Tizennyolc évesen már az egyik legnagyobb megmérettetésen, a Six Days-en indulhattál: mikor kezdtél versenyszerűen endurózni?
Viszonylag régóta, négy éves korom óta motorozom, viszont versenyezni csak 13 évesen kezdtem. Ez az ötödik szezonom.
Mit csinálsz, ha éppen nem az iskolapadban ülsz vagy a Bergen? Motorozol az utcán is?
Az utcai motorozás nekem nem hobbi, inkább praktikus közlekedési forma, de ritkán használom. Ha csak tehetem, azonnal irány a terep!
Mikor tudtad meg, hogy tagja leszel az idei Hatnaposon szereplő csapatnak?
Már az elmúlt télen úgy készültem: ha lesz magyar alakulat, akkor mindenképpen tagja akarok lenni, és mindent meg is tettem ezért! Azt hiszem augusztus végén kaptam meg a végleges névsort, rajta a nevemmel – nagyon boldog voltam, amikor megláttam!
Eltért bármiben a felkészülés a korábbiaktól, kellett változtatnod az edzésterven a verseny előtt?
Voltak olyan dolgok, amiket általában nem csináltam, legalább is nem ilyen gyakran. Például nem kerékpároztam ennyit, de most, a verseny előtti felkészülésnél minden reggel tekertem legalább másfél órát. Sokat edzettem, hiszen napi 7-8 óra terepmotorozásra kellett felkészítenem magam. Örülök, hogy most már tudom, mivel jár egy Hatnapos, és így még jobban tudok edzeni a következőre.
Milyen érzés volt megérkezni, volt-e valamilyen különleges, szokatlan momentum a pályabejárás során?
Igen! Különösképpen az, hogy meglepően sok szakaszt kellett memorizálni, melyek egyenként is nagyon hosszúak voltak. Amikor az első pályán gyalogoltunk próbáltam mindent megjegyezni, de a rutinosabb csapattagok szóltak, hogy csak a veszélyesebb pontokra figyeljek, mert ennyi dolgot lehetetlen fejben tartani. Ez teljesen új volt számomra, hiszen egy „sima” kétnapos enduróversenyen mindent tudnod kell a mért szakaszról, itt pedig csak a kulcsfontosságú dolgokat tudod megjegyezni.
Mesélj kérlek a versenyről: mi történt az egyes etapokon? Hogy élted meg ezt a hat napot, milyen nehézségek hátráltattak, illetve melyik pillanatra emlékszel vissza legszívesebben?
Az első napra biztosan örökre emlékezni fogok! Nádor Tomival illetve Rodrig Thainnal rajtoltam. Előttünk egy perccel indult Antoine Meo, mögöttünk eggyel Juha Salminen és Ivan Cervantes. Később gyakran összeverődtünk velük, és közösen tettük meg az etapokat, ami hatalmas élmény volt: nagyon jó volt látni, hogy ők miként oldják meg az egyes terepakadályokat! A harmadik és negyedik napi pályánk (Zschopau környékén) elég nehéz volt. Főleg negyedik nap, amikor éjszaka esett az eső, ezért az egyes etapidőkből is le kellett venni a rendezőknek. Az endurotest különösen nehéz volt, olyan feljárókkal, ahol öt-hat embert is utolértem a csúszós, gyökerekkel teli talajon:
Végig a határon kellett motoroznom, hogy időben beérjek az ellenőrző pontokra. Az ötödik nap már nagyon egyszerű volt, szinte csak murvás csapások és aszfaltozott részek váltották egymást, innen már és lelkileg is sokat segített, hogy „látni” lehetett a végét!
Itthon sokan enduróznak hobbi szinten: mit tanácsolsz azoknak, akik éreznek motivációt magukban, hogy amatőr versenyzők legyenek? Melyek az első és legfontosabb lépések?
Azt mondanám nekik, hogy ha van lehetőségük induljanak el egy versenyen, próbálják ki magukat! Nagyon fontos, ha az első versenyük nem sikerül túl jól vagy nem elégedettek az eredménnyel, ne essenek kétségbe! Folytassák, hiszen minden egyes versenykilométerrel ügyesebbek, jobbak lesznek, és idővel az eredmények is javulni fognak! Próbáljak tiszta fejjel versenyezni, mert nem az első körben kell nyerni, de minimum be kell fejezni a futamot! Előbb a megbízhatóság, és utána – idővel – a tempó is jönni fog.
Milyen terveid vannak a következő szezonra?
A jövőről egyelőre semmi konkrétat nem tudok elmondani, hiszen még én magam sem tudom, hogy mit hoz a sors. Nagyon szeretnék több nemzetközi versenyen rajthoz állni, hogy szokjam azt a tempót, amit egy-egy erősebb bajnokságban diktálnak a srácok. Jelenleg ebben a szülők már nem tudnak teljes mértékben támogatni, ezért most szponzorokat keresek az induláshoz - remélem, hogy sikerül megteremteni a feltételeket, és jövőre már a nemzetközi versenyeken húzhatom a gázt!