Négy versenyző, négy kör, egyenes ági kieséses továbbjutás, vigaszágak. Nem túl bonyolult a salakmotor versenyek lebonyolítása: az egy futamon rajthoz álló négy versenyző közül az első hármat, a második kettőt, a harmadik egy pontot kap, az utolsó semennyit. A csatákat egyéni, csapat vagy páros felállásban vívják, és minden versenyző találkozik a másikkal. A végén pedig az győz, aki a legtöbb pontot gyűjtötte.

Salakmotor speedway
Négy kör feszített tempóban: egy salakfutamon hibának nincs helye, különösen, hogy legtöbbször mások is belekeverednek...

A salakozáshoz használt, az FIM előírásainak megfelelő motorok – és annál is inkább a motorozási stílus… – rendkívül egyediek. A merevvázas, egyhengeres, négyütemű, maximum 500 köbcentis (és max. egy porlasztós és egy gyújtógyertyás), etanolt égető masinák minimum tömege 77 kilónál nem lehet kevesebb üzemanyag nélkül, egyetlen váltófokozattal rendelkeznek és nincs rajtuk fék.

Végsebességük pálya-, annak állapota, és áttételfüggő, az előírás szerinti, 260-425 méter hosszú, vörös salakkal felszórt óválokon gyakorta érnek el bőven száz km/óra fölötti sebességeket. Félelmetesebb azonban az átlagsebességbe belegondolni; nem ritka, hogy 70-80 km/órás középértékekkel száguldanak…

Salak GP Best Of: ezért szeretjük a speedway-t!

A leginkább lélegzetelállító azonban az, hogy miként teszik ezt: a salakmotorozás lényegében megköveteli, hogy folyamatos driftben, vagyis gázzal történő túlkormányozottságban legyenek a motorok – a vízszintes, döngölt pályákon ez a „megállás nélküli farolás” a leggyorsabb előrejutási lehetőség. Ennek elsajátítása azonban nem egyszerű, a legnagyobbak szerint születni kell rá, de legalábbis nem árt minél hamarabb, már a korai gyerekkorban elkezdeni a versenyzést, ha eredményes sportolót akarunk faragni magunkból, vagy gyerekünkből.

Van múltja…

Magyarországon lovas ügetőpályán az első motorversenyt 1925-ben rendezték, ez tekinthető a salakozás elődjének. Ifjabb Horthy Miklós, a kormányzó idősebb fia a szakág egyik legjobbja volt, de a műfaj igazi nagymesterének Zamecsnik Tivadart, az 1931-es pardubicei „Aranysisak verseny” győztesét tekintették idehaza a kezdeti időkben.

A modern korok legnagyobbja és a sportág egyik legismertebb alakja azonban – természetesen – Adorján Zoltán, a salakmotorozás koronázatlan királya, örökös magyar bajnok. Adorján már 1985-ben vb-döntős résztvevő volt, a GP előtti korokban ezt még kétszer volt képes megismételni egyéniben. A nyolcvanas években bonyolított Bajnokok Kupájában két második és egy harmadik pozíciót gyűjtött, az 1987-es miskolci kupán pedig még a csúcsra is felért. A párosok küzdelmeiben 1988 és 1993 között négyszer szerepelt a finalisták között, a magyar salak másik meghatározó alakjával, Tihanyi Sándorral karöltve 1990-ben a landshuti vébédöntőben pedig bronzérmet szereztek.

Világbajnoki selejtező Magyarországon, magyar kommentárral!

Eredményekben tehát nem mondhatni, hogy híján volnánk még világszinten sem, s a jelek szerint jó az irány továbbra is, hiszen a magyar salakmotor bajnokság 2012-es bajnoka, Tabaka József – miután a nagypresztízsű brit ligában már jól ismerik a nevét – a világ egyik legkeményebb salakmotor bajnokságában, a lengyel II. ligában induló KSM Krosno csapathoz igazolt a 2014-es idényre. De említhetnénk akár a tavalyi OB második helyezettjét, Benkő Rolandot is, neki jövőre két csapatnál is lehetősége lesz helytállni: a brit Devils csapat, illetve a lengyel másodvonalban szereplő Opole alakulat szeretné köreiben tudni a magyar fiút az elkövetkező esztendőben.

2013-as mélypont?

Mégis minden idők legszomorúbb szezonjának tekinthető az idei magyar salak évad, hiszen a 2013-as bajnokság nemes egyszerűséggel elmaradt. Ugyan az előfordult már korábban az OB történetében, hogy egy-egy futamtörlés miatt az év végén nem lehetett bajnokot hirdetni, de hogy a teljes bajnoki szezon kimaradjon, arra legutóbb 1956-ban volt példa. Idén egy háromfordulós bajnokságot hirdetett meg a szakág még év elején, de a miskolci ovál sajnálatos bezárása illetve a gyulai pálya licenchiánya miatt a „fennmaradó” debreceni helyszín egyedül nem volt elegendő, hogy értékelhető legyen a bajnokság.

Salakmotor Speedway

Mégsem maradt betevő falat nélkül a több tízezer főre tehető lelkes magyar salakmotoros szurkolótábor, hiszen az idény folyamán több alkalommal is láthattak rendkívül színvonalas összecsapásokat kishazánk salakpályáin. Május elején Debrecenben jártak az egyéni salakmotoros EB középdöntősei, illetve többek között az Adria Kupa nemzetközi páros versenyek résztvevői is tiszteletüket tették Mórahalmon szeptember végén, a roppant erős közép-európai salakosok legjavát felsorakoztatva.

Sőt, a sport iránt elkötelezettek lelkesedése olyannyira töretlen még a támogatások híján meglehetősen mostoha időkben is, hogy a salakmotoros közösség egy új magyar pályának örvendhetett az idén: Nagyhalászon egy új ovál került átadásra, amit egy családias hangulatú összejövetel keretein belül novemberben vehettek birtokukba a magyar salakosok – a tervek szerint 2014-ben már országos bajnoki forduló rendezésére alkalmas lehet az új helyszín.

Salakmotor Speedway

A szálló salak, az égett etanol és növényi olajok szaga különleges atmoszférával ruházza fel a viadalokat, melyekre a mai napig látogatók ezrei kíváncsiak. A rendkívül látványos, előzésekben és test-test elleni küzdelmekben bővelkedő salakversenyekre egy magára valamit is adó magyar motorosnak érdemes életében legalább egyszer kilátogatnia. Remélhetőleg a következő magyar bajnoki szezont kicsivel több szerencsével fogja megáldani az ég, hogy az idei „kihagyás” után 2014-ben ismét avathassunk magyar bajnokot ebben a gyönyörű sportágban!