Ennek a képzésnek nem az a célja, hogy motokrossz versenyzőt faragjon belőlünk, tehát nincs semmiféle ugratás, és a dupla-hátraszaltó-superman-ülésfogás trükköt sem itt fogjuk elsajátítani. Arra ott az Xbox... Ez a képzés a közúti motorozáshoz ad egy olyan pluszt, amitől sokkal jobban, magabiztosabban és lazábban fogunk tudni motorozni, mindig, mindenhol, minden helyzetben.Öt fős csoportokban tartják a kétnapos programot, így garantált, hogy az oktató mindenkivel tud külön-külön is foglalkozni. Ez már önmagában megmutatja, hogy ezen a tréningen nem a lehúzás a lényeg. Ráadásul alapos elméleti oktatás előzi meg a gyakorlatot, mindez laza hangulatban, tehát azok sem fognak görcsölni a tanpályán, akik egyébként tartanak attól, hogy elhagyják a biztonságos(nak hitt) szilárd burkolatot. A tanuló motorok kicsi, barátságos, négyütemű Honda CRF100-asok, amikkel könnyen megy a tanulás, és ha el is esik valaki - márpedig mindenki el fog, legalább egyszer - akkor sem lesz semmi baja. Egyrészt a tempó sem túlzottan nagy (bár egész élvezeteset is lehet velük menni), másrészt itt puha talajra esünk.
A vezetéstechnikai trükkökön túl rengeteg hasznos plusz információt ad tréning, a bemelegítő gyakorlatoktól kezdve, a kezelőszervek beállításán és a karbantartási tippeken át, egészen a felborult közúti motorok derékfájás-mentes felemelésének technikájáig. A különböző gyakorlatok is átgondolt, alaposan kidolgozott szisztéma szerint épülnek egymásra, az oktató pedig folyamatosan alkalmazkodik a tanulók fejlődésének tempójához.
Konklúzió
Hogy mennyire volt hasznos? Nagyon. Talán az lenne a legjobb, ha ezt a tréninget is kötelezővé tennék az "A" kategóriás jogosítvány megszerzése mellé, így hamar kiderülne, ki az, aki ezt a kétnapos képzést nem tudja végig csinálni. Aki a második napot már nem bírja, és csak pojácaként üldögél a pálya mellett szemlélődve, az jobban teszi ha inkább örökre a négykerekűek világánál, vagy legalábbis a robogózásnál marad. Mindenki más pedig nyomja le a tréninget, gyakoroljon sokat, és ne hagyja ki a kettes szintet sem, ha igazán jól szeretne motorozni!
Két tanuló véleménye
