Jawa Perák
A modellt még a háború alatt kezdték kifejleszteni a csehek, német katonai motornak álcázták. Mire a viharfelhők eloszlottak az ország fölül, neki is kezdtek a gyártásnak. 1946-tól vált elérhetővé a 250-es, elöl s hátul is rugózó modell, amelyet két évvel később követett a 350-es kéthengeres testvér. A nyugat-európai országokba ugyanolyan sikeresen exportálták, mint Ázsia és Amerika irányába.
Az alapból 12 és 16 lóerős gépeknek számos versenyváltozata is született, közúton és terepen is használták: a magasra húzott kipufogójú ISDT kivitelek lényegesen drágábbak. Mostanra a restaurált, okmányokkal rendelkező példányok árai elérték a 4000 eurót, vagyis 1,2 millió forintot, de az eredeti festésű, működőképes gépekért is szemrebbenés nélkül elkérik az 5-600 ezer forintot. A áremelkedés azonban nem ért véget, ami nem csoda, hiszen a Perákok megbízható, praktikus és nagyon szép motorkerékpárok.
Jawa Bizon 350
Nem ez volt a csehek legszebb motorja, de mára az idő megszépítette, vagy legalábbis izgalmassá tette sajátos formáját. A kétütemű 21 lóerős, soros kettes blokkját ismerjük az átlagos 350-esekből, itt azonban teherviselő elemként építették be a banánalakú lemezvázba.
Csak piros és sárga színben készült, 1971 és 1972 során. Létének szintén az orosz piac elutasítása vetett véget, pedig a különolajozásos Oilmaster rendszer, a sportos üléspozíció vagy a mai nagyrobogókéhoz hasonló első villa nemzetközi szinten is figyelmet keltett. Magyarországra nem nagyon hozták, cseheknél már kezdi elérni a másfél milliós árat a papíros, restaurált példányok ára. Kis szerencsével nyugati börzéken lehet még elcsípni: ha 1000-2000 eurós áron látjuk, nincs mese, haza kell hozni.
Jawa Californian 350
Idehaza a közkeletű tévedések sűrű erdejében azt is „kaliforniainak” hívják, ami nem az, vagyis mindent, ami 350-es, valamint króm- vagy alubetét van a tankjában. Ez különösen annak tükrében fájdalmas, hogy hivatalosan nem is hoztak az 1967-1973 között készített Californianből Magyarországra.
A különolajozású kétüteműt elszívta helyettünk a nyugati piac, az amerikaiak ugyanúgy kedvelték, mint az ausztrál farmerek, mert olcsó volt, igénytelen, de kifejezetten megbízható.
A scramblerek stílusát felidéző cseh motor váza tulajdonképpen a „csepptankosokéval” megegyező, de a kéthengeres blokk, a nagyobb kerekek, a remek érzékkel megrajzolt tank és a széles kormány sokkal harmonikusabbá teszi. Az eredeti állapotú példányok 1000 eurónál indulnak, de a tökéletes, okmányokkal rendelkezőkért a bátrak már gond nélkül elkérnek másfél millió forintnyi összeget. És a hullám csak most kezdődik, mert a nyugatiak is elkezdtek ráállni.
Jawa 500R
Csupán másfél évig, 1986-tól készült ez az 500-as, meglepő módon nem Csehszlovákiában, hanem a Skoda angliai törpeüzemében. Nem összetévesztendő a remek, de már félelmetesen drága kéthengeres 500 OHC-vel, mert ennek szíve egyhengeres, négyütemű Rotax blokk. Az angol piacra szánta a Jawa a 34 lóerős motort, ahol máig viszonylag jó áron lehet egyet-egyet találni.
A legizgalmasabbak mégsem ezek, hanem az elnöki kísérő motornak gyártott tucatnyi fekete, szélvédős változat: aki ilyet talál, igazán exkluzív motorra tesz szert. Az árak nagyon változatosak, néhány száz fonttól indulnak, de a kormányőrség motorjaiért már kétmillió forintnyi cseh koronát is kiszámláznak.
CZ Cezeta
A malac – ez a beceneve a cseh nagyrobogónak, amely a maga korában sem volt csúcsgép, de szokatlan, ám kétségkívül aranyos formája miatt mára reklámfilmek és kiállítások kedvence lett. 1957 és 1964 között gyártották a csehországi Strakonicében.
8 lóerőt tudott, gyártották oldalkocsisként és háromkerekű áruszállító kivitelben is. Izgalmas mellékszál, de Új-Zélandon is készült bele 200 köbcentis kivitel. Mióta a nyugati gyűjtők felfedezték maguknak, elkezdett megdrágulni: 300 ezer forintért már csak romot adnak, minap 5500 euróért kelt egy kék-fehér fényezésű Németországban.
Pannonia P20 és P21
Háromszázezer alatt már fellelési állapotban sem nagyon van, felújítva, minőségi japán dugattyúkkal és hajtókarokkal meg szemrebbenés nélkül elkérnek érte 1-1,2 milliót. Aki P20-ra vagy P21-re vágyik, a 24. órában van – hamarosan elfogynak és bekerülnek a gyűjteményekbe.
A ritka versenymotorokat leszámítva ez az egyetlen szocialista érában gyártott magyar motor, aminek folyamatosan növekszik az ára és a kereslet is élénk – nem csoda, hiszen a soros kettes motorral készített 22 lóerős kétütemű sokak sportos vágyálma volt évtizedekkel ezelőtt.
MZ ETS250 Trophy Sport
Idehaza nem árulták, a honeckeri Németországban vendégmunkáskodók hoztak haza pár darabot a sportos, vagány külsejű kétütemű egyhengeresből. A hazai Earles-villás, békalámpás Trophyk után ez maga volt a csoda – púpos tankjával ma is remekül mutat.
Németországban a patika állapotú darabokért már stabilan 4000-4500 eurót kérnek. Ha véletlenül Magyarországon futunk be egy jó áru, rendszámozható példányba, le kell rá csapni. Mivel korrektül motorozható, nem csak garázs dísze lehet az 20 lóerős ETS. Tudta, hogy neve az Einzylinder-Telegabel-Schwinge szavakból ered, melyeknek jelentése egy henger, teleszkóp és lengővilla?
IWL SR59 Berlin
Ugyan a többi NDK gyártmányú IWL robogó (Wiesel és a Troll) is aranyos, de a legszebb és legkiforrottabb az SR59 Berlin. Annak ellenére, hogy nálunk ritka, 114 ezer épült belőle. Mivel egyre kevesebb van forgalomban, értékük folyamatosan nő. 85-ös végsebességre volt képes a 143 köbcentis egyhengeres. Hosszú nyergén két személy is kényelmesen utazhatott, ha éppen elkapta őket a dolcsevíta valahol Karl-Marx-Stadt környékén.
1959 és 1963 között gyártották VEB Industriewerk ludwigsfeldei üzemében. Romos állapotúak Magyarországon 2-300 ezer forintos áron bukkannak fel időnként, viszont a minőségi, restaurált IWL-ekért akár egymilliót is elkérnek a nemzetközi piacon.
Ural M63
Ukrajnából annyi Ural jött be az országba, hogy nézni és teher, ám papírja egynek sincs, és mivel harmadországbeli, Euro 0-ás gépek, nem is kapnak soha. Pár évvel ezelőtt a motoros találkozókon még lépten-nyomon rendszámos orosz chopperekbe botlottunk, mostanra már azok is eltűntek – se gép, se papír.
Akinek van gyári állapotú, forgalmis Uralja, 800 ezer alatt nem igen adja, az oldalkocsisok pedig már millió fölött járnak. A német, holland és angol piacon is valami furcsa romantika van születőben, keresik ezeket. Ugyanúgy, mint a Pannoniák esetében, itt is mindjárt megkongatják az éjféli harangokat: most kell rájuk lecsapni, amíg akad.
Dnepr K750
Ami igaz az Uralra, a szovjet komára is érvényes: egyre drágábbak az okmányokkal rendelkező darabok, így aki tud egy-egy szürke forgalmis K750-ről, alkudjon rá! Akárcsak itthon a pannoniások, az orosz és lengyel „nyepperesek” is elég sok ötletet kipróbáltak, mivel lehet pótolni a hullámzó minőségű gyári alkatrészeket.
Szólóban is mókás, de igazán oldalkocsival szórakoztató az orosz bokszer. Sokan katonai stílusban restaurálják kedvencüket, ami nem véletlen – aki már vezetett ilyet, tudja, hogy mi a harc és mi a küzdelem. Papír nélkül, szólóban már 150 ezerért hozzájuthatunk a kelet-magyarországi településeken, de egy szép, restaurált oldalkocsis ebből is könnyedén kerülhet egymillióba.